Fodor Gábor: nem vagyok Orbán Viktor rajongója

Nem Orbán-rajongó, de nem gondolkodik fekete-fehérben

Fodor Gábor szerint téves az a feltételezés, hogy Orbán Viktor rajongójává vált volna. A politikus arra emlékeztetett, hogy már 1993-ban kilépett a Fideszből, és pályája során rendszeresen támadások érték amiatt, hogy nem tudott merev pártlogikában gondolkodni. Meggyőződése ugyanis mindig az volt, hogy a politikai viták mellett olyan pontokat is kell keresni, amelyekben létrejöhet az egyetértés.

„A magyar közvélemény hosszú ideje arra van beállva, hogy fehér vagy fekete” – fogalmazott Fodor, aki szerint aki nem illeszkedik ebbe a felosztásba, azt könnyen árulónak bélyegzik. Saját álláspontja igazolására két, közelmúltbeli történetet is felidézett. Egy bevásárlóközpontban két férfi is megszólította, és mindketten arról beszéltek neki, hogy egyetértenek a kormányt érintő kritikáival. Egyikük azt mondta, hogy tiszás, és felháborítja az a konkrét ügy, amelyről Fodor korábban véleményt nyilvánított.

A politikus szerint ezek a találkozások is azt mutatják, hogy a közvélemény nem feltétlenül egységesen ítéli meg őt. Úgy látja, hogy egyesek valóban a NER támogatójának tartják, mások viszont nem osztják ezt a véleményt. Fodor hangsúlyozta: a politikai kérdések megítélésében továbbra is fontosnak tartja az önálló gondolkodást, és nem kíván valamelyik oldalhoz minden körülmények között igazodni.

A közmédia ügye: elfogadhatatlan a műsor eltüntetése

A beszélgetés egyik központi témája az M5 csatornán sugárzott Ez itt a kérdés című műsor megszüntetése volt. A műsorvezető felidézte, hogy az adás után az MTV vezetése összeesküvés-elméleteket terjesztő, a közszolgálati médium szellemiségével összeegyeztethetetlen tartalomnak minősítette a műsort, felfüggesztette annak készítőjét, az adást pedig a YouTube-ról is eltávolították. Fodor korábban közösségi oldalán azt írta, hogy az eljárás példátlan, és egy demokráciában a nem tetsző véleményekkel szemben érveket kell használni, nem pedig vitafórumokat megszüntetni.

A műsorvezető ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt tizenhat évben a közmédiában számos, a kormány számára kényelmetlen vélemény nem kaphatott teret. Szerinte ezért ellentmondásos, hogy Fodor most ilyen határozottan tiltakozik, miközben a korábbi időszak közmédiájának működését is éles bírálatok érték.

Fodor erre azt mondta, hogy a közmédia működése ellen maga is számtalan alkalommal tiltakozott, különösen akkor, amikor a Magyar Liberális Párt vezetője volt. Szerinte a múltbeli kritikáit ma sokan már nem tartják számon. Hozzátette, hogy az M1 híradójában az elmúlt hónapokban, a kormányváltást követően hívták meg először, és korábban is csak ritkán szerepelt a közmédiában. Az M5 Ez itt a kérdés című műsorát ugyanakkor jó értelmiségi vitafórumnak tartotta, amelyben rajta kívül más ellenzéki szereplők is megszólalhattak.

Fodor szerint azonban a korábbi közmédiával kapcsolatos kritikák nem teszik elfogadhatóvá a mostani eljárást. Úgy vélte, hogy ha az új vezetés más műsorstruktúrát szeretne, akkor ezt szabályosan és világosan közölheti. „Miért nem lehet azt mondani, hogy most ősztől egy más műsorstruktúrával indulunk?” – kérdezte. A műsor megszüntetését, vezetőjének eltávolítását és az adás törlését abszurditásnak nevezte. Különösen kifogásolta, hogy az adást a YouTube-ról is eltüntették, mert szerinte a közönségnek joga lenne megismerni a vitatott tartalmat, és saját maga eldönteni, valóban indokoltak-e a kifogások.

