„Elég nagy bunkóság bekéretni a nagykövetet, majd elutazni"

Mint azzal már a Hírklikk s foglalkozott, a német Telekom hírportálja, a T-Online pár napja hosszú interjút közölt Michael Roth német Európa-ügyi államminiszterrel, s ebben a politikus – egy rövid kitérő erejéig – megemlítette a magyar antiszemitizmust is. Akkor tért ki erre, amikor arról ejtett szót, hogy ő személyesen is erősen támogatja a jogállamiság ellenőrzésének bevezetését, amely – mint minden más tagállamra – Németországra is vonatkozna majd. Konkrétan a következőképpen fogalmazott: „Sok minden nálunk sincs rendben. A 7. cikkely szerinti eljárás Magyarország elleni beindításának egyik aspektusa a Magyarországon grasszáló antiszemitizmus volt, márpedig nem szólhatok bírálóan az országokban meglévő antiszemitizmusról anélkül, hogy megemlítsem az antiszemita indíttatású bűncselekmények számának ijesztő mértékű növekedését Németországban”.

Szijjártó előbb védekezett, majd támadt

Nos, ez volt az, ami apropót adott a magyar kormánynak a felháborodásra (mondhatni talán inkább, ürügyet a műfelháborodásra). Szijjártó Péter rögvest posztolt is a Facebookon: „Michael Roth német szociáldemokrata külügyi államtitkár tegnapi nyilatkozata miatt – melyben antiszemita vádat fogalmazott meg Magyarország kapcsán – holnap délelőttre a Külgazdasági és Külügyminisztériumba kérettük Németország budapesti nagykövetét”. Egy nappal korábban is fel volt már háborodva, de akkor még csak szavakban, egy bejegyzés erejéig, amiben még maga szólítja meg a kollégáját: „Kedves Michael! Kérlek, engedd meg (mivel régóta ismerjük egymást, tegező viszonyban vagyunk), hogy felhívjam figyelmedet arra a tényre, hogy Magyarországon a zsidó közösség biztonságban van, a zsidó honfitársainknak nem kell félniük, kulturális fesztiváljaikon nincs szükség állig felfegyverzett katonákra, a zsinagógákat és a temetőket állami finanszírozással építettük újjá és büszke házigazdái voltunk tavaly az Európai Maccabi Játékoknak.” Egy napra rá már „bekeményített”, jelezte, hogy bekérette a nagykövetet, ám rögvest azt is hozzátette, hogy nem ő fog vele tárgyalni, „Mivel én akkor már Kínában leszek, a nagykövetet Magyar Levente miniszterhelyettes fogadja”.

Ilyen a világon nincs!

Az ügy kapcsán, számos kérdés merül fel, kiváltképpen azért, mert pont azt a Németországot kezdték ki, amely hagyományosan az egyik legerősebb magyar külpolitikai és külgazdasági partnerország (legalábbis az volt az Orbán-kormányok előtti időkig), s amely a legaktívabban támogatta a magyar átalakulást és fejlődést. Mennyire erős lépés a diplomáciában egy nagykövet bekéretése? Milyen jellemző okokból szoktak bekéretni egy nagykövetet? Nem tanúskodik-e mérhetetlen arroganciáról és pökhendiségről, ha egy külügyminiszter bekéreti egy adott ország nagykövetét, majd, mint aki jól végezte  dolgát, elutazik, s rábízza az egész ügyet egy helyettesére? Észszerű-e így nekimenni a németeknek? S a lényeg: mi lehet a valódi oka ennek a kardcsörtetésnek?

Egy igaz profit, egy korábbi magyar külügyminisztert, uniós biztost, Balázs Pétert kerestük meg a kérdéseinkkel.

