drMáriás: Balog Zoltán a felelős Orbán Viktor politikai haláláért

„A diktátor és a határozott vezető fogalmát szét kell választani”

A beszélgetés egyik első kérdése rögtön a magyar közélet egyik legtöbbet vitatott szereplőjére vonatkozott: diktátor lehet-e Magyar Péter. drMáriás erre óvatosan válaszolt, hangsúlyozva, hogy a kérdésre szerinte egyelőre nem lehet egyértelmű választ adni. Úgy fogalmazott, az idő dönti majd el, hogy egy politikai vezető milyen irányba fejlődik, miközben fontosnak tartja különválasztani a „diktátor” és a „határozott vezető” fogalmát.

A művész szerint egy országot nem lehet „töketlenül” vezetni, ugyanakkor mindig fennáll annak veszélye, hogy valaki túllép bizonyos demokratikus korlátokat. A jelenlegi helyzetet inkább ígéretesnek nevezte, de hozzátette: a történet végét még senki sem látja.

A választási eredményekkel kapcsolatban meglepetéséről beszélt. Elmondása szerint reménytelien, ugyanakkor megdöbbenve figyelte az eseményeket, mert nem számított arra, hogy a politikai folyamatok ilyen gyorsasággal változhatnak meg. Úgy látja, a politikai tér teljesen átrendeződött, és sok ember számára megjelent valamiféle reményérzet.

A beszélgetés során szóba került az is, hogy drMáriás miként élte meg az elmúlt másfél évtized kulturális viszonyait. Miközben a műsorvezető felvetette, hogy pályája alapján a korábbi rendszer „tűrt” kategóriájába sorolható, a művész ezt határozottan árnyalta. Saját megítélése szerint inkább a „tiltott” kategóriához állt közelebb. Azt állította, több állami médiaplatformon nem jelenhetett meg, zenekarának felvételeit visszautasították, és kulturális intézményekben is korlátozottak voltak a lehetőségei.

Példaként említette, hogy a Petőfi Rádióban és több közszolgálati csatornán sem kapott teret, az MTI pedig egy alkalommal nem közölte egyik kötete hírét, noha azt saját munkatársuk írta meg. Felidézte azt is, hogy egy KDNP-s politikus korábban egyik kiállításának betiltását kezdeményezte, valamint azt, hogy a Ludwig Múzeumban az elmúlt másfél évtizedben nem állíthatott ki. A Munkácsy-díj megszerzését ugyanakkor nem politikai támogatásként értelmezte: szerinte az egy közel húsz évvel korábban indult szakmai jelölési folyamat eredménye volt.

A mobil bitófa mint politikai metafora

A műsor egyik legérzékenyebb témája drMáriás egyik legújabb festménye volt, amelyen egy Dürer-műtermet idéző térben Magyar Péter és Balog Zoltán püspök egy mobil akasztófára helyezik Orbán Viktort. A provokatív kompozíció értelmezését a művész maga sem akarta véglegesen meghatározni, ugyanakkor több értelmezési szempontot is felvetett.

Szerinte a kép egy történelmi utalás újraértelmezése, amely egyúttal korunk politikai hangulatát is tükrözi. Úgy fogalmazott, az elmúlt években Magyarországon egyre inkább lincshangulat alakult ki, amelyben az emberek radikális változásokat követelnek. A festményhez kapcsolódó leírásban is szerepel az a kijelentés, hogy „az emberek vért akarnak”, amit drMáriás nem pusztán szó szerinti agresszióként értelmezett, hanem a társadalmi elégedetlenség és az igazságtétel iránti vágy metaforájaként.

A művész szerint sokan saját kilátástalan helyzetükből fakadóan sürgetnek radikális változásokat, és amikor a politikai rendszerben nem látnak más kiutat, könnyen megerősödhet a bosszú vagy az elégtétel iránti vágy. Történelmi párhuzamként a francia forradalom nyilvános kivégzéseit idézte fel, hozzátéve: a politikai közösségek ma is képesek „politikai halált” kívánni szereplőknek.

Balog Zoltán szerepéről szólva drMáriás azt mondta, a püspök szerinte nem vonta le megfelelően a következtetéseket bizonyos közéleti ügyekből, nem mondott le és nem vállalt teljes felelősséget. Emiatt áttételesen őt tartja Orbán Viktor politikai gyengülésének egyik tényezőjének. Magyar Péter szerepét pedig egy új politikai szereplőként értelmezte, aki részben a hatalmi átrendeződés következményeként lépett színre.

A művész hangsúlyozta, hogy a festmény nem egy valós kivégzésről szól, hanem egy politikai folyamat allegóriája. Mint fogalmazott, a mobil bitófa történelmileg nemcsak kivégzésre, hanem megfélemlítésre is szolgált, így a mű a politika hatalmi logikájára is reflektál.

„A diktatúra bennünk marad”

drMáriás jelenleg futó életmű-kiállítása, az Éljen a diktatúra! szintén központi témája volt a beszélgetésnek. A tárlat címe és nyitószövege provokatív állítást fogalmaz meg: „a diktatúra jó és elkerülhetetlen”, illetve hogy végső soron „pont azt kaptuk, amit akartunk”. A művész ugyanakkor világossá tette: ezt ironikus állításnak szánja.

Szerinte a szöveg akár George Orwell világát is idézhetné, de párhuzamot lát benne Kertész Imre tapasztalatával is: amikor valaki hosszú időn át egy elnyomó rendszerben él, annak logikája óhatatlanul beépül a személyiségébe. Saját életútját említve felidézte, hogy Jugoszláviában, Tito rendszerében született, majd átélte Slobodan Milošević korszakát, később pedig Magyarországon tapasztalta meg az államszocializmus és a rendszerváltás utáni reflexek továbbélését.

A diktatúra szerinte nem kizárólag politikai rendszerként marad fenn, hanem viselkedési mintákban, beidegződésekben is tovább él. Egy személyes történettel érzékeltette ezt: a rendszerváltás után, egy angliai utazás során automatikusan eltitkolta valódi pénzösszegét a határon, mert azt tanulta meg korábban, hogy a hatalom előtt védeni kell magát. A reflex azonban egy nyugati demokráciában félreértésekhez vezetett.

Úgy véli, a diktatúra öröksége leginkább azok generációjában él tovább, akik még közvetlenül megtapasztalták azt, míg gyermekeik már kevésbé hordozzák ezt a történelmi terhet. Szerinte tudatos munkával lehetséges megszabadulni a gyanakvás, a kisebbrendűségi érzés és a bezárkózás reflexeitől.

Beszélt arról is, hogy zenekarával Nyugat-Európában turnézva gyakran érzékelték: a kelet-európaiakat egyszerre figyelik kíváncsian és bizalmatlanul. Egy holland galériavezető megjegyzését idézte fel, aki szerint a térség országai „nem elég közel és nem elég távol” vannak Nyugat-Európától: nem számítanak teljesen egyenrangúnak, ugyanakkor nem is egzotikus versenytársak.

drMáriás szerint Magyarország az elmúlt húsz évben nem igazán próbált kitörni ebből a köztes állapotból, inkább tovább mélyítette saját elszigeteltségét. A legutóbbi politikai fordulatot ugyanakkor olyan pillanatként írta le, amelyben szerinte ismét láthatóvá vált valamiféle elmozdulás lehetősége.