Elk*rtuk: nem csupán a vélt művészi értéke miatt lett „art” Kálomista Gyurcsány-filmje

– Sándor Pál, Réz András, Báron György sem tudott válaszolni a kérdésre sőt, még a hazai médiapolitikáért felelős NMHH képviselője sem. Így jutottunk el Önhöz, illetve a Nemzeti Filmirodához. Mi tagadás, kellemes meglepetés, hogy gyorsan és személyesen felel a filmmel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Segítsen értelmezni, mi döntött a kérdéses film művészi besorolása mellett, annak ellenére, hogy egy direkt aktuálpolitikai alkotásról van szó?

– Óriási félreértés van ebben a kérdésben: az „art” film nem jelenti azt, hogy művészfilm vagy művészi kategória. A művészfilm kategória esztétikai kérdés, aminek létezik egy köznyelvi értelmezése is. Nem véletlen, hogy a jogalkotó a filmtörvényben nem ezt a kifejezést használja. Nem is ez volt a cél, amikor ezt a kategóriát létrehozták. A filmtörvény jogalkotója az „art” kategóriával azt jelzi, hogy vannak olyan filmalkotások, amelyek bizonyos értelemben az állami támogathatóság rendszerébe tudnak lépni. A Nemzeti Filmiroda egyébként, mint mozgókép-szakmai hatóság, a miniszterelnöki kabinethez tartozik 2020 január elsejétől, de érthető az ezzel kapcsolatos félreértés, mert az NMHH főosztályaként működtünk 2012 január elsejétől.

– A honlapjuk viszont még most is „átdob” az NMHH oldalára.

– Ennek nagyon egyszerű oka van, ugyanis a honlapunkon, mint hatósági felületen pillanatnyilag azok az információk találhatóak, amik az ügyintézéshez szükségesek s ezeket az NMHH biztosítja egyelőre. Ez az év végével remélhetőleg változik. De visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: a jogalkotó fogalmazása szerint három kategóriát tart arra érdemesnek, hogy az adott értékeket megragadva, a filmek közönséghez jutását kivonja a kereskedelmi szempontrendszerből és támogathatóvá teszi, ami nem jelenti azt, hogy kötelezően támogatja is. Az egyik kategória az egészen magas művészi érték, a másik kettő a kulturális vagy oktatási-nevelési kategória. Ez utóbbiaknál nem bontja ki a jogszabály az elvárásokat, de annyit mond, hogy bizonyos művészi színvonalat ezeknek a filmalkotásoknak is el kell érniük. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy amennyiben művészileg olyan alacsony színvonalú lenne, hogy ennek az oktatás-nevelési színvonalnak is az akadályát képezi a támogatás lehetősége, akkor ezt megvonjuk. De ilyen esettel még nem találkoztunk, én legalábbis nem emlékszem hasonlóra.

– Mindebben mennyiben van önálló mozgástere a Nemzeti Filmirodának?

– A működési területünk nem a direkt támogatással kapcsolatos, hanem mi a támogatási előfeltételekről gondoskodunk, akár a gyártásban, akár a forgalmazásban. Tehát amikor egy forgalmazó benyújt egy filmet a hatásághoz, hogy „art” minősítést kapjon, akkor adunk egy közigazgatási határozatot, ami arról szól, hogy a hatóság a filmet megvizsgálta, s a törvényes szempontok alapján támogathatónak ítéli. Utána az erre hivatott szervezetek – mint az Emmi, az NKA stb. – kiírnak pályázatokat, s azokon el lehet nyerni a támogatást. A konkrét film esetében is így van, hiszen a rendszer működtetésének nem csupán az a célja, hogy ezeknek az „art” filmeknek a forgalmazói támogatást kaphassanak, hanem a döntés egy komplexebb rendszer részeként értelmezhető. Léteznek ugye az art-mozihálózatok, amelyeknél negyedévente megvizsgáljuk, hogy megfelelnek-e az artmoziként való működésnek. Ezek pedig az említett minősítésű és minőségű filmekkel tölthetőek fel és ők is fordulhatnak különböző támogatásokért. Ami ebben a témában és értelmezésben nagyon fontos, hogy az „artfilm”nem jelenti ab ovo, hogy ez most a szó köznapi értelmében művészfilm. Egy sokkal szélesebb kategóriát fed le a fogalom.

– Mikor és miként döntenek a besorolásról?

