Döcögős az újraindulás

A pandémia következményei súlyosak és valószínűleg hosszabb távon is negatívan hatnak majd, állapítja meg a tekintélyes közgazdász professzor. A gazdaság hanyatlásának megfordítását megnehezíti az elmúlt évek gazdaságpolitikai hibáinak sorozata, mindenek előtt a versenyképesség hiánya. A kormány intézkedései abban kétségtelenül következetesek, hogy az állami – ezen belül az uniós finanszírozású – megrendelésekből kizárólag a kormányhoz közelálló vállalkozások egy szűk köre részesedik, és ez a folyamat mára fokozatosan kiterjedt a teljes állami és önkormányzati szférára. Minden közpénzből fedezett beruházásnak, vásárlásnak előre adottak a kizárólagos nyertesei, illetve beszállítói, a meghirdetett pályázatokból kizárják az érdemi, egyre gyakrabban még a formális versenyt is. 

Az idei év gazdasági kilátásait – rövid távon – látszólag javítja a kormány sajátos, a nemzetgazdaság érdekeit egyáltalán nem szolgáló költekezése, amelyhez az idén az állami vagyon gyors ütemű privatizációja is hozzájárul. Ebben az évben felgyorsul a haderő-fejlesztési program, amely komolyan megterheli az államháztartást, emellett minden presztízsberuházás is az eltervezett ütemben folytatódik. A valós versenyt erősen torzító gazdaságpolitika következtében még a magas beruházási ráta sem segíti az egészséges gazdasági szerkezet megalapozását, a felhalmozás döntő részét nem a versenyszféra piaci megfontolásai, hanem az állam direkt beavatkozása határozza meg. 

Katona Tamás úgy véli, a kormányzati politika által előidézett helyzet már a következő években is jelentős gondot okozhat a gazdaságpolitikának, az államháztartás pozícióját igen nehéz helyzetbe hozza majd a növekvő államadósság és a rendkívül magas államháztartási hiány. Amíg a múlt évben a kormányzati szektor deficitje a GDP 8,1százalékára emelkedett, az idén is csupán 7,5 százalékra csökken, és még 2022-re is rendkívül magas, 5,9 százalékos hiányt tervez a kormány, amiben a közelgő országgyűlési választásokat megelőző hangulatjavító intézkedéseknek is szerepük lesz. A probléma súlyosságát jelzi, hogy az államháztartásnak a gazdasági ciklus hatásával is számoló strukturális hiánya a múlt évi hat százalékról az idén tovább emelkedik majd, és várhatóan eléri 6,3 százalékot, de még a jövő évre is 5,5 százalékos strukturális hiányt tervez a kormány. Ez a költségvetési politika – meglátása szerint – szakmailag megmagyarázhatatlan. 

A lakosság általános közérzetét a makrogazdasági folyamatok csupán áttételesen befolyásolják, ám az egyes családok a krízis valódi mértékét a munkalehetőségek alakulásán át közvetlenül is megtapasztalták. A koronavírus járvány világszerte sokkolta a termelést, bár az egyes kormányok intézkedései más-más módon hatottak a foglalkoztatási adatok alakulására. A professzor rendelkezésére álló információk szerint a munkanélküliségi ráta szezonális hatásoktól megtisztított számai még az idei év első negyedében is mérsékelt emelkedést jeleznek. Ez a mutató a vírusfertőzés tömeges európai megjelenésétől – a múlt év februárja és ez év áprilisa között – uniós szinten 0,8 százalékponttal, 7,3 százalékra emelkedett, ezen belül az euró zónáé 0,7 százalékponttal, nyolc százakra nőtt. 

A 2021. áprilisi statisztika hét tagállamban rögzített uniós átlag feletti munkanélküliséget: Spanyolországban 15,4, Olaszországban 10,7, Cipruson 9,4, Svédországban 9,1, Finnországban 7,9, Lettországban 7,8, Horvátországban pedig 7,5 százalékos munkanélküliségi arányt mértek. A 27 tagállam munkanélküliségi aránya alapján felállított rangsorában Magyarország az egy hónappal korábbinál csak 0,2 százalékponttal magasabb, 4,3 százalékos mutatójával a kedvező foglalkoztatottsági viszonyokat sugalló 23. helyen áll. 

Katona Tamás úgy látja, ha a mutató számításakor figyelembe vennénk, hogy más tagállamokban a közfoglalkoztatottakat a szociális foglalkoztatás kategóriájába sorolják, akkor a nélkülük számított hazai munkanélküliségi arány lényegesen kedvezőtlenebb lenne. A KSH mintavételes lakossági felmérése szerint, a február és április közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 millió 575 ezer volt, 9 ezerrel, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak átlagos száma e trimeszterben 85 ezret tett ki, ami 11,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A hazai foglalkoztatási kimutatások egy másik módszertani sajátossága, hogy a foglalkoztatási mutató meghatározásakor a 79 ezer, 12 hónapnál rövidebb ideje külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak tekinti a KSH, de az így külföldön dolgozók száma is csökkent, 24,3 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. 

A hazai elsődleges munkaerőpiacon a február és április közötti időszakban – a gyed, gyes miatt távol lévő 142 ezer kismamát is beleszámítva – 4 millió 412 ezer embert foglalkoztattak, 0,6 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A külföldön dolgozók hazai foglalkoztatottnak tekintett nyolcvanezres körét is beleszámítva, a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 72,1 százalék volt, 0,6 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek 85,8 százaléka talált munkát, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 0,1 százalékpontos csökkenést mutat. Ezzel megtört a korábbi időszakra jellemző, több éves növekedési tendencia. Mindent összevetve: csupán az 55-64 évesek foglalkoztatási mutatója nőtt, a korcsoport 61,5 százalékos foglalkoztatottsága 2,9 százalékponttal haladta meg az előző év azonos időszakában regisztrált értéket. 

A számok makacs dolgok, véli a közgazdász professzor. A statisztika adatai sokak számára csupán szikár tények, de cáfolhatatlanul rávilágítanak olyan folyamatokra, amelyeket a politikai propaganda igyekszik elfedni. Hiába hirdeti a NER öles reklámokban, óriásplakátokon az ország sikeres újraindítását, ha időközben a foglalkoztatottak száma 57 ezerrel kevesebb lett, mint egy hónappal korábban. Az első negyedévben az aktív munkanélküliek mellett, még további 247 ezren válaszolták az adatfelvétel során, hogy szerettek volna dolgozni, de a pandémiás időszakban a korlátozások miatt még a próbálkozást is – nem hogy az elhelyezkedést – reménytelennek tartották. A munkanélküliek csaknem fele, 47,9 százaléka – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt az elmúlt hónapokban.