Egyik oldalon a magyar állam, másikon a jogásztársadalom

A múlt év meglehetősen „hangos” volt azoktól a konfliktusoktól, amelyek a kormány és a jogásztársadalom között kirobbantak. Ön mit olvas ki ezekből? 

Mindenekelőtt szeretnék tisztázni néhány fogalmat. A kormányzati „sarokban” a végrehajtó hatalom gyakorlói állnak, akik politikai felelősséggel tartoznak a parlamentnek. Ide sorolnám a minisztériumi tisztségviselőket és bizonyos kinevezett vezetőket, akik az igazságszolgáltatási apparátust irányítják. A másik „sarokban” a „jogásztársadalom” áll, amely meglehetősen tág fogalom, de jellemzően ide tartoznak a bírák, ügyvédek, ügyészek, jogtanácsosok, jogtudósok. A két oldal között tavaly kialakultak bizonyos ellentétek, amelyek egy része szakmai volt, más része politikai, intézményi vagy értékrendbeli. A kormány időnként megpróbálja befolyásolni a bíróságokat kinevezésekkel, fegyelmi eljárásokkal vagy költségvetési, bérezési ajánlatokkal, ez csapódott le az Országos Bírói Tanács és OBH korábbi konfliktusában is.  A jogásztársadalom pedig – az ügyvédek, a kamara, a jogász egyesületek – gyakran nyilvánosan szóvá teszik a kormány intézkedéseit, alkotmányellenességről, visszaható hatályú törvényekről beszélnek, vagy éppen emberi jogi aggályokat vetnek fel, ami a kormányoldalnak nem tetszik.  

A jogászgyűlésen is valami ilyesmi történt?

Havasi Dezső felszólalásában kritizálta a 2020. áprilisában bevezetett úgynevezett Jogegységi Panasztanács munkáját, amelyről jogászkörökben magam is nagyon sok kritikát hallottam. Hol működik, hol nem igazán tölti be a feladatát, de mára az mindenképpen kiderült, hogy a túlzottan koncentrált joggyakorlat kialakítása a cél. Vannak, akik egyenesen azt vetik a Kúria szemére, hogy ezzel politikai síkra tereli az ítélkezési gyakorlatot. Mire alapozzák? Ebben két dolgot látok. A hivatalos indokolás szerint semmi másról nincs szó, mint a bírói joggyakorlat egységesítéséről. Innentől kezdve, a Kúrián megszületnek bizonyos döntések, amelyek közzétételük után kötelezőek lesznek az alsófokú bíróságokra. Nem ördögtől való ez a gyakorlat, az angolszász jogrendben már komoly hagyománya van. Persze felvethető az a kérdés, hogy egy olyan hierarchikus bírói rendszerben, mint a mienk, ahol a bírák értékelése, előléptetése, karrierje a felsőbb szintű bíróságok értékelésétől függ, ez mennyire szolgálja a bírói döntések függetlenségét? Ezt felmérték a Kúrián is, ezért nyitva hagytak egy kiskaput: ha a bíró megfelelő indokolást ad, akkor eltérhet a kúriai állásponttól. A másik aggályom a probléma politikatudományi megközelítéséből fakad. A tanács eddigi döntéseiből ki lehetett olvasni bizonyos szándékot az ítélkezési gyakorlat már-már extrém mértékű központosítására. Akik ezt olvasták ki az eddigi közleményekből, azok a panasztanács személyi összetételét is kifogásolták. Varga Zs. önmaga mellett a saját közeli munkatársait nevezte ki a bizottságba, minden vitás kérdésben övék a döntő szó. 

Lehet a háttrében politikai szándék, hogy azokat a bírói döntéseket, amelyek nem tetszenek a hatalomnak, kordába szorítsák?

Maradjunk annyiban, hogy a rendszer erre alkalmas.  Megvan a lehetősége. 

Ez a konfliktus, ami most kialakult a jogásztársadalom és a Kúria között, milyen irányba viheti el a különféle hivatásrendek együttműködését? 

Jogos a kérdés, de ma még korai volna erre bármit válaszolni. Nagyon frissek a sérelmek, mindkét oldalról elhangzottak olyan nyilatkozatok is, amelyek próbálják tompítani az éleket. A Kúria nyilvánosságra hozta az elnök felszólalását, a Magyar Jogász Egylet is sietett bejelenteni, hogy a szakmai kritikájuknak nem kellene politikai felhangot tulajdonítani. Azt, hogy kinek van igaza, mindenki eldöntheti, ha elolvassa a konferencián elhangzottakat.  

Az biztos, hogy az ügyvédek szakmai tapasztalatai nem vágnak egybe Varga Zs. messzemenően elégedett véleményével. 

Ennek mi lehet az oka?

Bár a Havasi Dezső által ismertetett tanulmányát még nem olvastam, gyakorló jogászoktól azt a visszajelzést kapom, hogy azokban az ügyekben, ahol szükség volna az egységes gyakorlatra, ez a rendszer nem teljesít jól. Másrászt, és ez a saját véleményem, a rendszer működési módja alkalmas arra, hogy lemerevítse a joggyakolatot, leszűkítse a jogfejlesztés lehetőségét. Amióta ez a helyzet fennáll alaposan meg kell fontolni, hogy érdemes-e a bírósághoz fordulni.  A végső szót persze minden esetben a bíróságok mondják ki, de az igazságszolgáltatás autonómiáját sértheti, ha a rendszer arra ösztönzi a pulpituson ülőket, hogy egy korábbi, felsőbb döntés ismeretében mérlegeljék a keresetlevelekben, a beadványokban leírtakat. Az ügyvédek ezt pontosan látják, és elmondják, hogy a Kúria az ő lehetőségeiket korlátozta."

Ez a mostani „vita” a hazai igazságszolgáltatás falain belül marad?

A kormány alighanem nagyon szeretné, hiszen még el sem csendesedtek annak a nemzetközi felháborodásnak a hullámai, amiket az váltott ki, hogy Magyarország kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból. A bírák és az ügyvédek közelmúltbeli közös tüntetése is „világhírré” vált, és éppen készülődik egy újabb ügy: Civil Bázis, Fleck Zoltán és Perintfalvi Rita pert indít a magyar állammal szemben Orbán Viktor „poloskázó” kijelentése nyomán.