Csak porhintés, mintha gondok lennének a magyar-orosz kapcsolatokban

Az elmúlt napokban három olyan hír is érkezett, amelyek alapján – legalábbis első ránézésre – azt gondolja az ember, hogy kezd feszültté válni a magyar-orosz viszony. Mintha Moszkva jelzéseket küldene Budapestre, hogy nem tetszenek nekik a magyar kormány lépései. Kezdődött a TASZSZ orosz hírügynökség egy furcsa híradásával: március 2.-án arról tett ki közleményt, miszerint Magyarországra is kiterjesztették a diplomata útlevelek vízummentességének a visszavonását – amit az Európai Unió tagállamaival szemben egyébként már tavaly áprilisban megtettek. Bár a Telex megkeresésére a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményben emlékeztetett arra, hogy tavaly április óta hatályban van ez az intézkedés az EU ellen, ám arra – gyanús módon – nem tért ki, hogy miért adott a TASZSZ most jelentést csak a magyarról.

A másik hír a héten érkezett: Moszkva bejelentette, hogy felfüggeszti a Magyarországgal meglévő kettős adóztatást elkerülő egyezmény alkalmazását. Ez a megállapodás amúgy nem uniós-orosz, hanem kétoldalú magyar-orosz egyezmény, amit egy 1999-es törvény alapján alkalmaztak, s a kettős adóztatás listáján fent van Oroszország, ahogy ezen a linken megtalálható.

És végül csütörtökön interjút adott Jevgenyij Sztanyiszlavov, budapesti orosz nagykövet a RIA Novosztyinak. A Népszava szúrta ki az interjút, amelyben a diplomata a fenti lépést azzal indokolta, hogy Moszkva hivatalosan is felvette Magyarországot a barátságtalan országok közé, s hozzátette, „mindez azt jelenti, hogy akár megtorló intézkedéseket is alkalmazhatunk”. Érdekes, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Türk Államok energiaminisztereinek találkozóját követő sajtótájékoztatón azt mondta, semmi új nincs abban, hogy az oroszoknál a barátságtalan országok listáján szerepelünk, mint minden uniós tagországot, minket is oda soroltak.

Vajon ezek a lépések annak a jelei, hogy Oroszország kezd besokallni a magyar kormányra, mondjuk azért, mert Orbán Viktor minden, az EU által összeállított szankciós csomagot megszavazott? Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövetet kerestük meg a kérdéseinkkel.

„Szerintem nem, sőt, szerintem ennél súlyosabb a helyzet” – szögezte le az Oroszország-szakértő. Véleményét azzal indokolta, hogy miközben a budapesti orosz nagykövet interjújából az derül ki, hogy a gazdasági kapcsolatok nem csak a 2010-es, de a kétezres évekhez képest is a mélyponton vannak (gyakorlatilag a kőolaj- és földgázszállításokon, valamint a Paks-2 körüli felesleges túlmozgásos aktivitáson kívül nem működik semmi), hanem az ideológiai alapokara erős hangsúlyt fektet a nyilatkozat. Sztanyiszlavov állítása szerint például a nemzeti kisebbségek kérdésében ugyanaz a két ország álláspontja, mivel – mint mondta – az ukránok, a nemzetközi jogi normákat semmibe véve hátrányos megkülönböztetésben részesítik a nemzetiségeket – fejtegette Székely, megjegyezve: „azt már én teszem hozzá, hogy bagoly mondja verébnek; arról pedig nem ejtett szót, hogy a háború, az Ukrajna ellen elkövetett agresszió milyen nemzetközi jogsértés – az egész érvelése nevetséges és gyenge”. Ugyanakkor – érdekes módon – az orosz nagykövet fájlalja, hogy nem tudnak Magyarországgal közösen fellépni nemzetközi fórumokon – például az EBESZ-nél –, mert a magyarok kitérnek az elől, hogy egy platformon jelenmeg velük Ukrajna bírálatának a tárgyában.

