Fidesz-elszámoltatás: a hal fejétől a farkáig tartson

A demokráciának szüksége van ellenzékre

A beszélgetés kiindulópontját Magyar Péter egyik parlamenti felszólalása adta, amelyben arról beszélt, hogy a Fidesznek szembe kell néznie saját múltjával és meg kell újulnia. A stúdióvendégek azonban egyetértettek abban, hogy a kérdés jóval túlmutat egyetlen párt sorsán.

Magyar György szerint demokratikus szempontból nem az a legfontosabb kérdés, hogy létezik-e a Fidesz a jövőben, hanem az, hogy működőképes ellenzék legyen Magyarországon. Úgy fogalmazott: nem ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a szerepet éppen a Fidesz töltse be, de az egyoldalú parlament semmiképpen sem egészséges. Szerinte a jelenlegi politikai helyzet átmeneti állapot, hiszen a Tisza körül kialakult rendkívül széles társadalmi támogatottság előbb-utóbb ideológiai különbségeket is felszínre hoz majd.

Az ügyvéd úgy látja, hogy a Tisza mögött jelenleg nagyon különböző világnézetű választók sorakoznak fel, akiket most elsősorban a rendszerváltás igénye köt össze. Később azonban ezek a különbségek politikai mozgásokat indíthatnak el, amelyekből új ellenzéki erők születhetnek. Magyar György emlékeztetett arra is, hogy számos parlamenten kívüli politikai közösség tudatosan háttérbe húzódott annak érdekében, hogy sikeres legyen a kormányváltás. Ezeknek a választóknak azonban idővel ismét igényük lehet saját politikai képviseletre.

Bedő Dávid ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az igény jelenleg még nem jelentkezik. Szerinte a magyar társadalom előtt álló legsürgetőbb feladatok – az uniós források hazahozatala, a korrupció felszámolása, az elszámoltatás, az egészségügy és az oktatás rendbetétele – olyan kérdések, amelyekben rendkívül széles társadalmi egyetértés mutatkozik. Ezek a prioritások egyelőre háttérbe szorítják az ideológiai vitákat.

A politikus szerint a Tisza mögött álló, akár 70–80 százalékos társadalmi támogatottság is ebből fakad. Amíg a kormányzás középpontjában ezek a közös ügyek állnak, addig nem várható, hogy új politikai törésvonalak jelenjenek meg. Hozzátette: a különbségek előbb-utóbb biztosan felszínre kerülnek, de egyelőre nem tudni, hogy ez egy év, vagy akár több év múlva következik be.

Miért képtelen megújulni a Fidesz?

Az eredeti kérdésre visszatérve mindkét vendég úgy vélte, hogy a Fidesz valójában nem képes a valódi megújulásra.

Bedő Dávid szerint ennek nagyon egyszerű oka van: amint a párt őszintén szembenézne az elmúlt tizenhat év hibáival, saját politikai alapjait számolná fel. Úgy fogalmazott, hogy a Fidesz szavazói számára egy alternatív valóság épült fel az elmúlt másfél évtizedben, és ha a párt vezetői elismernék a kudarcokat vagy a visszaéléseket, akkor ez a konstrukció összeomlana. Ezért ragaszkodnak továbbra is ugyanahhoz a sikerpropagandára épülő narratívához.

Pankotai Lili ugyanakkor felvetette, hogy a Fideszen belül vannak olyan politikusok, akik nyitottak lennének a változásra. Példaként említette Navracsics Tibort és más olyan szereplőket, akik akár a párt megtisztításának zászlóvivői is lehetnének.

Bedő szerint valóban léteznek tisztességes emberek a Fideszben, akik személyesen nem követtek el visszaéléseket, de tagságukkal és támogatásukkal hozzájárultak egy olyan rendszer fenntartásához, amelyben mások visszaéltek a hatalmukkal. Emiatt szerinte a Fidesz már nem pusztán Orbán Viktor személyével azonosítható, hanem maga a pártmárka is olyan politikai teherré vált, amely megakadályozza a hiteles megújulást.

A politikus elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben egy új jobboldali vagy keresztény-konzervatív formáció válik ki a Fideszből, amely megpróbálja továbbvinni azokat az értékeket, amelyeket a kormánypárt szerinte az elmúlt években nem képviselt következetesen. Ugyanakkor úgy látja, hogy sem a Fidesz, sem a Mi Hazánk nem tud olyan támogatottságot építeni, amely komolyan veszélyeztetné a jelenlegi kormányzó erő pozícióit.

Magyar György ezzel összefüggésben arról beszélt, hogy a demokrácia egyik legfontosabb garanciája az önkorlátozás. Példaként említette a miniszterelnöki ciklusok számának korlátozásáról szóló vitát, amely szerinte éppen annak a felismerését tükrözi, hogy hosszú távon semmilyen politikai erőnek nem szabad korlátlan hatalommal rendelkeznie.

Hol húzódnak az elszámoltatás határai?

A beszélgetés végén az elszámoltatás kérdése került napirendre. Pankotai Lili arra volt kíváncsi, hogy hol húzódik a határ a felelősségre vonás és a közigazgatás működőképességének megőrzése között.

Bedő Dávid szerint fontos különbséget tenni a büntetőjogi elszámoltatás és a közszolgálati pozíciók megtartása között. Álláspontja szerint minden olyan személynek felelnie kell a tetteiért, aki az elmúlt tizenhat évben bűncselekményt követett el, függetlenül attól, hogy politikai utasításra vagy saját döntéséből cselekedett. A jogállami keretek között zajló elszámoltatás alól szerinte senki sem kaphat felmentést.

Másként látja ugyanakkor azok helyzetét, akik ugyan nem követtek el bűncselekményt, de kiszolgálták a korábbi rendszert. Különösen élesen fogalmazott az MTVA dolgozóival kapcsolatban. Felidézte, hogy a választások után sokan lelkesedéssel fogadták az új politikai szereplőket, miközben korábban éveken át kritikátlanul szolgálták a hatalmat. Bedő szerint az egzisztenciális félelmek önmagukban nem magyaráznak mindent, hiszen szerinte senkit nem kényszerítettek fegyverrel arra, hogy részt vegyen a propaganda működtetésében.

Magyar György jóval óvatosabb megközelítést sürgetett. Úgy fogalmazott, hogy a társadalomnak időre van szüksége a gyógyuláshoz, és a politikai kultúra sem változik meg egyik napról a másikra. Szerinte a legfontosabb az, hogy a változás iránya helyes legyen, miközben megmarad a társadalmi türelem és a bizalom.

Az ügyvéd szerint a magyar társadalom már bizonyította politikai érettségét, és képes a józan mérlegelésre. Úgy látja, hogy a civil szervezetek, a szakmai közösségek és a nyilvánosság szerepe a jövőben felértékelődik, hiszen ezek azok a szereplők, amelyek képesek lesznek új ügyeket és új vitákat napirendre emelni. Meggyőződése, hogy a társadalmi önszerveződés előbb-utóbb kikényszeríti azokat a politikai korrekciókat, amelyek nélkül egyetlen kormány sem maradhat hosszú távon sikeres.

A műsor végén Magyar György úgy fogalmazott: „Türelem és bizalom nélkül nem fog sikerülni.” Szerinte a jelenlegi időszak a nagytakarításról szól, de a hosszú távú demokratikus fejlődéshez nem radikalizmusra, hanem következetes, kitartó munkára van szükség. A változások alapját pedig végső soron nem a politikai elit, hanem maga a társadalom teremtheti meg.