Dobrev-Márki-Zay: súlyos pofonok után kézfogás. De…
Komoly segítséget nyújtott az RTL Klub műsorvezetője a szerda esti miniszterelnök-jelölti vitában a szereplőknek: a háborúból indított, és vitte a beszélgetést, a béke felé.
Rábai Balázs, talán a feszültség és az érdeklődés, azaz a nézők megtartása érdekében, az elmúlt napok csatáit hozta fel elsőként, és az érdeklődőknek nem is kellett csalatkozniuk: a felek nem kímélték egymást. Amúgy mind Dobrev Klárán, mind pedig Márki-Zay Péteren érzékelhető volt az idegesség, a szokatlan helyzet, hiszen ilyen utoljára 2006-ban fordult elő Magyarországon; akkor még Orbán Viktor hajlandó volt megmérkőzni Gyurcsány Ferenccel. Azóta ilyen szintű vita nem volt itthon, érthető, ha ezt a most – amúgy ígéretük szerint vasárnaptól vállvetve – harcoló kandidánsok nehezebben dolgozták fel, arcuk bizonytalanságot, feszültséget tükrözött. Amit aztán az elhangzó mondatok csak tovább erősítettek; Márki-Zay a már eddig hallott kritikákat, támadásokat erősítette meg, azokat a mondatokat, amelyek heves reakciókat és igen, túlzó kijelentéseket váltottak ki a másik oldalból is.
Láthatóan Dobrev szerette volna elkerülni az asszót, talán nem is volt rá felkészülve, ezért aztán egyszerűen hazugnak nevezte ellenfelét, aki viszont tovább sorolta a helyenként bizonyítékok nélküli vádpontjait.
Az idő haladt előre, és egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy ebből a zsákutcából ki tudnak jönni a vitázók. Márki-Zay láthatóan egyre inkább belelendült, ez volt igazán az ő hazai pályája; Dobrevet védekezésre kényszerítette. Amely szándék nem is elsősorban a Demokratikus Koalíció emberéről szólt, sokkal inkább annak a választói körnek, akiket az MMM mozgalom vezetője megcélzott, a Fideszből kiábrándult jobboldaliaknak.
Csaknem húsz perc telt el, amikor eljutottak a szereplők odáig, hogy reménytelen irányba haladnak; a kölcsönös pofozkodás csak a váltásban reménykedők kiábrándultságához vezet. Hosszú, a műsoridőből talán túl hosszú időt vett igénybe a másik lejáratására fordított energia, de a huszadik perc áttörést hozott: Márki-Zay kilépett a pultja mögül, és kezet nyújtott Dobrevnek.
Hihettük, hogy innen kezdve – tekintettel a terítékre került témákra – kizárólag szakmai mederben folyik a hátralévő közel egy óra, és majdnem így is történt. Végre elhangzott a Fidesz neve, a lehetetlen kormányzás szükségszerű leváltása, és az is, miként képzelik el ezt a leendő miniszterelnökök. Hogyan kezelik majd az alkotmányt, az adókat, egyáltalán a gazdaságot, az egészségügyet, az oktatást, a zöld kormányzást. Nyilván, a semleges néző szempontjából izgalmasabb volt a „pofozkodás”, de azért a választók mégiscsak arra volt a kíváncsiak: hogyan is lesz majd 2022 után, de hogyan is lesz addig. És egyáltalán: lesz-e közös menetelés, egységes álláspont, ami pedig az elmúlt napokban történt, az nem más, mint egy nagy tétre menő verseny kötelező hordaléka.
Nos, e téren nem kaptunk végleges és megnyugtató választ, sőt, inkább az volt kiolvasható MZP szavaiból, hogy az előttünk álló három nap még hasonló körülmények között fog zajlani. De ezt most hagyjuk is, hisz' az olvasó és a néző is arra kíváncsi, ki is nyerte ezt a vitát, a bizonytalanok arra kerestek választ, hogy kire adják voksukat. E téren pedig nagyon nehéz végeredményt hirdetni; a két fél nem azonos pályán mozgott. Dobrev, tapinthatóan, sokkal jobban fel volt készülve a szakmai kérdésekre, Márki-Zay sokszor csak rezonált, viszont utóbb jóval erőteljesebben érvényesítette politikai szándékát. Szinte alig akadt olyan téma, ahol ne utalt volna a 2010 előtti kormányzásra, és ha nem is mondta ki, ezzel a rejtett gyurcsányozással azoknak tett gesztusokat, akik nem fogadják el a DK elnökének személyét, és szívesen hallják a Fidesz előtti világ bírálatát. Márki-Zay politikailag akarta legyőzni ellenfelét, és besöpörni a Fideszből kiábrándultak, a Gyurcsányt nem szívlelő baloldaliak szavazatát, Dobrev pedig azt igyekezett bizonyítani, ami a szlogenje is: nem csak képes legyőzni Orbánt, kormányozni is tud.
Tessék választani!