„Egy biztos, igen durva, hogy úgy mondjam, elég nagy bunkóság bekéretni a nagykövetet, majd elutazni és másra bízni az egész kínos ügyet” – mondta Balázs. A minimum szerinte az lett volna, ha azt tudatja Szijjártó: megkérte Magyar Levente államtitkárt, hogy kéresse be a német nagykövetet, „de olyan a világon nincs, hogy a külügyminiszter bekéreti, majd ott hagyja a helyettesére elintézni az ügyet”. Ironikusan hozzátette: „jó lenne egy légy formájában ott lenni, amikor Magyar Levente kioktatja az idős, tapasztalt német nagykövetet”.

Nagy botrány kell egy ilyen lépéshez

Ami pedig magát a lépést illeti. A volt külügyminiszter a saját praxisából vett példával mutatta be, hogy a nagykövet bekéretéséhez mi kell. Ő például akkor hívatta be a szlovák nagykövetet, amikor Sólyom László köztársasági elnököt a szlovákok megállították a komáromi hídon. (Mint emlékezetes, 2009. augusztus 21-én a szlovák hatóságok biztonsági kockázatokra hivatkozva, megtagadták a közadakozásból állított új Szent István-szobor avatására Révkomáromba érkezett Sólyom László köztársasági elnöktől a Szlovákia területére történő belépést. Balázs Péter ezután hívatta be Peter Weiss budapesti szlovák nagykövetet.)

„Egy nagykövet bekéretése és annak sajtóban való meghirdetése látványos és durva  diplomáciai akció. Ez azt jelenti, hogy kiállunk az erkélyre panaszkodni, az égbe kiáltani, hogy valami szörnyű problémánk van” – szögezte le a volt magyar külügyminiszter hozzátéve: egy nagykövet bekéretéséhez nagy botránynak kell lennie, de itt most nem ez történt.

Ha jó viszonyban van két ország, akkor nem a nyilvánosság előtt, a sajtón keresztül intézik el az ilyen ügyeket. Szijjártó és Gulyás is jól ismeri a Michael Rothot, bármelyikük felhívhatta volna.

A feltételesség és a jogállamiság összekapcsolása Orbán igazi baja

„Ez nem más, mint egy mesterségesen felszított konfliktus, amire nagyon nincs szükség most, a kétoldalú kapcsolatokban, amikor éppen ezek a témák – mint a feltételesség, a költségvetés – vannak napirenden. Roth szokta bírálni a magyar és a lengyel kormányt is, s az interjúban nem tett mást, mint védte az unió értékeit, illetve a német adófizetők pénzét – emlékeztetett Balázs Péter.

Amiről az interjú szól, az Orbánnak talán a legérzékenyebb pontja: a feltételesség, az, hogy az uniós pénzeket valamilyen módon próbálják feltételessé tenni, s ez a feltétel a jogállamiság kategóriája. Roth ezen belül, kellő önkritikával említette az antiszemitizmust, de ebben nincs semmi új, ezt már mások  is sokszor szóvá tették. „A Soros elleni kampányt persze nehéz enélkül értelmezni. A sunyi utalások, amelyeket spekulánsokra, a banktőkére, stb. tesznek, a harmincas évek antiszemita sztereotípiája, könnyű ráismerni” – emlékeztetett Balázs.

De hát szerinte megszokhattuk, hogy „Orbánnál mindig van egy ’másrészt’ az ’egyrészt’ mellett, s azt hiszi, hogy ez valami szörnyű nagy politikai ravaszság a részéről”. Például elereszt kódolt antiszemita üzeneteket, ugyanakkor barátkozik Netanjahuval, vagy idehaza támogatja az EMIH Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget, ugyanakkor nincs jóban a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz).

„Orbán híve a  konfliktuskereső diplomáciának, minden napra kell neki valami ellenfél”. S persze az ilyen nagyköveti bekéréssel el lehet terelni a figyelmet például arról, hogy Orbán nemrég Minszkben járt, Szijjártó most Kínában, s nem tudni éppen mit sunyiskodnak. „Egy szó mint száz: amit csinálnak, az értelmezhetetlen – művi konfliktusszítás, kalandorság” – zárta szavait Balázs Péter.