Édesanyák és fogyatékos gyerekeik ellen indít pert az Orbán-kormány
Halmozottan fogyatékos emberekkel szemben nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúrián a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.
Azután, hogy hat halmozottan sérült felnőtt – akiket évtizedek óta szüleik gondoznak otthon – másodfokon pert nyert az állam ellen. A családbarátnak nevezett kormány most azon dolgozik, hogy négy év pereskedés ellenére se tudják megnyugtatóan rendezni az egész napos ápolást igénylő beteg hozzátartozójuk sorsát a ma már 60–80 éves szülők – írja a Népszava.
Tehát az utolsó lapot is kijátssza az állam, csak ne kelljen a súlyosan fogyatékos embereknek úgynevezett támogatott lakhatást építenie. Ezért támadták meg a Kúrián a jogerős ítéletet.
Még áprilisban nyert pert másodfokon hat halmozottan fogyatékos felnőtt, akik szüleikkel együtt indítottak eljárást a területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ellen. A négy éve tartó bírósági ügyben a felperesek képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, Boros Ilona, a civil szervezet jogásza volt az egyik szakember. Ő most azt mondta, noha a bíróságtól még nem érkezett meg hozzá a felülvizsgálati kérelemről szóló hivatalos irat, annyit tud, hogy a két alperes közül valamelyik megtámadta a Kúriánál a jogerős ítéletet. „A szociális terület az új kormányban már a Belügyminisztériumhoz tartozik, így első körben hozzájuk fordultunk, hogy megtudjuk, valóban megtámadták-e az ítéletet, és ha igen, miért. Kérdésünkre azt közölték, illetékességből a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság válaszol. Ám az onnan érkező választól sem lettünk okosabbak: „A szervezet az ügyben 2022. augusztus 30. napján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.”
Az ügy előzménye: hat elkeseredett szülő azt szerette volna, ha évtizedek óta tartó otthonápolás után, valódi otthonban élhetne súlyosan fogyatékos felnőtt gyermeke, így biztosíthatná jövőjét. Nem egy, a fővárostól két-háromszáz kilométerre lévő, több száz fős tömegintézetben, hanem kis létszámú, úgynevezett támogatott lakhatásban tartják csak ezt elképzelhetőnek. Az állam által felajánlott, semmi közepén álló, régi kastélyokból átalakított épületeket megnézték ugyan, de amit ott tapasztaltak, traumatizálta őket. Jellemzően szedált emberek vegetáltak a nagyipari léptékű intézményi keretek között. Egybehangzóan azt mondták, ameddig ők élnek, a gyerekük biztosan nem kerül ilyen helyre.
Elvileg nem is kellene, hogy ez így legyen, hiszen van egy ENSZ-egyezmény, amely 14 éve pontosan arra kötelezi a magyar államot, amit a szülők szeretnének.
Közben a szülők idősebbek, betegebbek lettek, évről-évre egyre nehezebben bírják a fizikai terhelést. Többségük egyedülálló nő, akit elhagyott a férje éppen a gyerekük fogyatékossága, az ezzel járó nehézségek miatt. Életük majd’ minden percében pelenkáznak, etetnek, fürdetnek. Dolgozni emiatt többen nem tudtak, barátaikat is elvesztették, elmagányosodtak, mindannyian nehéz anyagi körülmények között élnek. Van olyan anyuka, aki 70 éves elmúlt, az édesapa 83. Egy másik szülő a súlyosan fogyatékos, autista gyermeke mellett 40 éve egyetlen éjszakát sem aludt át.
A jogvédő szervezet azt kérte a bíróságtól, mondja ki: az állam sérti a fogyatékossággal élő emberek és otthongondozó szüleik személyiségi jogait azzal, hogy nincs olyan lakás, amelyben a felnőtt fogyatékos emberek támogatással élhetnének. Azt is kérte, kötelezze az alperes szervezeteket egy ilyen lakás létrehozására a hat fiatal számára. Amíg ez nem készül el, nyújtson olyan szociális szolgáltatásokat, amilyeneket egy ilyen otthonban is megkapnának. A bíróság mindezt megalapozottnak és jogosnak vélte. Fejenként ötmillió forint kártérítést ítélt meg, és kimondta, hogy az otthonnak fel kell épülnie Budapesten vagy annak körzetében.
