Brüsszel mocskos mancsa már Abára is betette a lábát
Benne volt az újságban, mindenki elolvashatta, hogy a Kossa Lajos vezette abai önkormányzat január vége óta egy tibeti hangtál gongjával jelzi, ha valamilyen ügyben döntés született. Az ülések ideje alatt gyertya is ég a tárgyalóban, hogy távol tartsa az ártó szellemeket.
Elolvastuk, aztán lapoztunk tovább. Nem lepődünk meg mi már semmin, nincs is miért, olyan országban, ahol minden különös, ott egyáltalán nem szokatlan, ha valami rendhagyó. Ebbe még az is belefér, hogy Abán nem csupán a tibeti hangtál gongja biztosítja a megalapozott döntéseket biztosító szakrális jelenlétet, hanem Mahatma Gandhi és három társa is meg van idézve, hogy távol tartsák az ártó szellemeket, akik a helyi ellenzék képében leselkednek a Nemzeti Együttműködés Rendszerére.
Kossa Lajos polgármester – figyelem, csak távoli névrokona a Mr. 20 százalékként ismert Kósa Lajos egykori debreceni polgármesternek -, négy üres széket is bevitetett az ülésterembe, mert azt tapasztalta, hogy ott negatív erők fognak tevékenykedni. Ezek kivédésére ültette le jelképesen az asztalhoz Széll Kálmánt, Mahátma Gandhit, Martin Luther Kinget és a Dalai lámát is. Hogy miért épp őket, mi a közös e négy emberben, az nem egy rövid jegyzet, inkább egy hosszabb pszichiátriai értekezés témakörébe tartozik.
Brüsszel mocskos mancsa Abára is betette a lábát.
Nem is akadnánk fel ezen, hiszen maga a miniszterelnök adott iránymutatást az abai polgármesternek és a NER hozzá hasonló hűséges harcosainak. Nem egészen egy évvel ezelőtt, az Ericsson székházának avatóján ugyanis Orbán Viktor hasonló szellemiségű magvasságot osztott meg a nagyközönséggel. Tibeti hangtál ugyan nem volt, gongot sem láttak a környéken, viszont úgy fogalmazott, hogy „akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően, a magunk akarata szerint a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.”
Ezt fordíthatta le az abai polgármester a maga egyszerű nyelvére, s ebből lett a tibeti hangtál, gonggal és négy üres székkel súlyosbítva. Ne nevessünk Kossa Lajoson, inkább értékeljük a tényt, hogy hősünk mindenki másnál jobban hajlította maga felé a valóságot. Vagyis, nem az van, amit látunk, hallunk és tapasztalunk, mert mindez csak látszat. A valóság az, amit elképzelünk, és másokkal is elképzeltetünk.
Hogy Európában azért támadnak bennünket, mert irigyelnek. Mert, szemben más országokkal, nálunk nincsenek no-go zónák, mint amilyenek nyugat-európai nagyvárosokban, Budapest nem olyan piszkos, mint Bécs, mert nálunk nincsenek migránsok, akik koszossá és élhetetlenné teszik a várost.
Ellenszél van, mindenki szembejön az autópályán, de aggodalomra semmi ok, mert ha nem sikerül semmi, mi a valóságot akkor is képesek vagyunk a magunk akarata szerint hajlítani.
Egyszerű történet az abai polgármesteré, legalábbis elsőre annak látszik. Hanem aztán kiderült, hogy Kossa Lajos mégsem annyira elvont világban él, mint ahogyan azt a tibeti hangtálból és a többi rekvizitből gondolnánk. Az abai polgármester a világi jelenségek között is otthonosan mozog, amit mi sem bizonyít jobban, hogy tavaly decemberben a székesfehérvári ügyészség felfüggesztett börtönbüntetést kért rá, mert a vád szerint éveken át – mondjuk így – kreatívan használta az önkormányzat pénzét, azaz, 2012 és 2016 között összesen több mint 10,7 millió forintot vett el a közösből.
Így ér össze a valóság az elképzelt realitással. Legyünk jóhiszeműek, és fogjuk fel úgy, hogy az abai polgármesternek tibeti hangtálra kellett a pénz. Meg persze gongra, és azt is könnyű belátni, hogy a négy üres széket sem adják ingyen.
