Vissza, tekintés – A Fidesz 5-ös számú lovagkereszténye
Amikor nyolc évvel ezelőtt, 2016-ban, az augusztus 20-i ünnep alkalmából Bayer Zsolt megkapta a lovagkeresztet, a kitüntetést átadó Lázár János – akkor kancelláriaminiszterként – arról beszélt, hogy nincs gond Bayer lovagkeresztjével, mert a publicista „eddigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba”.
Akkor nézzünk néhány „hibát”, idézzünk mondatokat Bayertől, aki sokadszor is ráerősített egykori elismerésének jogosságára: „az újkommunista meg új-jakobinus felvilágosultakat kell eltakarítani. Mint a szart. Egyszer s mindenkorra végre. Minden közéleti tevékenységből, minden közügyből, minden hivatalból, minden hatalomból, mindenhonnan, ahol normális, emberhez méltó ügyek s gondok vannak.”
2015 októberében, a menekültválság idején, Bayer Zsolt, a keresztény-konzervatív közírás hazai ikonja ezekkel a kedves szavakkal köszöntötte a menekülteket: „Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok” – szólította meg a hazánkba érkező és átutazóban rövid ideig nálunk tartózkodó menekülteket Bayer.
De jutott a jóból azoknak is, akik nem nagyon szőkék és kék szeműek, viszont nem kedvelik a diktatúrát. Hogy mi várhat rájuk, arról Bayer nagyon stílusosan emlékezik. „A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről-estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját, kigúnyolták, kiröhögték mindazt, ami a németeknek fontos volt és szent. Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén.”
2016 októberében, amikor a Mediaworks puccsszerűen bezárta a Népszabadságot, a Kurír, a 168 óra és a Népszabadság egykori munkatársa, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa, Bayer Zsolt a következőket írta a Magyar Hírlapban: „a Népszabadsággal a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”. A bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét.
Amikor tehát Lázár János a nemzeti ünnepen arról beszélt, hogy Bayer eddigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartja, azzal arra utalt, hogy Bayer többször nem volt rasszista és kirekesztő, mint ahányszor igen. Vagyis, ha valaki időnként rasszista, máskor meg nem, akkor az helyénvaló. Ha a menekülteket potenciálisan terroristának nevezi, és visszaküldené őket a sivatagba teveszart zabálni, az Lázár János szerint nem gusztustalan, gyomorforgató és vállalhatatlan, hanem hiba. Cigányozni, zsidózni úgyszintén. És miután B. Zsolt nem minden mondatában nevezte teveszart zabálóknak a menekülteket, nem minden írásában cigányozott és zsidózott, ezért Lázár János szerint a munkássága inkább elismerésre méltó, mint hibás.
E logika szerint, ha egy tolvaj csak néha lop, de élete nagyobb részében nem, az elismerésre méltó és kitüntetést érdemel. Ha egy politikus csak alkalmanként korrupt és évente csupán néhányszor vesz át kenőpénzt, de számos esetben nem, akkor neki is jár az elismerés.