Iskolai teljesítményértékelés: örök élet, ingyen sör?
Egy pedagógus teljesítményét nem az ingyenmunkához, hanem a valóban mérhető elvárásokhoz kellene kapcsolni. Erről beszélt a Hírklikknek Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, miután megdöbbentő adatok kerültek nyilvánosságra. Összesen 24 192 tankerületi iskolában dolgozó pedagógus maradt ki az idén őszi béremelésből, amely az előző tanévben első alkalommal vállalt teljesítmények értékelése után járt volna – tudta meg a Népszava a tankerületi központok működéséért felelős Klebelsberg Központ (KK) adataiból. A pedagógusok többsége csak alacsonyabb mértékű béremelést kapott, annak ellenére is, hogy a KK korábbi tájékoztatása szerint 45 357-en érték el a legmagasabb, vagyis a kiemelkedő teljesítményszintet. A pedagógus-szakszervezetek és civil szakértők rendre figyelmeztetnek arra, hogy az iskolákban továbbra is kevés a tanár, így minden olyan intézkedés, amely nem ösztönző, az inkább büntető vagy kiszolgáltatottságot erősíti, elvándorlási hullámhoz vezethet.
Egyre többen mondják, hogy a jelenlegi teljesítményértékelési rendszer igazságtalan és ezért újabb szög lehet a magyar iskolarendszer koporsójában. Egyetért ezzel?
Nem fogalmaznék ilyen szélsőségesen. Teljesítményértékelés más országokban is van, de az biztos, hogy ennyire szubjektív szempontrendszerről máshol nem hallottam. Hozzáteszem, 2010 előtt is lehetőségük volt az iskolák igazgatóinak, hogy a legjobb tanárok munkáját külön is elismerjék, de „leánykori nevén” ezt minőségi bérpótléknak hívták. Amikor az iskolák még önálló gazdálkodó szervezetek voltak, akkor bizony élt az intézményvezetés ezzel a lehetőséggel, és kaptak is mindenféle jutalmat a kollégák. De akkor ez a pénz nem épült be a bérükbe, csak egy-egy év kiemelkedő munkájának szólt. Most, ha valakinek az adott évben jól jön ki a lépés, mondjuk több diákot is sikeresen fel tud készíteni a tanulmányi versenyre és onnan jó eredménnyel térnek vissza, a megítélt béremelés beépül az illető bérébe.
Onnantól kezdve „örök élet és ingyen sör”?
Így is fogalmazhatnék. Ez az éves munkát minősítő béremelés beépül a fizetésbe, és innentől kezdve, már a következő emeléseknél, amelyek általában százalékosan történnek, mindig jóval magasabb béremelést fog generálni. Amikor a minisztériumi egyeztetéseken szóvá tettük, hogy ez iszonyúan nagy egyenlőtlenségek forrása lesz, süket fülekre találtak az észrevételeink. Arról nem beszélve, hogy micsoda nagy kiszúrás a kollégákkal az, hogy a teljesítményük értékelésének fontos elemét képező három többletvállalást már az év elején be kell jelenteniük, ezzel gyakorlatilag legalizálják azt a többletmunkát, ami nem szerepel a munkaköri leírásukban, és amiért természetesen a többletpénz sem az adott tanévben fizetik ki. Úgy kellett az idén is vállalást tenniük, hogy még nem tudták konkrétan, az előző évi munkájukért kaptak-e, és ha igen, akkor mekkora összeget. Ez is teljesen nonszensz. Mutassanak a versenyszférában olyan munkavállalót, akinek azt mondja a főnöke, hogy figyelj ide, majd, ha ezt meg ezt megcsinálod, de a másik kollégád nem kap tőlem több pontot az én számításaim szerint, akkor jövőre kifizetem neked. Tételezzük fel, hogy minden érintett pedagógus lelkiismeretesen el is végzi a magára kiszabott túlmunkát, azzal a meggyőződéssel, hogy ha tisztességgel eleget tett a vállalásának, akkor majd az intézmény vezetője és a KK a béremeléshez feltételként szabott minimális 80 pontot meg is ítéli majd érte.
A most kijött adatok azt mutatják, ez nem mindig így történt.
