Ceglédi Zoltán kiakadt Gyárfás megszavazásán
|
2016. április 24. 15:42
2016. ápr. 24. 15:42
Volt bennem némi félelem, elmondom így utólag, hogy kiderül, nem is olyan szar és menthetetlen ez az egész, hogy van remény, képesség az önkorrekcióra, hogy a legnagyobb tehénlepény előtt azt mondjuk, á, bocsánat, papucsban jöttem, nem lépnék bele, de nem, nem, szerencsére nem így lett, Gyárfás Tamás 120-ból 118 szavazatot kapott" - írja Facebook-oldalán Ceglédi.
A politológus nyilvános Facebbook-falán osztotta meg véleményét Gyárfás-ügyben.
"Maradt minden a régiben, jól van, olyan már nekünk a sztereotípia meg a "legrosszabb esetben" forgatókönyv, mint egy kényelmes házi papucs, észre sem vesszük reggel, annyira automatikusan bújunk bele, már eleve úgy megyünk mindenhova, bokáig Gyárfás Tamásban, aki, ha épp nagyon gagyi fröccsöntött, akkor azt mondjuk, hogy ezt csak egy ismerős csinálta, de nem hivatalos, hanem az ott ni, na, mit szóltok, de hiszen az is Gyárfás Tamás, föltesszük majd az András-kereszt helyére, az lesz ott, hogy "fotó Gyárfás Tamásról, amint elmagyarázza, hogy nem is úgy van", meg a történelemkönyvekben is minden illusztráció ő lesz, Dózsa Gyárfás, amint kiegyezik a nagyurakkal, és inkább flekkent sütnek a vastrónon, Dugovics Gyárfás, aki inkább a barátját löki le a várfokról, és parolázik a törökkel, keleti nyitás, Abdurrahman, na ugye, és Petőfi Gyárfás, aki inkább a császári fürdőnaptárat nyomtatja ki a Landerernél, mert azt jobban megfizetik, Deák Gyárfás, aki a húsvéti cikkben húsvéti ajándékot kér magának, azzal egyezne ki szíve szerint, és végig a 20. században is, csupa-csupa Gyárfás Nyalás, pardon, Gyárfás Tamás, míg végül megszavazzák 120-ból 118-an, ő meg lenyilatkozhatja, hogy kitaláció, miszerint bármelyik edző is verte volna a gyerekeket, éljen Népünk Bölcs Vezére, mindig épp az, aki, csak én is maradhassak mindig ugyanaz.
#elinnen" - zárja gondolatmenetét Ceglédi Zoltán egy hashtaggel.
"Maradt minden a régiben, jól van, olyan már nekünk a sztereotípia meg a "legrosszabb esetben" forgatókönyv, mint egy kényelmes házi papucs, észre sem vesszük reggel, annyira automatikusan bújunk bele, már eleve úgy megyünk mindenhova, bokáig Gyárfás Tamásban, aki, ha épp nagyon gagyi fröccsöntött, akkor azt mondjuk, hogy ezt csak egy ismerős csinálta, de nem hivatalos, hanem az ott ni, na, mit szóltok, de hiszen az is Gyárfás Tamás, föltesszük majd az András-kereszt helyére, az lesz ott, hogy "fotó Gyárfás Tamásról, amint elmagyarázza, hogy nem is úgy van", meg a történelemkönyvekben is minden illusztráció ő lesz, Dózsa Gyárfás, amint kiegyezik a nagyurakkal, és inkább flekkent sütnek a vastrónon, Dugovics Gyárfás, aki inkább a barátját löki le a várfokról, és parolázik a törökkel, keleti nyitás, Abdurrahman, na ugye, és Petőfi Gyárfás, aki inkább a császári fürdőnaptárat nyomtatja ki a Landerernél, mert azt jobban megfizetik, Deák Gyárfás, aki a húsvéti cikkben húsvéti ajándékot kér magának, azzal egyezne ki szíve szerint, és végig a 20. században is, csupa-csupa Gyárfás Nyalás, pardon, Gyárfás Tamás, míg végül megszavazzák 120-ból 118-an, ő meg lenyilatkozhatja, hogy kitaláció, miszerint bármelyik edző is verte volna a gyerekeket, éljen Népünk Bölcs Vezére, mindig épp az, aki, csak én is maradhassak mindig ugyanaz.
#elinnen" - zárja gondolatmenetét Ceglédi Zoltán egy hashtaggel.
