Orbán őszinteségi rohama: a politikusok döntsenek arról, hogy miről dönthet a nép

Orbán szokása szerint sok mindenről kérdeztette magát, és mint már annyiszor, most is megtudhattuk, hogy a Nyugat hanyatlik, az emberek rettegésben élnek, mert félnek a migránsoktól. Nálunk ez nem fordulhat elő, nyugtatott meg mindenkit a miniszterelnök, aki a pártja számára újabban nem igazán kedvező közvélemény-kutatási eredmények miatt sem mutatta magát idegesnek. „Úgy szokott lenni a politikában, hogy a közvélemény hullámzó. Hol támogatja az embert, hol elpártol, aztán visszatér, aztán megint a pokolba kívánja, szóval azért nem lehet a politikai döntéseket a napi közvélemény alakításához igazítani. Az kétségkívül igaz, hogy hosszú távon csak a nép dönthet, de minden nap azért ne a nép döntsön, mert akkor a vezetőket minek tartjuk?”

Vagyis, döntsön a nép, de csak azokban a kérdésekben, amelyekben a politikusok jónak látják, hogy dönthessen. Kérdés persze, mi van akkor, ha a nép úgy dönt, hogy elkergeti a kormányt, mert úgy gondolja, hogy választott vezetőik nem az ő érdekeiket képviselik, hanem kizárólag egy párt és annak embereinek gazdagodását szolgálják. Nem légből kapott a felvetés, ami egyébként Orbánnak sem volt mindig ellenére. „A népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha az a népakarat ellenében kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti.” 

Az idézet Orbán Viktortól származik, igaz, nem mostanában mondta ezt a miniszterelnök, hanem 2007 március 15-én, akkor még az ellenzék vezéreként. 1998 áprilisában pedig azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy „soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” 

Ehhez képest a kormányzással az utóbbi időben nemigen foglalkozó, sokkal inkább a hatalom megtartása érdekében kampányüzemmódban működő miniszterelnök egy videóinterjúban arról beszélt, hogy nem adhatja át a hatalmat egy másik politikai tábornak, „amely teljesen más meggyőződéseket, elképzeléseket, elveket és politikai eredményeket képvisel.”

Orbán és a Fidesz szeretnek a népre hivatkozni. Magyar embereknek nevezik a népet, s a milliárdokba kerülő, nemzeti konzultációknak nevezett szemfényvesztésekre hivatkozva, rendre arra az eredményre jutnak, hogy a magyar emberek támogatják a kormány politikáját. A mostani, Abu Dhabiban adott interjújában a migráció kapcsán is említette, hogy magyar földre csak azok jöhetnek be, akiknek mi ezt megengedjük. Korábban is tett hasonló kijelentést a miniszterelnök, akkor úgy fogalmazott, hogy a magyaroknak jogukban áll eldönteni, kikkel akarnak együtt élni. Ami persze nem igaz: a magyar emberek közül például nem mindenki szeretne együtt élni Rogán Antallal, vagy éppen Semjén Zsolttal, vannak, akik a hátuk közepére sem kívánják őket. Mint ahogy a magyar emberek többsége Nikola Gruevszkivel sem szeretne együtt élni, ám a hazájában sikkasztásért elítélt volt macedón miniszterelnök mégis az Orbán-kormány vendégszeretetét élvezi. De említhetnénk a napokban 27 év börtönre ítélt Jair Bolsonaro volt brazil elnök esetét, akivel ugyan a magyar embereknek nem muszáj együtt élniük, ő „csupán” néhány napig a brazíliai magyar nagykövetségen bujkált. 

Az elmúlt 15 év fényében jogos Orbán Viktor Abu Dhabiban feltett költői kérdése, miszerint „hosszú távon csak a nép dönthet, de minden nap azért ne a nép döntsön, mert akkor a vezetőket minek tartjuk?” Innentől már csak az a kérdés, hogy hosszú távnak érzékeli-e a nép a mögöttünk lévő 15 évet? Mert ha igen, akkor legkésőbb 2026 áprilisában dönteni fog.