Csúcson az üzemanyagok ára

Február 7-én Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a nagykereskedőket tömörítő Ásványolaj Szövetség tagjaival találkozva – a 24.hu értesülése szerint – arra kérte az érintetteket, hogy az ellátásbiztonság és a megfelelő üzemanyagárak kialakításával „törekedjenek versenyképes árszínvonalú” üzemanyagok biztosítására. Arról is beszélt, hogy „lát esélyt az árak kiigazítására”, de nem pontosította, mit is ért ez alatt. Az „esély” lehet, hogy azt jelenti, hogy az aznapi 566 forintról e héten péntekre 55 forinttal lett drágább a 95-ös benzin literje. 

„Amikor egy hivatalos személy a kormány nevében az üzemanyagárak kiigazításáról beszél, minden kis benzinkút üzemeltetőjének fejében megszólalnak a vészcsengők” – mondja Gépész László, a Független Benzinkutak Szövetsége elnökségének tagja. Szerinte valószínűleg nem tudja a miniszter, miről beszél, ha az üzemanyagok árát illetően valamilyen önmérsékletet ajánl a kereskedőknek. „Miért nem az állam gyakorol önmérsékletet, amikor az adókat kiveti?” – kérdi a szakember, és hozzáteszi: nem lepődne meg, ha a miniszter arra gondolt volna, hogy a kereskedők akár veszteséggel is adhatnák a portékájukat. 

Az üzemanyagárakat Magyarországon a forint és az olaj árfolyama csak részben szabályozza, jó ideje a nemzetközi tőzsdéken forgalmazott benzin és gázolaj jegyzési árfolyamához kötötték azokat. További terhet jelent, hogy az illetékesek, akik ebben döntenek, nem is a legolcsóbb térség jegyzéseit figyelik. 

„A magyar jogrendszer is erősen torzítja a piaci viszonyokat. Ezen belül, érthetetlen módon, különösen a családi vállalkozásban működtetett töltőállomásokra szabva, egészen más jogi környezetet alakítottak ki – mondja Gépész László. – Ezt a vállalkozási szektort a kormány agyonadóztatja.” 

A számos adónem közül a legismertebbet, a jövedéki adót említi, amelynek mértékét januárban – részben indokoltan, részben indokolatlanul – emelték. Miért éppen negyvenegy forinttal terhelték meg az üzemanyagok literenkénti árát? Csak egyetlen magyarázatot adtak: a pénzügyminiszter ennyiben állapította meg azt. Belépett – szintén január elsejétől – a kiskereskedelemre kivetett adó emelése, amelyet extraprofit-adónak emlegetnek az érintettek. Minden magyar kiskereskedőnek fizetnie kell ezt az adót a Spartól a sarki fűszeresig bezárólag, de a benzinkutakra ezen belül is más szabályok vonatkoznak. Tavaly a kisebb kutaknak még csak az árbevételük 0,15 százalékát kellett ezen a címen befizetniük a büdzsébe, ezt az idén megemelték a 20 szorosára, azaz 3 százalékra. Ezzel párhuzamosan a legnagyobb hálózatok adókulcsát 4,5 százalékról – a szektorsemlegességre hivatkozva – leengedték szintén 3 százalékra. Az élelmiszer-kereskedelmi ágazatban fel sem merült ez a szempont. „Hiába volt minden tiltakozás, petíció, kérvény, még választ sem kaptunk” – zsörtölődik Gépész László, és hozzáteszi: ezek az adóemelések a kutaknál literenként előbb 41, majd további 14-15 forintot dobtak az árakon.

Mint mondja, számos egyéb adó is terheli az üzemanyagok forgalmát. Az energiahatékonysági kötelezettség évente növekvő összegű, jelenleg nyolc-kilenc forint literenként. Az importált üzemanyagok után „Robinhood adót” is fizettetnek; az üvegház-hatású gázok kompenzálásához kvótát kell vásárolniuk a kerekedőknek, ami az import mennyiségének arányában 8-10 forintot tesznek ki literenként; amikor a szállítónak fizetnek, a pénzintézetek felszámolják nekik a 3 százalékos banki különadót is. Mire a kereskedő mindennek a végére ér, az összes adó adójának adójával terhelten törleszt az államnak.     

Mit tehetnek ilyen helyzetben a vállalkozók? Vagy érvényesítik ezeket a terheket az áraikban, vagy elveszítik azt a kis minimális előnyüket is, ami a nagy hálózatokkal szemben még megvolt. Vannak, akik e döntés mögött a MOL érdekeit látják, de a Független Benzinkutak Szövetségében inkább az orbáni gazdaságpolitikát vélik a döntés indokaként felfedezni. A központosítás ennek a legmarkánsabb törekvése: nem kellenek a kis- és családi vállalkozások, kerüljön minél több gazdasági szektor a nemzeti tőkés réteg, az öt-hat baráti vállalkozó kezébe.

Ezeknek az árat emelő döntéseknek a hatása már az év első hónapjaiban is érződött a kisebb kutak forgalmán. Korábban az „ársapka” miatt a kisvállalkozások súlyos veszteségeket szenvedtek el, az árak felszabadítása után azt remélték, ha több éves munkával is, de pótolhatják a veszteséget, de az idei, csúcsokat döntő árak máris 15-20 százalékos forgalomcsökkenést eredményeztek. A szektor szereplőinek be kell rendezkedniük arra, hogy az embereknek az idén is kevés elkölthető pénzük marad, a járműtulajdonosok legfeljebb annyit költenek majd üzemanyagra, amennyire feltétlen szükségük lesz. 

A vállalkozók, a fuvarozók, a mezőgazdasági gépek tulajdonosai pedig tovább terhelik, beleszámolják majd az áraikba a csúcsokat döngető benzin és gázolaj árát. Ez visszaköszön majd az éves infláció számaiban, amiért Nagy Márton népgazdasági miniszter törheti majd megint a fejét, kit okoljon? A töltőállomások üzemeltetőit, vagy egyenesen Matolcsy Györgyöt az MNB-ben, akit felelőssé lehet tenni, mert nem tartja féken az inflációt.