Bukás esetén, Orbán és társai felvehetik a pofátlannak tartott végkielégítéseket
Orbán tíz éve - 3. rész
Sorozatunkban a napi hírek tükrében felvillantjuk Orbán Viktor kormányzásának eseményeit. Azokat a döntéseket, amelyek megalapozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett kormányzás politikáját, s alapvetően meghatározták az ország lakóinak mindennapjait. Egyébként Orbán értékelése szerint az elmúlt tíz év olyan sikertörténet, amely az elmúlt száz év legsikeresebb fejezete is egyben. A miniszterelnök kiegyensúlyozott fejlődést lát, gazdasági eredményeket, amelynek előnyei a legszegényebb rétegekhez is eljutottak. Ezzel szemben a kritikusok a demokrácia leépítését, a közszolgáltatások színvonalának drámai romlását, a korrupció elszabadulását látják. A második Orbán kormány tíz évvel ezelőtt, 2010. május 29-én alakult. Portálunk heti rendszerességgel felidézi ennek a tíz évnek a történéseit – ahogyan ma látjuk.
A hatalomra kerülő Fidesz 2010 nyarán az akkori frakcióvezető, Lázár János javaslatára elfogadta a „pofátlan végkielégítéseket” sújtó adót. A jogszabály ugyan csak az év második felében, október 1-jén lépett életbe, de a 98 százalékos adót január 1-jétől (öt évre!) visszamenőleges hatállyal vetették ki. A jogszabály alapján elvontak minden, állami forrásból származó jogviszony megszűnéséből származó végkielégítés 2 millió feletti részét.
Lázár a beterjesztéskor azt mondta, hogy nem a demokrácia, hanem a pofátlan végkielégítések vannak veszélyben. A visszamenőleges hatályú törvényhozás, illetve a jog- és vagyonbiztonság megsértése miatt, azonban a jogszabályt az Alkotmánybíróság egyhangú döntéssel megsemmisítette. A Fidesz frakcióvezetője ezek után „megteremtve a döntés alkotmányos alapját” olyan javaslatot tett a törvényhozásnak, amely az ügyben elvonta az Alkotmánybíróság hatáskörét. A 98 százalékos különadót egyszerűen kivette a taláros testület ítélkezésének hatálya alól.
A törvény kikényszerítése egyértelműen az előző, tehát a Gyurcsány- Bajnai kormány idején magas beosztást betöltő vezetők megbüntetése volt. Ezzel együtt a jogszabály arra is alkalmas volt, hogy elvonta a nyugdíjba vonuló orvosok, pedagógusok, jogászok, vagy a viszonylag magas jövedelmű vezetők végkielégítését is. Pedig az Alkotmánybíróság határozata rámutatott, hogy az egész életpálya eredményeképpen jogszerűen megszerzett, törvények alapján kifizetett jövedelmekre előírt különadó megbélyegzi, megszégyeníti azokat az állami vezetőket, akik hosszú éveket, olykor az egész pályafutásukat a közszférában töltötték.
Az pedig már hab a tortán, hogy nemrég, a nagy politikai vihart kiváltó döntés után kilenc évvel, a „pofátlan végkielégítésekről” szóló törvényt Orbán Viktor kormánya a legnagyobb csendben kivezette az adórendszerből. A jogszabályt egy salátatörvénybe ágyazva, szinte a nyilvánosság kizárásával, a legnagyobb csendben végezték ki. Tehát ha a Fidesz jövőre megbukik, akkor a politikusok várhatóan igen nagy összegű végkielégítéseit már nem sújtja majd a 98 százalékos adó. Ha a jogszabály kiötlőjét, Lázár Jánost is lapátra teszik az összes állásából, akkor ő is zsebre vághatja a neki járó pénzt. Erre mondják, hogy ügyes!
Hasonlóan kemény csörte zajlott 2010-ben Simor András egykori jegybankelnök fizetéséről is. Az első Orbán kormány által hivatalba juttatott Járai Zsigmond fizetése bruttó 6-7 millió között alakult. A Gyurcsány-kormány által támogatott Simoré viszont az adózás előtt 8 millió volt. Mindkét fizetés meglehetősen magas, amire szakértők szerint azért van szükség, hogy a nemzeti valuta felügyeletét ellátó bankár ne legyen kitéve piaci csábításoknak. Egyébként a korabeli számítások szerint, Járai bére a nemzetgazdasági átlag 43 szorosa, Simoré ugyanennek a 39 szerese volt. Az is igaz, hogy az összeg az európai jegybankok első embereinek fizetéséhez képest is szép pénznek számított.
Az Orbán-kormány gazdasági minisztere, Matolcsy György azonban elsősorban Simor András bérét sokallta. A kormányfővel, Orbán Viktorral közösen. még levelet is fogalmaztak Brüsszelbe, s közölték, hogy a takarékosság jegyében bevezetik az országban a 2 milliós bérplafont, s ennek megfelelően, Simor bérét csökkenteni fogják. Az Európai Központi Bank (EKB) úgy látta, hogy a döntés sérti a jegybank függetlenségét, ezt a véleményt osztotta az Európai Bizottság is. Az EKB furcsállotta a sietséget, Matolcsy tárcája ugyanis még csak nem is egyeztetett a frankfurti pénzintézettel, s ráadásul a fizetéscsökkentés sürgős jóváhagyását kérte, ami a bankszférában szokatlannak számít.
A jogvita elmérgesedett, pedig Simor felajánlotta, hogy az ügyet zárják le, hajlandó 1 forintért elvégezni a munkáját. A kormánytól nem kapott választ. Illetve a parlament elfogadta a közszférában meghúzott kétmillió forintos bérplafonról szóló jogszabályt, ami természetesen érintette Simor András, az MNB elnökének fizetését is. Ami a korábbi nyolcmillió forinttal szemben végül a negyedére csökkent. Simor később erről is lemondott, felajánlotta a közigazgatási oktatás javára.
Végül Simor az őt ért politikai támadások ellenére, kitöltötte a mandátumát. Távozása után, 2013 márciusától Matolcsy György vette át a jegybank irányítását. Az ő elnöksége óta eltelt öt év alatt hétszeresére ugrottak a bérek a jegybankban, Matolcsy a kétmillió helyett már 5 milliót keres. Szakértők szerint az egykulcsos adó miatt ez a pénz jóval több, mint amennyi Járai és Simor fizetése korábban volt. Ennek ellenére, Matolcsy Györgynek arra is van ideje, hogy egy kis mellékest összehozzon, az elnök ugyanis havi 750 ezer forintot kap az előadásaiért, lektorálási, vagy vizsgaelnöki feladatok ellátásáért.
Ami azonban talán a legfontosabb: Simor elnöksége idején az euró árfolyama 260 forint körül változott, de miután Matolcsy került döntési pozícióba, azóta a magyar embereknek 360 forintba kerül egy euró.
Folyt. köv.
Az 1. rész itt, a 2. rész itt olvasható.
