Csongrád-Csanád és a nemzeti Soros-konzultáció

Magyarország már nem csak erősödik, de kifejezetten erős, és nem csupán jobban teljesít, hanem jól. Vagyis, már minden megvan, ami kell: az egészségügy rendben, az oktatás szárnyal, a gazdaság olyan izmos, hogy nem szeretnénk vele este egy sötét sikátorban találkozni.

Minden magyar embernek van fedél a feje fölött, és jut a tányérjába meleg étel. Aki akarja, tudja a gyerekeit taníttatni, nyáron az összes magyar család nyaral, télen, akinek van kedve, telel.

Vagyis, mindenkinek megvan mindene, a mű elkészült, de az alkotó nem pihen. Alkotna tovább, hatna és gyarapítana, hogy a haza még a mostaninál is jobban fényre legyen derülve. Késztetése van, ihlete is, tenne még valami jót az eddigiek mellé, hadd örüljenek az emberek. Mert hiába a sok siker, és hogy irigyel minket a világ, hiába, hogy ellesnék a titkunkat, ha hagynánk, muszáj egy kis vidámság ebbe a szomorú, búvalbélelt világba.

És akkor jött az ötlet, hogy hát idejét sem tudni, milyen régen van már ez az elnevezés, hogy Csongrád megye. Amikor pedig lehetne más is, például hívhatnák Csongrád-Csanád megyének. Mennyivel jobban hangzik, ráadásul még történelmi bukéja is van neki.

Ilyen egyszerűen születnek a nagy gondolatok, nem kell mindegyik ötlet mögé sanda sejtéseket vizionálni. A legújabb nemzeti konzultáción sem sokat tökölt a miniszterelnök. Mondta is pénteken reggel a Kossuth Rádióban, egyenesen Nagy Katalin riporternő mikrofonjába, hogy délelőtt még átnézi a kérdéseket, aztán, ha sikerül, délután már mehet is.

Van egy fogadásunk, hogy sikerült.

Ami persze, nem azt jelenti, hogy máris rohanhatunk le a földszintre a postaládánkhoz, hogy ott van-e a várva várt konzultációs levél. Legyünk türelemmel, ha Csongrád-Csanádra volt időnk ennyit várni, a konzultációs levélig fél lábon is kibírjuk. Csak aztán, tessék ám rendesen kitölteni és visszaküldeni! És nem ám obszcén szavakkal, meg nemi szervre hajazó pajzán ábrákkal telefirkálni ezt a komoly dokumentumot!