A többségi demokrácia helyett vissza kell térni a konszenzushoz

A vita ezt követően a Fidesz tizenhat éves kormányzásának megítélésére és a jogállamiság kérdésére terelődött. A műsorvezető azt vetette fel, hogy a Fidesz az elmúlt időszakban nem törekedett konszenzusos döntéshozatalra, és a politikai vitakultúrát sem tartotta tiszteletben. Fodor erre úgy reagált, hogy a konszenzusos demokrácia hagyományának felrúgását maga is a Fidesz egyik legsúlyosabb hibájának tartja.

A politikus szerint a rendszerváltás idején kialakult politikai modell lényege az volt, hogy a kormányzó többség bizonyos kérdésekben igyekezett megállapodni az ellenzékkel. Ezzel szemben a többségi demokrácia olyan működést eredményezhet, amelyben a győztes mindent magáénak akar, majd a következő választási győztes ugyanezt teszi. „Én nyertem, mindent viszek” – foglalta össze a modell lényegét, amelyet hibásnak tart.

Fodor úgy véli, hogy a jelenlegi kormánynak vissza kellene térnie a konszenzusos demokrácia hagyományához, és nem szabadna folytatnia azt a gyakorlatot, amelyet a Fidesz vezetett be. A jogállamiság helyzetéről szólva ugyanakkor óvatosan fogalmazott. Szerinte a Fidesz alatt súlyosan sérült a jogállam, de azt nem állítaná, hogy Magyarországon diktatúra működött. A diktatúra szerinte olyan rendszer, amelyben a hatalom nem váltható le, a magyar politikai rendszerben viszont a választásokon lehetséges a kormányváltás.

Fodor a Tiszával kapcsolatban sem állítja, hogy a jogállam felszámolására került volna sor. Megítélése szerint azonban a jelenlegi kormányzás alatt is sérül a jogállamiság. Úgy véli, hogy Magyarország politikai struktúrája erősebb annál, mint hogy a demokráciát vagy a jogállamot egyik pillanatról a másikra teljesen fel lehessen számolni, de a működésükben tapasztalható problémákat nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A politikus a jogállamiság egyik alapvető feltételének az ellenzék bevonását tartja az alkotmányos döntésekbe. Szerinte a társadalmi egyeztetés önmagában túl homályos fogalom, a világos és egyértelmű megoldás az, ha a választóktól felhatalmazást kapott ellenzéki pártokkal ülnek le tárgyalni. A közösségi médiában zajló egyeztetéseket ezért nem tekinti megfelelő helyettesítőnek, hiszen nem világos, ki dönti el, hogy az ott megjelenő vélemények közül melyik tekinthető többséginek.

Saját korábbi politikai tapasztalataira hivatkozva felidézte, hogy az 1994 és 1998 közötti kormányzati ciklusban a kétharmados többséggel rendelkező koalíció alkotmányos kérdésekben négyötödös támogatást kívánt. Fodor szerint ez azt jelentette, hogy a kormányoldal akkor sem akart ilyen ügyekben dönteni, ha az ellenzék egy része nem támogatta az elképzelést. A műsorvezető azonban arra figyelmeztetett, hogy 2026-ban más politikai helyzet áll fenn, és az elmúlt tizenhat évben már olyan alkotmányos változások történtek, amelyek alapvetően átalakították a rendszert.

A beszélgetés végén a hatalmi ágak szétválasztásának kérdése is előkerült. Fodor szerint a jogállam szempontjából különösen fontos a bíróságok függetlensége. Úgy látja, hogy bár az Orbán-rendszernek folyamatos vitái voltak a bíróságokkal, és a politikai szereplők időnként eltérően ítélték meg egy-egy döntésüket, a bíróságok a nehézségek ellenére függetlenül működtek.