Seprés delíriumban

Takács kommunikálásában alapvető tétel, hogy az egészségügy sokkal jobb állapotban van, mint amit a balliberális média sugall, feltételez. Ha magánember lenne, akkor mondhatna ilyeneket, de hivatalos személyként illene folyton adatolva cáfolni az észrevételeket. Az a helyzet, hogy a betegség, a gyógyulás és a beteghalál nem pártállás szerint válogat az állampolgárok között. Az elsöprő többség (ideértve a civileket is), nem elsősorban politikai okokból, de ugyanúgy látja a helyzetet, mint a megszólított „ügynök-média”.

A Boston Consulting Group cég által készített döntés-előkészítő anyagok ügyében a K-Monitor által a Belügyminisztérium ellen indított, jelenleg is folyamatban lévő perben kiderült, hogy az államtitkár által említett, így kikért 70-80 dokumentummal szemben – a BM szerint – összesen 2 db irat létezik. Takács a tanúmeghallgatását „nem kaptam idézést” indokkal mulasztotta el.

Szerinte e-mailben kell jelezni, ha valaki hosszú várakozási idővel találkozik a kórházi ellátásban. Azt mondta egy kérdezőnek, hogy „arra kérem, mint mindenkit, aki hasonló esettel találkozik, hogy az intézmény és a taj-száma megjelölésével írja meg ugyanezt e-mailen. A konkrét eset ismeretében tudunk intézkedni”. Az RTL vállalkozott arra, hogy kiderítse, milyen e-mail címet kellene használni, és kinek kellene írni, de ez a vállalkozás sikertelen lett. Az egészségügyi államtitkárság a kérdést azzal intézte el, hogy a kórház főigazgatójának kell írni, majd ők fogják intézni az ügyet: címet azonban ők sem adtak. Nagy segítség ez a magyar családoknak!

Az Eurostat adatait félremagyarázva, azt állította, hogy a lakosságnak csak az 1,4 százaléka nem jut megfelelő ellátáshoz. Ez a szám önmagában is nevetséges, de a lényeg, hogy az önbevalláson alapuló, és az egészségügy rendszer egészének minőségére nem vonatkozó kérdést a nemzeti konzultációk „eredményeinek” értékeléséhez hasonlóan magyarázta. Amit mondott, az olyan, mint a „zsírra szált por” vagy a legutóbbi MÁV-kabaré részlet, miszerint „a daru nem kisiklott, csak kerekei rövid időre leugrottak a sínről”.

Nagyon érdekes volt, amikor arról panaszkodott, hogy a gyerekeit az iskolában zaklatják az ő politikai szerepe miatt. Ezzel a legfőbb probléma az, hogy az ügyet az adott iskolában kellene elintéznie, és nem a nyilvánosság elé vinni. Arról, hogy így hozta nyilvánosságra, két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy eszerint az összes iskolában tart az ilyen zaklatástól, de nem gondolkodik el azon, hogy vajon a zaklatókat mi vezeti arra, amit (helytelenül) tesznek. A másik, hogy mártír-üzemmódban próbál hatni azokra, akikre még tud, közeledvén a választásokhoz. Azaz hangulatot kelt, megoszt, „ők” és „mi” tömegre osztja az ugyanabban a kórházban egyformán ápolt, vagy épp még csak potenciális beteg (egészséges) állampolgárokat.

A Magyar Orvosi Kamara jogi legitimitását megkérdőjelezte, és azon a véleményen volt, hogy a szervezet egy nemzetközi „hálózat” tagjaként támadja a kormányt. A vádaskodás súlyosságára tekintettel, a 115 tagszervezetet egyesítő Orvosi Világszövetség is tiltakozott a MOK-kal együtt.

Nemrég pedig sikerült elintéznie, hogy az osztrák Burgenland tartomány vezetője nyílt levélben tiltakozzon az ellen, ahogy az osztrák mentősök színvonalát és felszereltségét kritizálta. Olyat mondott, hogy az osztrákokat „fel kell húzni a magyar mentősök színvonalára”, mágnestáblán szervezik a munkát, és csak „ámultak-bámultak”, látva, mit tudnak a mi mentőseink (akik amúgy valóban rendkívüli munkát végeznek).

Takács működésében a konkrétum az, hogy kinevezték, mert jól seper.

Valakinek takarítania kell az egészségügyben is, ha másképp nem, delíriumban.