Elek István szerint sosem volt ilyen esélyes az ellenzék a győzelemre, mint most

A hiteles konzervatív szellemiséget valló közírót, az Antall-kormány hajdani országgyűlési képviselőjét arról kérdeztük, miként látja a hétfőn hivatalosan bejelentett ellenzéki együttműködés valódi esélyét és főként kohézióját. 

Minőségi ugrás kell

Elek helyes lépésként értékeli az összefogást, amivel – ha tartják magukat a dinamikus összedolgozáshoz – jó úton járnak. Mindez persze önmagában mit sem ér, ha túlságosan lassú léptekkel haladnak ezen az úton, amely menetelést e pillanatban is lomhának tart.    

Portálunknak megerősítette már hónapokkal ezelőtt is hangoztatott álláspontját, hogy ha végre eljutott odáig az ellenzék, hogy a pártok elnökei közös nyilatkozatban jelzik, hogy minden egyéni választókerületben közös jelöltet állítanak, megállapodnak a közös miniszterelnök személyében és közös program készítésére is elszánták magukat, akkor innen egy minőségi ugrásra lenne szükség, amelyben folyamatosan egyeztetniük kellene a közösen tervezett ellenzéki fellépésről. 

– Ezt a mostani közös megállapodást tekintem úgy, mint végre a nyilvános elismerését annak, hogy valóban az Orbán-rendszer, az önkényuralmi rendszer ellen kell fellépni és erre csak közös erővel képesek azok az ellenzéki pártok, amelyek egyaránt alkotmányos demokrata ellenzéki pártnak tekintik magukat. Ennek a közös elhatározásnak azonban innentől kezdve, látványosan meg kellene mutatkoznia, amit a magatartásukban is tisztázni kellene. Először is, hogy mi az a rendszer, ami létrejött és miként lehet ezzel szemben föllépni, milyen elképzeléseik lehetnek közösen a pártoknak és innentől minden egyéni pártálláspontot csak ennek a közös rendszer-ellenzéki álláspontnak az érdekében lehet vagy célszerű érvényesíteni.  

Lezárulhat a lopakodó államcsíny korszaka    

Elek István szerint, elengedhetetlen a sikerhez, hogy a választók világos, egységes üzenettel, mondandóval szembesüljenek, mert egyébként nehéz kimozdítani őket a jelenlegi apátiából, amibe az elmúlt tíz év folyamán belekerültek. De – mint eddig már többször is megírta – egy lopakodó államcsíny ment itt végbe 2010 és 2013 között, s ekkor jött létre a mára bemerevedett önkényuralmi rendszer, amelynek a végrehajtó hatalmát már sem a törvényhozásban, sem a kormányzásban, sem az alkotmányozásban semmiféle intézmény nem tudja korlátozni. Azt tesznek, amit akarnak és erre „ennek a társaságnak” a kétharmada ellenére sem volt felhatalmazása s erre a felismerésre alapozva jutott el kimondva, kimondatlanul végül is az ellenzék a jelenlegi közös állásponthoz. Ezt viszont innentől látványosabban kellene demonstrálni, akár abban is, hogy a parlamenti pártok mindehhez hogyan viszonyulnak. 

– Célszerű lenne, ha visszavonulnának a parlamenti színtérről, legfeljebb egy-egy emberük maradjon ott, hogy legyen szemük, szájuk az ellenzéki pártoknak, éljenek a napirend előtti fölszólalások, interpellációk lehetőségével, de jelezzék a visszavonulásukkal, nem egy normális törvényhozási folyamat részesei vagyunk. Az ilyen módon létrejött szabadidejüket fordítsák inkább a felkészülésre: minél világosabb és részletesebb tervekkel dolgozzák ki, hogyan akarják majd megváltoztatni ezt az önkényuralmi rendszert és ezt minél többekkel ismertessék meg. Szervezzék a rendszerváltó társadalmi bázisukat, mert meggyőződésem, hogy ha látványosabban és közös álláspontokkal lép fel az ellenzék, akkor sokkal nagyobb társadalmi támogatottságot tud szerezni már ebben a felkészülési időszakban is. 

Egyértelműen azt vallja, hogy nagyon sokan azért vonakodnak, bizonytalankodnak, mert nem tudnak kiigazodni, állást foglalni a különböző pártpozicionálások erdejében – még ha a demokrata ellenzéki összefogás támogatói is. Ha mindez sikerül, rögtön megjelenik a rendszerváltó ellenzék mögött egy látványos hatású társadalmi támogatás is, ami utcai tüntetésekben, ellenzéki hálózatépítésben, nagyon sok mindenben megmutatkozhat. 

Elengedhetetlen a vidék meggyőzése

Hogy mindebben milyen szerepet játszana a vidéki bázis felé nyitás, azt Elek István eminens feladatnak tartja, mivel az ellenzéknek külön-külön sem volt előzőleg valami jelentős bázisa s ami megvolt, az elmúlt tíz évben már az is erősen amortizálódott. Anyagiakban is, a média használatában is annyira korlátozottak a lehetőségeik, hogy minden energia, minden forint, amit az egymással szembeni küzdelemre fordítanak, csak az esélyeiket csökkentő megoldás. Véleménye szerint, vidéken ehhez az ellenálláshoz össze lehetne szedni azt az aktivistahálózatot, ami biztosítani képes, hogy minden választókörzetben legyenek megfigyelőik, hogy a megrendezendő előválasztásokhoz legyenek aktivistáik, egyáltalán a politikai kampány során legyenek támogatóik. 

