Dilettáns Orbánék válságkezelése, hiszen a szakadék közelében nem a gázt kell nyomni

Lassan megismerhetjük a jövő évi költségvetés főbb számait és prioritásait, köztük a sarokszámokat, amelyekkel a kormány a büdzsét tervezi. Varga Mihály pénzügyminiszter a csütörtöki kormányinfón azt is világossá tette, hogy a tervek szerint pünkösd után, kedden nyújtja be a tervezetet az Országgyűlésnek, s már nyáron meg is szavazzák azt. Mindenesetre a Költségvetési Tanács már véleményezte a tervezetet, ráadásul szokatlanul kritikus hangon tette meg. 

Varga mindenesetre a kormányinfón büszkén hangoztatta, hogy „a nyugdíjasok védelme háborús helyzetben is biztosított”, marad az inflációkövető nyugdíjemelés, valamint a 2022-ben teljes egészében visszaépített 13. havi nyugdíj is. Tényleg? Valóban biztosított? A kérdés nem csak amiatt jogos, mert a helyzet nagyon bizonytalan – hogy csak két tényezőt emeljünk ki, a háború és uniós támogatások bizonytalan sorsára visszavezethetően –, amiatt is, mert (egyébként nem is először az Orbán-rezsim 13 éves regnálás alatt) az idei költségvetés története zavaros, a benne rögzítettek pedig bizonytalanok. Katona Tamás véleményére voltunk kíváncsiak.

A volt pénzügyi államtitkár elsőként sietett leszögezni, hogy már ott buknak a kormányzati tervek, hogy nem lesz nyugdíjprémium – ugyanis szerinte kizárt, hogy a GDP 4,1 százalékkal bővüljön, „ez csak egyes kormányzati tényezőknek az agyában fordulhat meg”.  Az idén stagnálni fog a gazdaság, alulról súrolja a nullát, azt pedig, hogy jövőre mi lesz, nem tudni, de az egyértelmű, hogy „ez a gazdaságpolitika nem felfelé, hanem lefelé visz” – szögezte le.

Az infláció kormányzati prognózisával is gondjai vannak a szakembernek, amit az idei folyamatok is mutatnak. Mint kifejtette: a fogyasztói árak növekedésének a dinamikája az idén 18-20 százalék körül lesz. Ezt pedig – jegyezte meg – valamilyen módon kompenzálni kellene, a 15 százalékos idei év eleji emeléshez egy öt százalék körüli korrekciót kellene végrehajtani, már csak azért is, mert a nyugdíjas infláció magasabb az általánosnál, az első négy hónapban meghaladta a 25 százalékot. Mindennek fényében (is) kicsi a valószínűsége a jövő évi hat százalékos drágulási ütemnek – szögezte le. Kérdés, mit csinál a kormány, mi lesz a forint árfolyamával, mennyire úszik el a költségvetés stb. – sorolta a felvetéseket, megállapítva: jelen állás szerint a legnagyobb gond azonban mégiscsak a költségvetési hiánnyal lesz, amit nem fognak négy-öt százalék alatt tartani. 

„Azt persze nem tudni, hogy mit kezd majd a kormány a nyugdíjemeléssel, de akár azt is lehet mondani, hogy nincs miről beszélni” – fejtegette, emlékeztetve arra, hogy tavaly is nyáron fogadták el a büdzsét, majd decemberben – vészhelyzeti kormányzással – már módosították is, végül törvénymódosítást nyújtottak be a Parlamentnek, amit az idén húsvétra (!) szavaztak meg. „Ehhez képest most már pünkösdkor be akarják nyújtani a jövő évit – ennek semmi szakmai alapja nincs”.

Katona Tamás sokatmondónak tartja, hogy a Költségvetési Tanács – amely eddig mindenben támogatta a kormánynak még a legirreálisabb intézkedéseit is – most viszonylag komoly kritikával illeti a jövő évi büdzsé tervezetét. Emellett az Európai Bizottság országjelentését is érdemes szerinte tanulmányozni. A héten megjelent vélemény rendkívül komoly, szakmai alapon megfogalmazott bírálatokat tartalmaz, a megállapítások, kritikák, megjegyzések, javaslatok nagyon precízen, alaposan megindokolva sorjáznak. 

