Búcsú Barabás Pétertől
Ismét egy tapasztalt, nagy tudású újságíró kollégától kell búcsúzni. A Farkasréti temetőben pénteken helyezik végső nyugalomra Barabás Pétert, a Népszava egykori külpolitikai rovatvezetőjét.
Akik ismerték – és sokan vagyunk ilyenek – úgy emlékeznek rá, mint nagyszerű emberre, nagyszerű munkatársra és nagyszerű újságíróra. És nem is csak újságíró volt, a szó klasszikus és ma már egyre kevésbé divatos értelmében. Igazi humanista és segítőkész kolléga, aki remek, olvasmányos cikkeket írt külpolitikáról és minden másról. Ő maga az irodalom világából érkezett, édesapja, Barabás Tibor, egykor az Írószövetség elnöke volt.
Barabás Péter 1958-ban került a Népszavához, két évig a kulturális rovatnál dolgozott, aztán került a külpolitikához és ott is ragadt. Soha más lapnál nem dolgozott, szeptember végi halála előtt pontosan egy hónappal jelent meg utolsó cikke a Népszavában. Kevesen ismerték úgy Oroszországot, az ottani politikát és az aktuális helyzetet, mint ő. Az apró jegyzetektől kezdve a hosszabb elemzéseken és a publicisztikákon át, remekül tájékoztatta, igazította el a lap olvasóit a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokról, eseményekről. Harmincegy éven át vezette is a külpolitikai rovatot és segítette az oda érkező ifjú kollégákat. Egyikük, Rónay Tamás – aki utóda is lett a rovat élén – így emlékezett rá: „atyai kedvességgel segített mindannyiunknak, ha bármi gondunk volt. Olyan empátiával rendelkezett, ami manapság mintha kezdene kiveszni a mindennapjainkból.”
Barabás Péter 87 évet élt. Egykori kollégáinak, barátainak máris hiányzik és biztos, hogy emléke még sokáig köztünk marad.
