Csendben kifolyhat a kezünkből a Duna – már unokáink ivóvize kerül veszélybe

Harkai Péter 2021. március 3. 17:45 2021. márc. 3. 17:45

A mai napon zárul a Duna szabályozási tervének közérdekű s civil véleményezési lehetősége, amit máris módosított a kormány. Egy olyan téma került napirendre, ami 40 éve szivárog, de lassan kifolyik a kezünk közül, ha nem lépünk időben. S itt az idő.

Véleményezési lehetőségre hívta a Duna menti lakossági csoportokat, civil szervezeteket, önkormányzatokat bő egy hete a Magosfa Alapítvány. Mint írták, az Európai Unió transzeurópai közlekedési hálózatának projektjén belül tervezik a Duna magyarországi szakaszának szabályozását. 2,5 méter merülésű nagy teherhajóknak akarják biztosítani az év nagy részében a közlekedést. Mivel ez érinti a Dunakanyart is, mindennapi életünket, véleményük szerint várhatóan jelentősen megnő a teherhajók forgalma. Azért van most ennek aktualitása, mert március 3-ig lehet véleményezni a dunai hajóút fejlesztési program stratégiai környezeti vizsgálatáról szóló dokumentációt. 

A svájci székhelyű természetvédelmi világszervezet, a WWF magyar oldala is felteszi a kérdést a téma kapcsán, hogy ez a hajó elment...? 

Némi aggodalommal jegyzik meg, hogy ha a beavatkozásokat végrehajtják, akkor az év nagy részében akadálytalanul haladhatnak Európa legfontosabb vízi útján a többezer tonnás szállítmánnyal megrakott teherhajók és a hatalmas szállodahajók. Álláspontjuk szerint a Dunával foglalkozó társadalmi szereplőket joggal nyugtalanítja a hajóút fejlesztése. Azt viszont elismerik, hogy a múltban sok vitát kiváltó hajóútfejlesztési tervekhez képest kevesebb beavatkozással járó változatok olvashatók a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. honlapján. 

Úgy véltük, hogy a legérthetőbb választ a MAHART egyik utolsó aktív vezérigazgatójától kérhetjük a hosszú ideje csendben lappangó témáról. Szalma Botond, aki életét áldozta a folyami és tengeri hajózásnak, vízi közlekedésnek, némileg más szempontból közelít a problémához, mint a természetvédelmi szervezet(ek).  

Arra a kérdésre, hogy min javít és min ront a Duna szabályozását célzó, a kívülálló számára új és váratlan tervezet, a volt MAHART-vezér rögtön korrigál – szó sincs meglepetésről. 2007-ben ugyanis a VITUKI (Vízgazdálkodási Kutató Intézet, amelynek 44 éve ikonikus toronyépületét decemberben robbantották fel a Nemzeti Atlétikai Stadion miatt) már letette az asztalra a most ismét előkerült folyószabályozási tanulmányt. Szalma Botond felhívta a figyelmet, hogy ezzel ismét előkerül a duzzasztómű kérdése is, mivel anélkül legfeljebb 25 évre tehető a Duna rendbetétele. Ez alatt az idő alatt a karbantartás és a kötelező költségek többszörösen meghaladhatják egy vízlépcső megépítésének költségeit. Ez utóbbi viszont legalább 50 évre biztosíthatná a folyó szabályozott működését. 

