Orbán Viktor már nem érzékeli, hogy vége a korszaknak
Miközben a parlament elfogadta az Alaptörvény 16. módosítását, a politikai viták korántsem értek véget. A KlikkTV Egyenleg című műsorában Horn Gábor és Kuncze Gábor a Fidesz ellenzékbe szorulásának következményeiről, Orbán Viktor politikai jövőjéről, a miniszterelnöki ciklusok korlátozásáról és a rendszerváltás utáni magyar demokrácia egyik legfontosabb kérdéséről, az önkorlátozó hatalomgyakorlásról beszélgetett. A két egykori SZDSZ-politikus több kérdésben vitába szállt egymással, abban azonban egyetértettek, hogy a mostani alkotmányos változásoknál jóval súlyosabb problémák várnak még megoldásra.
A Fidesz utóvédharcai és Orbán szerepkeresése
Horn Gábor szerint a Fidesz jelenlegi politikai stratégiája elsősorban nem az ország jövőjéről, hanem a megmaradt szavazótábor egyben tartásáról szól. Úgy vélte, a párt támogatottsága jelentősen visszaesett, és a vezetés igyekszik fenntartani azt az identitást, amely szerint a „mieinket bántják”, és nem hagyják, hogy ismét Orbán Viktor vezesse az országot. Szerinte ez egy kétségbeesett reflex, amelynek célja a törzsszavazók mozgósítása.
Kuncze Gábor ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor legutóbbi megszólalásaiban továbbra is azt sugallja, mintha a jelenlegi kormány nem lenne képes tartósan kormányozni, és előbb-utóbb eljönne az a pillanat, amikor ismét szükség lesz rá. Kuncze szerint a volt miniszterelnök nyilatkozataiból olyan hangulat árad, mintha a politikai visszatérés lehetőségét még mindig reálisnak tartaná.
Horn azonban sokkal keményebben fogalmazott. Szerinte Orbán Viktor politikailag már vereséget szenvedett, és nincs reális esélye arra, hogy ismét miniszterelnök legyen. Úgy fogalmazott, hogy a korábbi kormányfő „kikerült a magyar politikából”, és a mostani szereplései inkább egy olyan politikust mutatnak, aki nem vette észre, hogy megváltozott körülötte a világ. Horn szerint Orbán továbbra is ugyanazokat a paneleket ismételgeti, amelyeket a választási vereség előtt is használt, miközben hiányzik belőle az önreflexió és a valós helyzet felismerése.
A volt koalíciós politikus úgy látja, hogy Orbán hosszú kormányzása alatt fokozatosan egy saját maga által felépített virtuális valóság foglyává vált. „Elkezdte maga elhinni azokat a hazugságokat, amiket teremtettek” – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte éppen a túl hosszú hatalomban maradás vezetett ehhez az állapothoz.
Vita a miniszterelnöki cikluskorlátról
A beszélgetés egyik legélesebb vitáját az új szabályozás váltotta ki, amely szerint egy miniszterelnök legfeljebb két cikluson át töltheti be tisztségét. Kuncze Gábor nem ért egyet ezzel a megoldással. Álláspontja szerint a választók feladata eldönteni, kit szeretnének kormányfőnek látni, és ha egy párt ugyanazzal a vezetővel indul a választáson, akkor a döntést nem szabad előre korlátozni.
A volt belügyminiszter arra is emlékeztetett, hogy az európai parlamentáris demokráciákban nem jellemző a miniszterelnökök ilyen típusú korlátozása. Szerinte ez a szabályozás valójában személyre szabott törvényalkotás, amely elsősorban Orbán Viktorra reagál.
Horn Gábor ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a magyar miniszterelnök politikai értelemben rendkívül erős pozícióval rendelkezik, ezért indokolt lehet az önkorlátozás intézményesítése. Szerinte a hosszú időn át tartó hatalomgyakorlás nemcsak a politikai rendszert, hanem az adott vezetőt is torzíthatja. Úgy véli, a mostani szabályozás egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy a politikusok ne tekintsék életre szóló hivatásnak a kormányfői pozíciót.
Horn szerint ugyanakkor a kérdés valódi jelentősége csak később derül ki. Akkor lehet majd megítélni a kormány szándékait, amikor a választási törvényhez is hozzányúlnak. A politikus szerint Magyarország egyik rendszerszintű problémája, hogy túl könnyű kétharmados többséget szerezni. Emlékeztetett arra, hogy ezt már a rendszerváltás idején sem sikerült megfelelően kezelni, Orbán Viktor pedig később tovább erősítette ezt a torzulást.
Úgy fogalmazott: akkor beszélhetünk valódi önkorlátozásról, ha olyan választási rendszer jön létre, amelyben rendkívül nehéz lesz kétharmados többséget kialakítani, és így egyetlen politikai erő sem tudja saját képére formálni az alkotmányos rendszert.
A közpénzek nyomában
A beszélgetés végén a két politikus az Alaptörvényből kikerülő alapítványi konstrukciókról és a közpénzek sorsáról beszélt. Horn fontos előrelépésnek nevezte, hogy megszűnnek azok az alkotmányos garanciák, amelyek korábban az egyetemi és egyéb vagyonkezelő alapítványokat védték. Szerinte ezeknek a szervezeteknek egy része eleve nem tartozott volna az Alaptörvénybe, létrehozásuk pedig sok esetben a közvagyon magánosítását szolgálta.
Kuncze ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az alapítványok kérdése mellett létezik egy még nagyobb probléma is: a magántőkealapok rendszere. Mint mondta, ezekben több ezer milliárd forintnyi vagyon található, amelynek jelentős része eredetileg közpénzből származhatott, miközben a valódi tulajdonosi háttér rejtve marad a nyilvánosság előtt.
Horn elismerte a probléma súlyát, és azt mondta, bízik abban, hogy a létrehozandó Vagyonvisszaszerzési Hivatal képes lesz feltárni és visszaszerezni azokat az összegeket, amelyek jogtalanul kerültek magánkézbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez rendkívül bonyolult feladat lesz, mert a köz- és magánvagyon határai sok esetben szándékosan összemosódtak az elmúlt években.
A vita végül ismét Orbán Viktor személyéhez kanyarodott vissza. Kuncze szerint a volt miniszterelnök még mindig úgy próbál fellépni, mintha meghatározó nemzetközi szereplő lenne, miközben korábbi kapcsolatrendszere látványosan megváltozott. Horn ennél is élesebben fogalmazott: szerinte Orbán ma már olyan politikus, aki továbbra is ugyanazt a szerepet játssza, miközben a közönség és a történet is megváltozott körülötte. Ahogy fogalmazott, még mindig a „lenni vagy nem lenni” kérdését mondja a színpadon, miközben már egy teljesen más darabot játszanak.