Ami nagyon fontos, és rávilágít a magyar belpolitika súlyos nemzetellenes voltára, az a hivatkozás az interjúban arra, hogy a magyarországi pravoszláv egyházi emlékhelyek restaurálásának tárgyában mennyi minden történt 2010 után, továbbá, hogy a 2012-es egyházakról szóló törvénymódosítással a történelmi egyházak sorába emelték a pravoszláv egyházat idehaza – mutatott rá Székely Árpád, aki fontosnak tartotta mindehhez hozzátenni, hogy ekkor fosztották meg az Iványi Gábor-féle Magyarországi Evangélikus Testvérközösség ezen besorolását. Amúgy is szimpla tévedésnek nevezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnökségével indult meg a pravoszláv templomok helyreállítása Magyarországon. Mint rámutatott: a belvárosi ortodox templom restaurálásának a folyamatát is már a 2010 előtti – Medgyessy, majd Gyurcsány-kormányok – indították el, akkor rendeltek pénzügyi eszközöket erre a célra – igaz, az nem ideológiai alapon történt, hanem a kétoldalú kapcsolatok ápolása címén, s azért is, mert a városkép rendezéséhez az is hozzátartozik, hogy ne legyen már a belvárosban fizikai nyoma a II. világháborúnak.

„Ami számomra rendkívül súlyos, hogy Sztanyiszlavov nem véletlenül hangsúlyozza az ideológiai közös alapokat, és szentel aránytalanul nagy teret ennek az interjújában” – szögezte le a korábbi magyar nagykövet. Összevetésként említette, hogy a háborúról csak egyszer tesz említést, s akkor is speciális katonai műveletként, pontosabban annak rövidítéseként beszél róla. „Mindez sajnos azt mutatja, hogy nem csak pragmatikus gazdasági érdekekről van szó, hanem súlyos ideológia közeledésről” – szögezte le az Oroszország-szakértő.

Akkor a diplomáciai vízummentesség és a kettős adóztatásról intézkedő egyezmény alkalmazásának a felfüggesztése csak terelés lenne? – kérdeztük. Székely egyetértett a felvetéssel.

Megkérdeztük tőle azt is, szerinte mi az oka annak, hogy Orbán ennyire Putyinhoz húz. Székely úgy látja: ahogy Putyin, Orbán is egyszerűen rosszul mérte fel a helyzetet, azt, hogyan fog Oroszország kijönni a háborúból. Mindketten szentül meg voltak győződve arról, hogy az oroszok napokon belül győznek, majd pedig a Nyugat tudomásul veszi, hogy kész tények elé állították, és a dolgok a korábbi mederben folynak tovább. Ám viszonylag hamar kiderült, hogy a villámháborús terv nem valósul meg, s Orbán belemerevedett a pozíciójába. Azóta is képtelen kilépni abból a szerepből, hogy ő békepárti („jelentsen az bármit”), s továbbra is totálisan illojális a NATO- és uniós szövetségeseinkkel szemben, ahogy azt a finn és svéd NATO-csatlakozás kezelésének kérdése is mutatja. Ráadásul tovább ássa maga alatt a gödröt azzal, hogy a háborúból következő finn és svéd NATO csatlakozási kérelmet gyakorlatilag zsarolásra akarta felhasználni annak érdekében, hogy hozzájusson a befagyasztott helyreállítási és kohéziós pénzekhez. 

„És eljutott odáig, hogy ez már a hazaárulás esete” – szögezte le Székely Árpád, akinek meggyőződése, hogy súlyos idők várnak Magyarországra. Mindennek ugyanis a békekötés után nagyon negatív következményei lesznek az országra nézve.

Felvetettük azt a közszájon forgó vélekedést, miszerint Orbánt Putyin a kezében tartja. Vajon hogy látja ezt Székely, aki kiválóan ismeri a kétoldalú kapcsolatokat, az előzményeket? „Ez teljesen nyilvánvaló” – szögezte le. Majd hozzátette: „ehhez találta ki a körítést, az állítólagos békepártiságot, a ruszofóbia elítélését, az ukrajnai nemzeti kisebbségekkel való bánásmód kritikáján alapuló magyar közelítést, s azt, hogy verbális szinten totálisan ellenzi a szövetségeseink álláspontját”. Kérdésünkre, hogy vajon mivel tarthatják kézben az oroszok a magyar vezetőt, Székely Árpád sokat sejtetően csak annyit mondott: „bement egyszer a zsákutcába, s ahelyett, hogy kitolatott volna, egyre csak továbbá haladt benne”.