A 2007-es tanulmányt részben el is fogadták, a megvalósítására történtek lépések, de a mára már elfeledett környezetvédelmi fideszes államtitkár, Illés Zoltán később mindent visszavonatott. Most ugyanez a tervezet s annak megvitatása került elő, amivel kapcsolatban Szalma Botond egy friss hírrel is szolgált. A miniszterelnöki sajtóiroda ugyanis pár napja sajtómegkeresésre azt a választ adta, hogy a fejlesztési programmal kapcsolatos közmeghallgatás máris felfüggesztésre került. Holott például a Bács-Kiskun megyei kormányhivatal már tartott közmeghallgatást a témában. Véleménye szerint mindez azt igazolja, hogy a kormány rájött: a Duna szabályozása nem halogatható tovább és nem csak a hajózás, de az ivóvízkészletünk megmentése miatt sem. Viszont a téma olyan kérdéseket is felvet, amike nincsenek megfelelő szakmai válaszok – mint például a vízlépcső kérdése. Arról nem beszélve, hogy már 2002 óta életben van egy, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának nemzetközi egyezménye, ami szakmai előírások alapján meghatározza, hogy  mennyi vizet kell engedni a Dunába, milyen vízmélységet kell biztosítani stb, „na ezt kellene betartani, ráadásul az Európai Unió már 2004-ben hozott erről határozatot.” 

Arra a kérdésre, hogy a tervezet mennyiben sűrítené a továbbiakban a dunai hajózást és igazolná ezzel a környezetvédők aggodalmait, a válasz tömören, hogy semennyire, a teherhajózást ráadásul kiszámíthatóbbá tenné. Ma már valószínűleg senki sem emlékszik arra, hogy a VITUKI 2007-es tanulmánya után kaptak is 8 millió eurót a munkálatok 2010-es megkezdésére: „most 2021-et írunk” – tette hozzá.

Hogy miért ennyire mostohagyerek a mindannyiunk jövőjét meghatározó vízszabályozás, arra a MAHART volt vezérigazgatója két okot is említett. Egyrészt nincs lobbiereje, másrészt hisztériát kelt, amit nem szeretnek a politikusok, holott negyven éves késésben vagyunk:

– Ha semmi másra, gondoljunk Paksra, amit hűteni kell 20 év múlva is és ha megépül Paks 2, akkor 50 év múlva is. Na, ahhoz víz kell és ez a víz a Dunában van, azt pedig szabályozni kell, mert mindenhol megtették. Az pedig egyszerűen badarság, hogy óriáshajók közlekednek majd a Dunán az előírt 2,5 méteres mélység szabályozását követően. Ugyanaz a hajó közlekedik, ami ma megy, csak 1500 tonna lesz kihasználtan a hordképessége, amivel kivált 50-80 kamiont. S nem 700 tonnával megy, mint most kisvizeknél. És ezzel bizony környezetet kímél, a hajó pedig nem lesz se hosszabb, se szélesebb. 

Arra a kérdésre, hogy a most ismét előkerült szabályozási terv további halogatása milyen következményekkel járhat, Szalma Botond egy szemléletes példát említett. 2017-ben az elvetett kukoricából a szárazság miatt kétmillió tonnával kevesebb kelt ki, mint amit elvetettek. Ha ennek a termésnek lett volna megfelelő öntözése vagy talajvíz vagy a duzzasztott Duna mentén, azzal összekapcsolt területen termesztik, akkor a kétmillió tonna ára, hajókba rakva, 140 milliárd forint – lett volna. Így viszont csak a mezőgazdaság, csak egy nyáron, csak a kukoricából vesztett ennyit és ez bármikor előfordulhat, „itt a válaszom a szabályozás problémájára sőt, hozzáteszem: 17 miniszter felelt eddig a magyar közlekedésért és 12 éve nincs közlekedési miniszter. Ez pedig a dunai hajózási közlekedés miatti aggodalomra a válaszom”.

A Duna szabályozása tíz év alatt megteremthető lenne kellő szakmai felkészültséggel és célirányos ráfordítással – véli a hajózási szakember. Hogy ez eddig miért maradt el, véleménye szerint egyszerűen azért, mert „felveti a vízlépcső kérdését, annak pedig a fejére ütnek, aki ezt felveti, pedig az unokáink is tiszta vizet szeretnének inni” – nyilatkozta a Hírklikknek Szalma Botond, a MAHART volt vezérigazgatója.