Diktátorok testközelben
Miniszterelnökünk baráti látogatásra ment a fehérorosz elnökhöz, akit Európa utolsó diktátorának szoktak nevezni. „Magyarország mindenki másnál jobban megért minket" – áradozott a vendéglátó.
Lukasenkának igaza lehet. Amúgy „Bátyka" becenévre hallgat, nálunk Keresztapának mondanák. Több, mint negyedszázada elnök, összesen már négy rivális elnökjelöltet sikerült több évre lecsukatnia.
Belarusz jobban teljesít! Augusztusban így aztán valószínűleg újra megválasztják, de már bejelentette, hogy 2025-ben is elindul. Mi mást tehetne: kiszemelt utódja, a legkisebb fia még csak 15 éves. És ugyan Lukasenka kedvéért már módosítottak alkotmányt, azért iskolás srácot még nem lehet elnökké választani.
Apukája addig is ügyesen próbál lavírozni Putyin és a Nyugat között. Erről is jóízű tapasztalatcserét folytathatnak Orbánnal. Sőt, a fociról is: Fehéroroszország volt az az állam, amelyik mostanában rajtunk kívül nyilvános meccset, sőt, bajnokságot rendezett. Nem lehet baj: Lukasenka biztos gyógyszerként javasolja a járvány ellen a vodkát. Na tessék: én meg itt málén iszom a bánatos hársfateámat!
Azért persze nem hülye: a hozzánk hasonló lélekszámú Fehéroroszországban kétszer annyit teszteltek, a maszkból és a fertőtlenítőből mindvégig volt elég.
Általában semmi bajom nincs az országok közti gazdasági kapcsolatokkal. De azért picit aggódni kezdtem, amikor meghallottam Orbánt, „A két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk."
Ennek igazán örülök. De remélem, a két főnök nincs még annál is közelebb egymáshoz, mint azt gondolni szoktam...
