Csak kötelező kincstári optimizmus, hogy az egészségügyben minden rendben van

Ön is így látja, direkt öröm betegnek lenni Magyarországon?

Valószínűleg az államtitkári munkaköri leírásban a kötelező kincstári optimizmus is szerepel. Szerintem ma ebben az országban minden beteg el van látva? Az egészségügy első számú vezetőjének szájából ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Másrészt borzasztóan fölháborít, hogy ilyen hozzáállással vezethetik Magyarországon az egészségügyi ágazatot. 

Takács Péter szerint van elegendő orvos, nincs gond a területi elosztással sem. Abban biztosan igaza van, hogy azok az orvosok, akiknek kezelniük kell ezt a helyzetet, sokszor erejükön felül teljesítenek.   

Ha volna elegendő orvos és a területi elosztás is rendjén lenne, akkor ezzel kapcsolatban kevesebb emberi tragédiáról, kevesebb betegpanaszról, talán megelőzhető halálesetekről, elhalasztott műtétekről vagy kényszerűségből szüneteltetett onkológiai kezelésről, a szükségesnél ritkábban elvégzett művese kezelésről hallanánk. Ha csak két héttel vagy három héttel elhalasztják egy rákbeteg kezelését, mert az adott intézményben éppen nem tudják ellátni, ha a dialízist nem heti három, csak heti két alkalommal biztosítják a veseelégtelenségben szenvedőnek, az nem ugyanaz az ellátás. Ez jelentősen növeli a kockázatát annak, hogy ezeknek a betegeknek romlik a gyógyulási esélyük, a túlélési lehetőségük, az életminőségük. Mintha ezt nem is venné figyelembe az orvos végzettségű államtitkár. 

Sokan úgy látják, ebben a helyzetben egyedül az egészségügyben dolgozók „tartják a lelket” az ellátás színvonalában. Meddig lehet ezt fenntartani? 

Magyarországon már évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy minden egészségügyben dolgozó szakember a saját képzettségénél, végzettségénél egy vagy akár két szinttel lejjebb elvárt tevékenységekkel tölti ki a munkaidejének egy jelentős részét. Az orvos zárójelentést gépel, a nővér segédnővéri feladatokat végez, vagy adminisztrál, netán előjegyzési naptárat vezet. Valójában olyan szakemberhiány van a szakdolgozói és adminisztratív területeken, ami gyakorlatilag lehetetlené teszi, hogy jól szervezett módon folyjon az egészségügyi intézményekben a gyógyító munka. Ez igaz a szakrendelésekre is, az előjegyzési rendszernek millió gyerekbetegsége van. Megesik, hogy egyszerre 10-15 beteg érkezik a rendelésre, máskor eltelik akár egy, másfél óra is úgy, hogy nincs egyetlen előjegyzett beteg sem a váróban, pedig ott ül a személyzet a rendelőben. Ez óriási pazarlás a munkaerővel. Nem akarok senkit számokkal terhelni, de tudni kell: jelenleg hatvanezer nővér, asszisztens, szakdolgozó, szaknővér hiányzik az egészségügyből, s ez óhatatlanul feszítetté teszi ezt a munkát. A következmény? A sokszor fáradt nővér nem úgy mozdul, nem úgy reagál a beteg kérésére, ahogyan elvárnák tőle, pedig a kiszolgáltatott ember elvárná, hogy foglalkozzanak vele, kezeljék, közben nem fog a hatvanezer hiányzó munkaerőre gondolni.

Aki nem beteg, vagy nincs a közelében olyan, aki érintett volna, az nem is érzi ennek az egész rendszernek az anomáliáit.

Ez is igaz. A betegek egyrészt azért vannak csöndben, mert kiszolgáltatottak, másrészt azért, mert valahol belátják, milyen állapotok vannak a kórházakban. Hiába követelnék, hogy legyen már végre rend az egészségügyben, ne kelljen a 35-36 fokos melegben szenvedniük betegen, mert nincs klíma, télen meg fázni, mert nem működik a fűtés. A mosdók, a zuhanyozók, a mellékhelyiségek állapotáról ne is szóljunk! 

Amikor az államtitkár arról beszél, hogy minden beteg el van látva, ebbe beleérti a magánegészségügyet is?

A magánegészségügy csak egy nagyon szűk rétegnek tud valamiféle ellátást biztosítani, mert az árai nem mindenki számára megfizethetőek. Úgy gondolom, hogy e téren nagyon sok téves képzet forog a köztudatban. A magánegészségügy nem nyújtja az ellátás teljes palettáját, jó esetben is csak a járóbeteg-, a diagnosztikai-, valamint a kisebb műtéti ellátások egy részére vállalkozhat. Az országban egyedül Budapesten működik magánellátás keretében baleseti sebészet. De meg sem fordul senki fejében, hogy az onkológia, a szívsebészet, az idegsebészet, a bizonyos speciális diagnosztikai műszeres vizsgálatok magánrendelésen is utolérhetők legyenek. Még valami: az állami járóbeteg szakrendelések 5-6 százalékát, egyes helyeken is legfeljebb a 8-10 százalékát tudja átvenni a magánellátás. Nincs ennek akkora jelentősége, hogy erre egy államtitkár hivatkozhasson. 