– A heti üléseken három-öt filmről dönt a javaslattevő bizottság és tagjai általában nagy számban el is fogadják a javaslatokat. Ebben a döntésben az, hogy egy filmnek akár konkrét politikai jelentősége volna, nem szempont. Ugyanúgy besorolunk kulturális, oktatási szempontok szerint is, mint akár közéleti, politikai tartalmakat. Az artfilmek nyilvántartása megtalálható az MNHH honlapján és ebből egyértelműen látszik, hogy ezekben a döntésekben – egészen szélsőséges eseteket kivéve – a világnézet nem játszik, nem játszhat szerepet. Kimondottan a törvényi szempontok alapján döntünk.

– Említette, hogy a forgalmazók adják be a kérelmeket. Ön miként tudja, a hétvégi információk szerint az idézett film esetében a gyártó cég nevében maga Kálomista adta, adhatta be a kérelmet, amint állítólag az ő cége közölte az besorolást is az MTI-vel, ahonnan végül is kipörgött a napi sajtóba a hír?

– Nézze, nyilván jogában áll a filmjével kapcsolatban információkat közölni, a besorolás iránti kérelmet pedig bárki beadhatja, akinek erre jogosítványa van. Magyar filmek esetében gyakran megtörténik, hogy a gyártó forgalmazza a filmet, így ő is kérelmezheti a minősítési kategóriát.

– Elég hirtelen vagy váratlanul bukkant fel a sajtóban az Elk*rtuk „art” minősítése. Egy ilyen döntésre mennyi idő áll a rendelkezésükre?

– Az, hogy mennyi idő alatt bukkan fel egy ilyen hír a sajtóban, az természetesen nem tartozik az én hatáskörömbe, a konkrét alkotással kapcsolatban pedig ezt nem tudom fejből megmondani, mert elég nagy számban döntünk a filmekről. Ez talán nem is annyira lényeges kérdés, mint hogy szabályosan adták-e be a kérelmet, ezzel pedig nem volt probléma. A mostani ráadásul egy elég túlterhelt időszak ebből a szempontból.

– Milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár egy-egy film „art” kategorizálása?

– Az artmozi és artfilm-rendszer Magyarországon egy jól működő állami támogatási szisztéma, aminek alapvetően az az értelme, hogy bizonyos szempontok alapján, támogathatóvá váljanak és eljussanak a közönséghez olyan fontosnak tartott filmek, amelyeket különben a multiplex mozik rendszere esetleg nem különösebben karolna fel. Ebben a sorban az alapvető vízválasztó nem az – és a törvény szövegében sem szerepel –, hogy nekünk a nagyon magas művészi színvonal szerint kell besorolnunk. Ennek a besorolásnak ráadásul van egy olyan lehetősége is, ami normatív alapon megy. Van egy nemzetközileg jelentős fesztiválokat tartalmazó lista és a rajta szereplő fesztiválokon díjat nyert filmek normatív alapon, bizottsági döntés nélkül kapják meg az artminősítést.

– Milyen egyéb szempontrendszer szerint értékelik az alkotásokat?

– Az elmúlt években az alakult ki, hogy a bizottság a magyar vagy európai kultúrához tartozó filmeket részesíti előnyben a tengerentúli, amerikai közönségfilmekkel szemben. Ebből talán érzékelhető, hogy az artfilm-kategória mennyire széles spektrumban értelmezhető. Gyakorlatilag minden, ami fontos lehet akár tájékozódási, oktatási szempontból, az bele szokott férni. És ha megnézzük az idézett artminősítési listát, akkor abból látható, hogy a gyakorlatban is milyen széles sávon mozog ez a besorolás. Az, hogy a konkrétan tárgyalt film szintén hozzájutott, a politikai helyzeten túlmenően, egy jó és teljes mértékben védhető döntés volt.

– Ezek szerint az alkotók ügyesen éltek egy adminisztratív lehetőséggel, hogy ne csupán a széles közönséget elérő multiplexekben forgalmazzák a filmjüket?

– Én azt gondolom, hogy ennyi történt. Ez a fajta hivatalos intézmény 2004 óta működik és látja el az artmozikat „art” besorolású filmekkel. Én személy szerint nem is igazán értem, miért keverik sokan ezt a „művészfilm” köznyelvi kategóriával, hiszen a forgalmazás állami támogathatósága szempontjából a magyar filmek és az artfilmek egy kategóriába tartoznak, a vonatkozó jogszabályban ugyanis az szerepel, hogy „magyar és artfilm”. Tehát egy magyar film nem is feltétlenül kellene, hogy aspiráljon az „art” besorolásra.