Egy koncentráltabb ellátórendszer plusz három év egészség

– A Magyar Orvosi Kamara alelnöke Lénárd Rita szerint, az egészségügyben az egészségügyi struktúra átalakítása, a centralizáció hozhat áttörést. Ez a gyakorlatban kórházak bezárását jelentené?

– Egyetértek az alelnök asszonnyal abban, hogy a jelenlegi orvosi és ápolónői létszámmal csak egy koncentráltabb  ellátórendszer tud XXI. századi ellátást nyújtani a betegeknek. De nem bezárni kell a kis  kórházakat, hanem tudatosan és tervszerűen átalakítani őket járási egészségügyi centrummá. Az én elképzeléseim szerint, ezekben a háziorvosi praxisközösségek, a szakrendelések, az egynapos sebészetek, a kórház utáni rehabilitáció és az idősgondozás kapna helyet. Tehát a helyi közösség legfontosabb egészségügyi intézménye lenne, legalább a betegek 80 százalékát teljes értékűen elláthatnák itt. És abban is igaza van az alelnök asszonynak, hogy ehhez a rendszeres tömegközlekedést biztosítani kell. Ekkor a megyei centrumkórházakba már csak a legsúlyosabb esetek kerülnének. Akik ezekben a korszerű eszközökkel és specialistákkal rendelkező kórházakban igazi esélyt kapnának a gyógyulásra, még a legkomolyabb betegségekben is. Ez a centralizáció a feltétele annak, hogy végre ne Magyarországon haljon meg a legtöbb ember rákban vagy szívbetegségekben.

– Megoldaná ez az orvoshiányt is? Egyből minden szakorvosból lenne elegendő?

– Egyből talán nem lenne mindenből mindenhol elég ember. De sokkal többen lennének a korszerű gyógyító helyeken, ahol a legnagyobb a jelentősége annak, hogy minden frissen operáltra jut-e nővér, vagy a reoperációnál hány specialista van jelen. Azt kell elérnünk, hogy az onkológiai, szív- vagy idegsebészeteken legyen elég számú komoly szakember. Ezzel tudunk a halálozási mutatókon a leghamarabb javítani.

– A XXI. századi követelményeknek megfelelő eszközhiány is meg tudna szűnni?

– Szép, lassan igen, hisz' nem 100 kórházat kellene  CT-vel meg cyberkéssel felszerelni, csak 25-öt. De a hét minden napján 24 órában használnák őket. Könnyű belátni, hogy ilyen kihasználtság mellett, ezek nagyon hatékony eszközök lennének a gyógyításban. Mert hiába van most 50 kórházban egy-két osztályon valami speciális eszköz, ha minden osztály nem jut hozzá a legkorszerűbb eszközökhöz, mert a környező kis kórházakba is el kell szórni valamit, hogy azért ott is lehessen dolgozgatni. Így egyetlen igazán profi kórház sincs Magyarországon. Vidéken egyébként sokkal jobb a helyzet, mert a megyei kórházak nem rosszak. De Budapesten, ahol a fekvőbeteg ellátás 40 százaléka koncentrálódik, nincs egyetlen megyei kórház színvonalú ellátó hely sem. Pécs, Szeged vagy Debrecen sokkal jobb ellátást tud nyújtani az ott élőknek, mint Budapest!

– A politikai bátorság hiányában megy most inkább a kötélhúzás az egészségügyi törvényről, benne az átvezénylésről?

– Hát, most ez egy elég bátor törvénynek látszik, egyesek szerint túl bátor is. Én inkább azt mondanám, hogy olyan fideszes módon csalafinta ez a törvény. Ad egy mindenki számára érthető gesztust, a béremelést, és mellétesz egy sokak számára már nem érdekes részletszabályt, a kivezénylést. Az orvosok értik és félnek tőle, de a nagyközönség nem érti, miért háborognak, ha egyszer olyan jól fognak keresni. Nagyon megkérik az árát a béremelésnek. de a legvadabb kivezénylésben szerintem is engedni fog a kormány, így végül majd mindenki úgy érezheti, hogy végül is nem járt rosszul.

– Azt már tudjuk, nincs elég szakorvos, nincs elég megfelelő orvostechnikai eszköz, hogy minden kisvárosba jusson. De tulajdonképpen mennyi van? A magyar egészségügy – mondjuk Európához képest – mennyire van lemaradva?

– Nagyon, de ez most csak egy érzés. Tudjuk, hogy kevés a PET CT, az MR, nincs egyetlen cyberkés sem, míg a legtöbb török kórházban is van már. És direkt nem osztrák kórházat mondtam. Az pedig végképp most fog kiderülni, tulajdonképpen hány orvos és hány nővér is marad a közellátásban, amikor megtudjuk, hányan írták alá az új munkaszerződést. Ez lesz az igazság pillanata. Mostantól kezdve, lehet reális reformterveket szövögetni, amik már nem légvárak, hanem valódi tervek.

– Egy centralizáló struktúraváltás után milyen ellátásra lenne képes a magyar egészségügy? 

– Sokkal jobbra, mint ebben a széttagolt formájában, ahol a hálapénz az egyetlen ellátásszervező elv. Ha detoxikálják az egészségügyet a hálapénz tilalmával, akkor pár év múlva lehet legalább olyan jó egészségügyünk, mint amilyen most Csehországban van. Ezzel már oda juthatnánk, hogy az egészségben eltöltött éveink száma hárommal növekedhetne. Három plusz jó évért megéri vállalni az átalakulással járó bonyodalmakat!