Brüsszelre fel!

Egy évvel ezelőtt, március 15-én is harcias hangot ütött meg a miniszterelnök. „Brüsszel még nem érti, hogy a magyarokkal nem érdemes ujjat húzni – ezért el kell foglalni Brüsszelt. Ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék." Orbán szerint „Brüsszel nem az első, amelyik szemet vetett Magyarországra. Büszke és önérzetes nép a miénk... Az elmúlt 500 évben minden birodalom belátta, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal, Bach-huszárokkal, pufajkásokkal nem megy velünk semmire. Elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, elvásott a vörös csillag is... Mi vagyunk a homok a gépezetben, a tüske a köröm alatt, mi vagyunk azok, akikbe beletörik a bicska, a fejsze. A magyar történelemben már rájöhetett mindenki, hogy azzal jár jól, ha békén hagynak bennünket. Úgy tűnik, egyedül Brüsszel nem akarja megérteni ezt. Ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, mint hogy el kell foglalnunk Brüsszelt.”

Vagyis valójában honvédő háborúról van szó, azért kell elfoglalni Brüsszelt, hogy megvédhessük Magyarországot. A miniszterelnök konkrét menetrendet is felvázolt követőinek, január végén például a magyar uniós elnökséget értékelő konferencián így fogalmazott: „Indulhat tehát a nagy támadás: a Brüsszel elfoglalását célzó hadművelet második fázisát ezennel megindítom!"

Jól van már, főnököm, jól van. Milyen harc van már megint? Az előzőnek vége lett? Merre lesz most a menés? Brüsszelbe? Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra lövünk. Az nincs benne az én zsoldomban, főnök. Nem úgy vagyok szocializálódva. 

Te vagy a főnök, te mondod meg, mi van. A rezsiharcot már megcsináltuk okosba, belevertük Brüsszel fejét a pocsolyába. Nem nagy ügy, eligazítunk mi bárkit, bármikor. Te vagy a főnök, megmondod, merre lesz a menés, én meg már indulok is. Megfújom a kürtöket, nyergelek. (Vagy fordítva: a nyergeket fújom meg és kürtölök.) Nekem ez tényleg nem téma, csak mondjad, hogy mi legyen.

Az államadósságot már legyőztük, megadta magát. Feltartott kézzel jött elő a fedezékből, úgy könyörgött az életéért. Az inflációt is térdre kényszerítettük, sír, mint a pengős malac, nem szeretnék a helyibe lenni. A Nagy Márton miniszter is megmondta, hogy a drágulásnak annyi. 

Mi lesz a következő ütközet, főnök? Csak hogy be bírjam írni a naptáramba.

Mert már kezd betelni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, kit nem győztünk még le? Filozófusok, kockás inges tanárok, pandémia.

Mondjad, mi az ábra főnököm. Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható. Soros birodalom kisöprése, felszámolása? Csak mondjad meg világosan, mi a cél, én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. 

Elfoglalni az Európai Uniót? Nem azért főnököm, de az eléggé macerás. Nekem ebben az esetben pótlék jár. De te csak ne aggódj főnököm, hívom a többi vitézeket, nehogy egyedül kevésnek bizonyuljak. Megannyi derék ember, nyereg alatt puhított hős. Egy nap alatt végzünk főnök, de lehet az is, hogy hamarabb. Ha virítanál egy kis lóvét, gyorsabban meglenne az elfoglalás. És akkor a következő nap már egy másik csatában kezdhetünk. 

Ez a jó itt minálunk, hogy minden nap harcolunk valaki ellen. Ha meg már elfogyott az összes ellenség, akkor keresünk magunknak. Mindenki hozzon magával még egy ellenséget! Retteg is tőlünk Európa, főnököm, idehallatszik, ahogy esténként imádkoznak: a magyarok nyilaitól ments meg uram minket!

Értem én főnök, harcolni kell. Békében nincs esélyünk, mihez kezdenénk, ha nem lenne háború! Halálra unnánk magunkat, aztán ott feküdnénk, kiterítve.

Na, akkor, de most tényleg: hova lesz a menés, főnököm? Tényleg Brüsszel ellen? Kedvemre valónak látszik. Csak adjál hozzá dzsípieszt, hogy odataláljanak a hadaim.

Ez meg milyen baromság már megint? Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg. Nem tudnál halkabban kürtölni főnököm? Nem akarok még felébredni, addig jó nekem, amíg csak álmodom ezt a sok hülyeséget.