Deutsch és a demencia

2019. március 4. 10:20

Deutsch Tamás, aki – feltételezem – mindig is szellemesnek tartotta magát, a frappáns válaszok mesterének, most éppen Ujhelyi Istvánnal viccelődött, gunyorkodott. Természetesen a szocialisták Európa-parlamenti képviselője nem szorul rá, hogy megvédjük, nincs ilyen szándéka ennek az írásnak. Még csak annyi sincs, hogy bebizonyítsa: a fideszes EP-képviselő nem is annyira humoros, nem is olyan frappánsak az üzenetei. Ezt úgy is ki-ki maga dönti el, nyilván a politikai szimpátia alapján. Amiről itten most szó van, az egyszerűen a memória. Deutsch Tamás memóriája.

 Nem mennék most bele abba sem, hogy Deutsch kegyvesztettként lett-e EP-képviselő, végkielégítésként kapta a lehetőséget Orbántól, vagy valóban őt erre a feladatra teremtette az Isten. Ugye Navracsics Tiborról is csak most derült ki, hogy diplomáciai küldetését, európai biztossá választását száműzetésként kell értékelni. Noha egyes elemzők, publicisták hajlamosak voltak eddig is így tekinteni Navracsics külhoni munkájára, most azonban ő maga fogalmazott meg, bizonytalanul ugyan, de hasonló gondolatokat. Mintha érezné, mondta, hogy ez a kiküldetés mégiscsak büntetés volt a számára, amit abból is kikövetkeztethetett, hogy egyelőre nem kap új faladatot Orbántól, sem Európában, sem itthon.

Deutschnak egyelőre nincsenek ilyen gondjai, befutó helyen jelölték őt a Fidesz EP-listáján, és bár a kinti munkájáról elég kevés a benyomásunk, főnöke elégedett lehet vele. Szó, ami szó Deutsch hazafelé politizálása elég intenzív, bár nagyjából kimerül ezekből az ironikus megjegyzésekből. Így került most sorra Ujhelyi is, aki szeretett volna bejutni Deutsch sajtótájékoztatójára, mégpedig azért, hogy szembesítse a kampányban használt Fidesz-támadásokat az általa vélt valóságokkal. Merthogy a kormánypárt – nem pusztán Ujhelyi állítása szerint – folyamatos hazugságokat fogalmaz meg Brüsszellel szemben, és hiába igyekszik ezt „Brüsszel” cáfolni, a kormány kampánya csak ráerősít a kreált vádakra. Nos, Ujhelyi ennek akart volna hangot adni Deutsch tájékoztatóján, aki ugye azért hívta egybe Budapesten az újságírókat, hogy még egy eleme legyen a támadás-sorozatnak.

 Azon persze el lehet tűnődni, hogy helyes gondolat meghekkelni más sajtótájékoztatóját, de a dolgot úgy is fel lehet fogni, hogy izgalmas vita helyszínévé válna az esemény. De hát a nyílt vitát a Fidesz rendre elkerüli, kiváltképp olyan témában, ahol az összecsapást könnyedén el lehet veszíteni. Márpedig ezt a brüsszeli Fidesz-kormány blöfföt könnyű lenne cáfolni, legalább is azok előtt, akik egy kicsit nyitottak a tényekre, és nem pusztán a kötelező lojalitás, vagy a politikai vakság vezeti őket.

Mindegy is: Ujhelyi nem jutott be a rendezvényre, Deutsch nem vállalta a találkozást. Ami rendben van, lehet így dönteni, amit viszont nem lehet: a sarokról visszakiabálni. Márpedig D.T. pontosan ezt tette; megpróbálta képviselőtársát lejáratni – a háta mögött. A szokásos szellemeskedésével. Azt találta mondani, hogy Ujhelyi nyilván azért jelent volna meg a helyszínen, hogy beadja ismét jelentkezését a Fideszbe, de – fájdalom – ezt a hét végén nem teheti meg.

Deutsch arra akart utalni ezzel, hogy a szocialista politikus hajdanán már egyszer szeretett volna belépni a Fideszbe, Szegeden történt az eset, de a kérvény elbírálása valamilyen oknál fogva elmaradt.

A jelenlévők biztos fogták a hasukat Deutsch szavai hallatán, s bizonyára nem jutott eszükbe – mint ahogy a feledékeny képviselőnek sem -, hogy akkoriban, amikor ezt történhetett a Fidesz egy egészen más párt volt. Mást gondolt, mást mondott, mást hirdetett a világról. Akkoriban – hittük – nem az állt a mai kormánypárt koncepciójának középpontjában, hogy miként tudnának minél több pénzt ellopni, hogyan tudnák a hatalmat megragadni úgy, hogy másokat teljesen kiszorítsanak a döntéshozásból, és miként lehet elvezetni az országot – egy abszolutisztikus vezetővel az élen – az illiberalizmus irányába navigálni.

Deutsch, ha hajlandó lenne egy lépéssel tovább is gondolni azt, amit éppen mond, biztosan kikerülte volna ezt a mondatot, mert akkor magától is rájön: nem Ujhelyi, hanem önmaga elé tartott tükröt. De a Fidesz világában ilyen nincs; nem a holnap, csak a ma számít, nem a második gondolat, csak az első. Mert az emberek felületesek, nem szeretik a bonyolult dolgokat, és ezt pontosan tudják a Fideszben. Illetve: így tanították a Fideszben. Egy látszólagos trükkös mondat elfed mindent, letakarja azt is, hogy honnan indult a Fidesz – amikor még Ujhelyi is szívesen lett volna a tagja -, és hová jutott. Hajdanán a szabadságot hirdették, ma a hatalmat éltetik. Egykor az esélyegyenlőségért harcoltak, ma önmaguk pozícióiért. Régen üldözték a korrupciót, ma a rendszer lényegévé tették. Az akkori Deutsch Tamás harcolt az egyszemélyi vezetés ellen. Ma kiszolgálójává vált. Ma szem a láncban. És ezt pontosan tudja. És ebben a láncban a feledékenység kötelező.

Szerző: Németh Péter