Több mint huszonnégyezer kollégánknak az év kezdetekor ezzel kellett szembesülnie. Amikor az előző tanév végén az intézményvezetők „füstös szobájában” megbeszélték, ki, hogyan teljesített, kinek, hány pontot javasol a főnöke az elvégzett munkája után, az új tanév első fizetésnapján kiderült, hogy a nyáron még nyolcvanegynéhány pontja a nagy melegben „leolvadt” 79 vagy akár 76 pontra is. Kiderült, hogy ez az egész rendszer arra épül, hogy a tanároktól önkizsákmányoló, önkizsigerelő magatartást várjanak el, amiért a végén szinte csak nagyítóval látható nettó jövedelem-emelkedés lesz a jutalmuk. Képzelje el, mit gondolhattak magukban azok, akiknek bruttó 20-30 ezer forinttal szúrták ki a szemüket.
Osztályfőnöknek lenni eddig is kellett, osztálykirándulást szervezni szintén. Miért kell ilyen feladatokhoz kötni a béremelést?
Azért, hogy előre ne kelljen fizetni. Mondjuk, egy középiskolában valaki azt vállalta, hogy eljuttatja az OKTV-re, vagy valamilyen szakmai, szaktárgyi versenyre a tanítványát, azoknak a felkészítése mennyi időt vett igénybe a tanítási órákon kívül? Azután el kell ezeket a gyerekeket – főleg az általános iskolásokat – kísérni a versenyekre, amelyek jobbára vagy hétköznap délután, vagy hétvégén vannak. Ez nem számít olyan túlmunkának, amit egy normális rendszerben illene tisztességesen honorálni? Ez mind-mind ennek a burkolt ingyenmunkának a része lett, holott egy pedagógus teljesítményét nem ehhez, sokkal inkább objektív, valóban mérhető elvárásokhoz kellene kapcsolni.
Ha valakinek a környezetében nincsenek olyan tehetséges diákok, akik sikerrel szerepelhetnének az országos tanulmányi versenyen, hiába vállalná ezt, nem tudja teljesíteni.
Persze nem kell mindenkinek matematikai olimpikonokat nevelnie. Az is elismerhető teljesítmény lehet, ha egy szegregált iskolában a lemaradók felzárkóztatását vállalja, vagy valaki a sportrendezvényekre kíséri el a diákjait. Ez mind-mind olyan többletmunka, ami természetesen alapból is hozzátartozna a pedagógus hivatásához. A kollégák megcsinálták eddig is, csak 2010 előtt ezért a munkáért azonnal fizettek.
Az intézményvezető dönti el, hogy valaki hogyan teljesített, vagy a KK valamelyik dolgozója dönt béremelésről?
Azt a kérdést, hogy hány pontot kap az adott pedagógus, a különböző mérőszámok és szűrők alapján az intézményvezető dönti el, és négyszemközt kell megbeszélnie az adott kollégával is. Ez nagyon sok helyen megtörtént, majd elmondták nekünk az érintettek, hogy három-négy nap múlva megdöbbenve látták, az egyébként 83–86 pontos értékelésük hirtelen 80 pont alá csökkent.
Az ok?
Mert bizonyos tankerületi vezetők közölték, hogy annyi 80 pont fölötti pedagógus nem lehet az adott iskolában, mint ahányat felterjesztettek. Volt olyan intézmény, ahol az igazgató karakánul kiállt, hogy márpedig a leadott értékelési számokhoz ragaszkodik, és nem volt hajlandó csökkenteni a pontszámokat. Kevesen, de voltak ilyenek.
Miért négyszemközt és nem tantestületi értekezleten értékelnek? Nem volna igazságosabb? Átláthatóbb?
A rendelet szerint ez a vezetőre és a munkatársára tartozik, de nyugodtan meg lehetne osztani a közösséggel is. Azt gondolom, hogy a tanári szobákban, a szertárakban, a folyosókon a kollégák azért beszélgetnek erről, nem marad titokban senkinek az értékelési pontszáma. A probléma a szubjektív pontrendszer, amit rendeletben szabályoztak, és ami csak egy keretjogszabály. Igazságosabb lenne, ha az iskoláknak a nevelőtestületen belül kellene megállapodniuk egy konkrét pontrendszerben, és onnantól kezdve, ezt ki is lehetne függeszteni, és mindenki tudhatná, hogy ezért meg ezért a vállalásáért ennyi és ennyi pontot kaphat majd, ha teljesíti a vállalásait.
