Életszerű a budapesti védett övezet, de a fővonalak reformja is elkerülhetetlen

– Máig forrpontnak tűnik az úgynevezett bulinegyed területe, hol a helyi lakosok panaszai, hol a helyi közlekedés ésszerűsítésének rapid ötletelései nyomán. Amint arról portálunk is beszámolt, a legújabb terv, hogy az erzsébetvárosi önkormányzat a jövő nyárra egy átmenő forgalmat kizáró védett övezetet hozna létre a kerületben. Barcelonában például ez magától értetődő, de Ön szerint mennyire érett meg a főváros egy ilyen, központi helyszínt érintő markáns és szokatlan változásra?

– Pontosítsuk: nem teljes forgalommentesítésről van szó, hanem egy olyan helyszínről, ahova csak az ott lakók és az áruszállítók hajthatnak be, tehát ez máris egy fontos különbség. Valójában – azt kell mondjam, életszerűtlen, ami most ott van. Ez a terület Erzsébetváros legbelső csücske. A Klauzál utca, Károly körút, Dob utca és Dohány utca által határolt terület Belső-Erzsébetvárosnak is a legrégebbi, legsűrűbben lakott és forgalmi szempontból a terhelést legkevésbé elviselő része. Az ilyen típusú városrészekben a világon szinte sehol nem fordul elő vagy megszűnőben van a be- és áthajtás, vagyis nincs kívülről érkező forgalom.

– Ön szerint miért vált ki mégis döbbenetet a terv? 

– Pedig ez korántsem szokatlan. Barcelonát említette, de valójában keresni kellene olyan nagyvárost, ahol ez még nem történt meg. Az említett terület Budapest azon kevés olyan zónájához tartozik, ami organikusan alakult ki. Vagyis nem mutatja a jegyeit semmilyen tervezett városfejlődésnek, ami ellentétes akár Erzsébetváros körúton kívül eső részével is, ami a dualizmus időszakában alakult ki. Ez egy régebbi rész és tulajdonképpen olyan utcákról beszélünk, amik valaha kertek közt futó földutak, dűlőutak és ösvények voltak, tehát rendkívül szűkek. Később ez a terület nagyon sűrűn épült be, nagy bérházakkal a XIX. században, az elmúlt másfél évtizedben pedig Budapest szórakozó-negyedévé vált.

– A forgalmat persze erősen átírta az elmúlt másfél év koronavírus-járványa.

– Olyannyira, hogy az is megtörténhet, már sosem áll vissza az a turisztikai terhelés, ami ezt a területet korábban jellemezte. De az biztos, hogy ha Budapestre külföldiek érkeznek, azok itt fognak sétálni, ez egy nagyon vonzó környék, a három nagy zsinagóga kiemelt idegenforgalmi látványosságnak számít, a rengeteg szórakozóhelyből valamennyi biztosan megmarad. Ez egy olyan környék lett, mint mondjuk Londonban a Soho, vagy Madridban a Chueca.

– Vagy a párizsi Quartier Latin, bár az jóval nagyobb területű.

– Így van és ezeken a helyeken nagyon erős gyalogosforgalom a jellemző, sokan sétálnak az utcán, erős biciklisforgalom van, tehát mindez, így tipikusan egy belvárosra jellemző jelenség, ahol minimális az autósforgalom. Véleményem szerint a védett övezet kialakítására vonatkozó elképzelés még mindig egy, a forgalomcsillapítást követő óvatos lépés. Ez utóbbi már az átmenő forgalom megnehezítését célozta, hogy ne legyen racionális végighajtani ezeken a hosszú, egyenes utcákon. Itt elsősorban a Dob, a Dohány és a Wesselényi utcákról beszélünk, ez a három tengely, amire felfűződik a városrész és korábban akadálytalanul végig lehetett hajtani. Azáltal, hogy ezekbe töréspontokat iktattak, ma már nem kényelmes ezt a szakaszt járművel igénybe venni. Ezután pedig a logikus következő lépés, hogy valóban ne hajthasson be, legfeljebb az, aki itt lakik.

– A polgármester úr azt is hozzátette, hogy tárgyalna a szomszédos hatodik, nyolcadik, kilencedik kerületekkel is a terv és a terület kiterjesztéséről. Volna ennek létjogosultsága?