A napokban jelent meg a hír, hogy ősszel a budapesti ügyeleti rendszert is átszervezik. Mi erről a véleménye? 

Amikor az egész ügyeleti rendszer átszervezése megkezdődött, mi, a szakmabeliek, már akkor elmondtuk, szóltunk, hogy nagy probléma lesz ezzel. Különösen a Pest megyei és a budapesti ellátás biztosítása jelent majd komoly nehézséget. Az előbbiről már vannak információk, panaszok, utólagosan toldozzák-foltozzák az ellátási lyukakat. Most az utolsó lépésre is elszánta magát a kormányzat. Október elsejétől új rendszerben működik Budapesten az orvosi ügyelet, vagyis ősztől a főváros is csatlakozik az összes megyéhez, ahol már nem az önkormányzatok, hanem a mentőszolgálat szervezi az ügyeleti ellátást. Csaknem másfél millió embernek kell majd úgy folyamatos orvosi hátteret biztosítani, hogy reggel 8-tól 12-ig és délután 3-4-től 7-ig fogadja a betegeket a háziorvosi rendelések többsége. Ha e mögé nem biztosít az ügyeleti szolgáltató egy másik, 24 órás szolgálatot, akkor két dolog történik: a háziorvos megszakítja a rendelést egy telefonhívás miatt, beül az autójába, és kimegy a beteghez, közben az előjegyzett betegeinek a kezelése órákra leáll. Egy sürgősnek vélt telefonhívás alapján nem lehet eldönteni, hogy halasztható a telefonáló ellátása, vagy azonnali vizsgálatot igényel. Amikor már kiment az orvos a beteghez, ott derül ki, ha komolyabb a baj, s akkor intézkednie kell, akár 3-4 óra is eltelik, mire megérkezik a mentő. Emiatt volna szükség a háttérben 24 órás ügyelet megszervezésére, ami jelenleg egyébként Budapesten még működik, de amit októberben felszámolnak. 

Az amúgy jó dolog, ha van a 1830-as központi szám, ahol el lehet érni a segítséget.

Az igaz. Csak az a kérdés, annak a telefonvonalnak a túloldalán elegendő kezelő tudja-e fogadni a hívásokat? Vagy kicsöng, de hosszú-hosszú percekig nem veszi fel senki? Közben romlik a beteg állapota, elveszíti a türelmét, úgy dönt, hogy egy lépcsővel feljebb megy: hívja a mentőszolgálatot, vagy a család beülteti az autóba és bemennek egy kórház sürgősségi osztályán az ambulanciára. Ott ezzel növelik zsúfoltságot, nő a káosz. Egy jól megszervezett, a betegek számára könnyen elérhető orvosi ügyelet alkalmas lehet az ellátórendszer szűrésére, leveheti a terheket a sürgőségi osztályokról, a magasabb szintű mentőellátásról. Ez nem látszik most a bejelentett a budapesti tervekben.

Miben látja a gyengéit?

Egyetlen példa: három gyerekellátó helyet fognak működtetni, amiből kettő a jelenlegi gyerekkórházi sürgősségi ellátásra települne. Ez nem látszik megnyugtatónak, mert a beteg gyerekük miatt aggódó szülők biztosan át fogják „ugrani”. Még tetézi a helyzetet az is, hogy a Pest megyei gyerekek nagy részét is délután, este, illetőleg hétvégén ezekre a kijelölt ellátóhelyekre – a Bethesdába és a János Kórházba – kell bevinni.  Az pedig, hogy csak 16-tól 22 óráig akarnak felnőtt ügyeletet szervezni, azt jelenti, hogy nagyon sok helyen fölöslegesen lesz orvos, mert 20 óráig a háziorvosi rendelés is elérhető, viszont a hétvégére csak hat órás ügyeleti rendelést terveznek. Ez azt jelenti, hogy a szombat-vasárnap az ellátáshoz nem jutó betegeknek jó esetben hétfőn reggelig, vagy ha olyan az illető orvosának a műszakbeosztása, akár hétfőn délutánig várnia kell a segítségre. Számoljunk: ez a beteg pénteken reggel 8 órától, hétfő délután 16 óráig ellátatlan lehet. Vagy kibírja, vagy nem. Vagy türelemmel vár, vagy bemegy egy kórházba, és ellátást kér. Amit vagy megkap, vagy nem. Ezért mondtuk, amikor szóba kerültek a változtatás hírei, hogy az új rendszer terveit a kerületi, illetve a területi önkormányzatok véleményének meghallgatásával kellene összerakni. 

Ez még megtörtént?

A mai napig semmi nyoma a konzultációknak. Mint ahogyan az orvosi kamara véleményére sem volt senki kíváncsi. Pedig lehetne arról is híres ez a mai egészségügyi kormányzat, hogy amit elkezdenek átszervezni, ott valami jobb lesz. Ezzel szemben, amibe eddig belevágtak, az tragédia és katasztrófa – állítja Komáromi Zoltán.