Az országjelentés – legalábbis úgy tűnik – minden eddiginél keményebben bírálja a magyar gazdaságpolitikát, keményebben, mint a tagságunk óta bármikor, beleértve a 2006 utáni időszakot, s a 2008-2009-es világválság idején megfogalmazottakat – vetettük fel. Katona Tamás szerint ennek az az oka, hogy 2010-ig a magyar gazdasági, pénzügyi kormányzat együttműködő volt, „nem hamisítottuk az adatokat, nem mondtunk mást, mint amit csináltunk”. 2010 után pedig kellett pár év, hogy az unió apparátusa, szakértőgárdája rádöbbenjen, mit művel az Orbán Viktor vezette magyar kormány. Mondjuk – tette hozzá – nem is hittek a szemüknek, hiszen még soha olyat uniós kormány nem tett, mint a 2010 óta egymást követő Orbán-kormányok.

Mi lesz itt? – kérdeztük, utalva arra, hogy egyre csak tornyosulnak a problémák a magyar gazdaságban, kezdve a legmagasabb európai inflációtól a két számjegyű jegybanki kamaton át, a teljesen bizonytalan uniós támogatásokig. Katona szerint a gazdaságpolitika szinte a legkisebb probléma, összehasonlítva azokkal, amiket Orbán beszél, például a svéd NATO-csatlakozás kapcsán, vagy az úgynevezett gyermekvédelmi törvényről, ahogy durván támadja az uniót. „Pedig a gazdaságpolitika is teljesen dilettáns – visszavet minket a huszadik század második harmadába” – szögezte le, példaként hozta fel az ipart. 12 év alatt 50 százalékkal nőtt az ipar energiafelhasználása, összeszerelő ország lettünk, most pedig telepítik sorra be az akkumulátorgyárakat. Persze – jegyezte meg – látszik, hogy már csak a keleti beruházók jönnek, a nyugatiak, a magyarországi jogbizonytalanság miatt már nem tekintik elfogadható befektetési terepnek hazánkat.

Mi lesz akkor, ha nem jönnek az uniós pénzek? – kérdeztük. A válasz erre az, hogy a helyzet akkor még rosszabbul alakul. Katona úgy látja, sajnálatos módon, egyre nagyobb az esélye annak, hogy nem kapunk pénzt, ugyanis a kormány nem hajlandó végrehajtani a saját vállalásait sem. S hogy mi lesz? A forint árfolyama újra négyszáz felé megy majd – ez elkerülhetetlen lesz. Az életszínvonal pedig csorbát szenved. Egyelőre még a pénzpiacokról tudják finanszírozni az államháztartást, de ez egyre drágább – prognosztizálta. Az idén az adósságszolgálat 3000 milliárd forint lesz, ami a GDP négy százalékának felel meg, s ha nem kapunk uniós pénzeket, akkor tovább drágulnak a hitelek. „Nem véletlen, hogy a Vodafone-ügyletet egyetlen nyugati bank sem volt hajlandó finanszírozni, csak a kínaiak” – jegyezte meg.

S mi lesz a nyugdíjasokkal? – vetettük fel. A nyugdíjasok egy dolog, ugyanis nem csak ők kerülnek egyre nehezebb helyzetbe – mondta. Emlékeztetett arra, hogy 2008 óta nem változott a családi pótlék nominális értékben, nem nagyon van elég a pedagógusok béremelésére sem, s az egészségügyben a szakdolgozók – éves szinten – kilenc százalékos emelést kapnak akkor, amikor az infláció 18-20 százalékos lesz az idén.

Ahogy Ágh Attila fogalmazott, a válságkezelés válságáról kell beszélni – mondta végezetül Katona Tamás, leszögezve: „ennek az az oka, hogy ez egy dilettáns válságkezelés, merthogy a szakadék közelében nem a gázt kell nyomni”.