– A következő lépés egyrészt valóban jelentheti ezt a területi kiterjesztést, mivel az említett kerületrészek hasonló szerkezetűek és városi funkciójúak, mint a Belső-Erzsébetváros, ha nem is annyira sűrűek. A nyolcadik kerület kapcsán ráadásul érdemes megjegyezni, hogy a Rákóczi út túloldalán jön létre Budapest új egyetemi negyede, ami szintén egy régóta tartó folyamat és hamarosan a sokszorosára duzzad. Egy ilyen városrész életében gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy autóforgalom legyen a szintén szűk utcákban, tehát a terv kiterjesztése logikus gondolat. Amint az is, hogy a tárgyalt területen sok sétálóutca jöjjön létre, mint például jelenleg a Kazinczy utca egy szakasza. Itt már régen meg kellett volna lépni, hogy a teljes utca parkolómentes sétálóutcává váljon.

– Nem nehezítené ez a parkolási lehetőségek visszaszorulását, ami már most is feszültségeket gerjeszt?

– Az ilyen lépéseket általában több fázisban hozzák meg. Alkalmazkodni kell tudni a lakóknak, a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ennyire átalakul egy városrész működése. És azt se felejtsük el, hogy Budapest 20-30 éves elmaradásban van a világ szerencsésebb városaihoz képest. De ha megnézzük, hogy Koppenhágában vagy Amszterdamban hogyan alakultak át a belvárosok, akkor azt látjuk, hogy egy autómentes életre ideálisak ezek a területek.

– Mennyiben érintheti mindez a terület populációját?

– Még ha lassan is, de mindez nyilván maga után vonja a lakosság átalakulását is. Azok költöznek ide, akik autómentesen szeretnék és tudják élni az életüket. Akinek pedig az életéhez szervesen hozzátartozik a gépkocsi, azzal sincs semmi gond, de egy idő után feltehetően egy erre alkalmas lakóhelyet keres magának.

– Tehát, hogy egy kicsit hatásvadász legyek, a budapesti zöldjövő részben így is megvalósulhat a hétköznapokban?

– Igen, bár hogy mennyire „zöld” ez a projekt, az megítélés kérdése, mert attól nem lesz nagyságrendekkel kisebb az autóforgalom sem a világban, sem Magyarországon, hogy egy nagyon kicsi, nagyon szűk, történelmi értékekkel rendelkező és nagyon sajátos városfunkciókkal rendelkező hely nem autóforgalomra van berendezkedve. Amire alkalmatlan is – hát ettől éppen csak egy árnyalatnyira, ha lehet zöldebb. Inkább arról van szó, hogy a történelmi városrészek példátlan értéket képviselnek, mert ilyen városi helyszín ma már nem keletkezik, nem jön létre. Ezt a történelmi értéket sokkal jobban meg tudjuk becsülni akkor, ha nem nyomjuk agyon az autóforgalommal.

– Mit váltana ki mindez a főváros dinamikájában, felkészült-e minderre Budapest?

– Én ebben a történetben ennyit látok és nem gondolom, hogy hatalmas fővárosi szintű életmódváltásnak lenne a kezdete. Úgy vélem, hogy a főváros egészét nézve, ez egy nagyon szerény terv és lépés egy jó irányba, az átmenő forgalom ma már amúgy is kevéssé érinti ezt a területet az előzetes módosításoknak is köszönhetően. Inkább helyben lehetnek mikrofeszültségek, amint minden beavatkozásnál kicsit kiszámíthatatlanul alakul, hogy miként formálódik egy utcakép. Az előzetes beavatkozásnál például olyan környéki utcák kaptak pluszterhelést, mint a Klauzál, a Holló utca, ahol erre nem számítottak és a helyben lakók ezt nehezményezték – a maguk szempontjából persze teljes joggal. Városi szinten nem ez az igazán jelentős beavatkozás, hanem a nagy útvonalak forgalomcsillapítása lehetne.

– Mely útvonalakra gondol?

– Rákóczi út, Kiskörút, Nagykörút mértékű beavatkozásokra gondolok. Azt viszont látjuk Budapesten, hogy ehhez egyelőre nincs meg a valódi bátorság vagy várospolitikai akarat. Ezek valóban kényes és kockázatos, sokszor akár az országos úthálózatokat is érintő kérdések. Érthetően sokkal nehezebb rájuk jó megoldást találni, mint egy belső-erzsébetvárosi lokális problémára.

– Ez utóbbit tehát szakmai szempontból kivitelezhető és értelmes ötletnek tartja?

– Teljesen és úgy gondolom, hogy már réges-rég meg kellett volna lépni, ami egy jó irányba ható folyamat kezdete lehet. Nem gondolom, amint az előző forgalmi beavatkozások után sem gondoltam, hogy ez már az ideális végállapot, és hogy itt már meg is lehet állni. Ez egy pozitív folyamat állomása, amit folytatni kell.