– Mindez azért lényeges feladat, mert vidéken, a kisvárosokban még nehezebb megszólítani az embereket, akik sokkal kiszolgáltatottabbak, egyoldalúbb tájékoztatással éri el őket a propaganda. Ezeket a hátrányokat elengedhetetlen a személyes jelenléttel megpróbálni pótolni. Mindez a helyben élőket is bátrabbá tenné, ha nem egy-két halvány politikai párt mellett kellene ellenzéki véleményt vállalni, hanem egy erős és egységes közös ellenzéki program mellett.

A jobbközép konkurencia kiszorítását is célozhatja a választási törvény módosítása

A múlt héten meghozott választási törvénymódosítás mögött, amellyel látszatra az ellenzéki egység felé terelné a kormány a pártokat az 50 fős jelöltállítási limittel, nem zárja ki az eddig nem látható turpisság lehetőségét, még annak ellenére sem, hogy látszatra serkenti az ellenzéki egység erjedését.

– Én még azt sem zárnám ki, hogy miután nemrég jelentkezett egy kifejezetten centrista, korábbi jobbközép politikusok szerepével jelentkező formáció, az Új Világ Néppárt az MTA volt elnöke, Pálinkás József vezetésével. Ők például a mai mezőnyben, ha meg tudják mutatni magukat, ha van bennük elég „kraft”, akkor lenne esélyük arra, hogy a kormánypártból kiábrándult jelentős számú jobboldaliakat, fideszes szavazókat meghódítsanak. Ez az új törvénymódosítás azt az esélyt csökkenti, hogy ha megfordulna az ilyen vagy hasonló egyesülések fejében, hogy különálló pártként indulnának a kormánnyal szemben, akkor azt a minimálisnál is kisebb eséllyel tehessék meg, mivel az ellenzéki tömbbel való egyesülésük szándéka erősen kétséges, bár nem kizárt. A most elfogadott módosítás pedig eleve letörheti a hasonló elképzelésű formációk eddigi ambícióit.

Most van a legnagyobb esélye az ellenzéknek

Azt a deklarált szándékot, hogy az ellenzéknek sikerül-e egy olyan közös miniszterelnök-jelöltet állítani, mint volt a főpolgármesteri székre Karácsony Gergely, de nem Karácsony Gergelyt, Elek István örömteli és logikus döntésként üdvözli. Utalt a Závecz legfrissebb közvélemény-kutatására, amely szerint a megkérdezett polgárok nagyobb arányban szavaznának egy közös ellenzéki listára, mint akár a Fidesz-KDNP listára. Véleménye szerint, ez azt üzenheti a pártoknak, hogy még előrébb jutott az összefogás eredményessége és egyre erősödik annak az igénye, hogy egy lista, közös miniszterelnök, közös egyéni jelöltek szerepeljenek 2022-re. 

Mindezek ismeretében, megkerülhetetlen kérdés, hogy miként látja eddigi politikai és közírói tapasztalatán átszűrve, hogy mekkora eséllyel indulhat – a fent részletezett elképzelések megtartása mellett – az ellenzék az elkövetkező választáson? 

– Azt gondolom, hogy soha nem volt ilyen biztató az elmúlt tíz évben az ellenzék helyzete, hiszen soha nem jutott el korábban ehhez az együttműködéshez, ehhez a belátáshoz, hogy közösen kell fellépni. S valóban, fokozatosan újabb és újabb impulzusokat szereznek még a fideszes szavazók is, hogy a kormánypárt még mindig nem lakott jól a hatalommal, amit – mint említettem – már 2013 óta korlátlan birtokol s újabb és újabb anyagi visszaélések, a magyar nemzeti érdeknek ellentmondó döntések kísérnek. Elég csak arra emlékeztetni, hogy mi van most az Európai Unió segélycsomagja kapcsán, amit a magyar álláspont megvétózott és semmiféle más magyarázata nincs, mint hogy Orbán Viktor személyes szuverenitását sértené ennek a jogállami mechanizmusnak az elfogadása. 

Elek szerint, ha az ellenzék gyorsít és megszervezett hatékonysággal teszi meg a következő lépéseket, akkor szerinte egyfajta lélektani áttörés megtörténhet még a választás előtti időszakban. Mint fogalmazott:

– Azért is verem a vasat és sürgetem ezt a folyamatot, mert nem abban kell bízni, hogy kicsiny többséggel nyerhet az ellenzék, hanem arra kell készülni, hogy még a választások időszaka előtt megfelelő támogatottságot szerezzen. Ennek az ellenzéki oldalon zajló népszerűségi növekedésnek természetesen megvan, meg lehet a hatása a kormányoldalon is: ezeket az alapítványi pénzkimentéseket ennek az előkészületeként látom. Mindent összevetve, a korábbiakhoz képest határozottan optimista vagyok – nyilatkozta a Hírklikknek Elek István, az MDF volt országgyűlési képviselője, közíró.