Eltűnt 400 milliárd a védekezés pénzéből – Számoljon el tételesen a kormány!
Levelet kaptam egy barátomtól. Nem állítom, hogy barátja a kormánynak, de ez most mellékes. Írása arról szól, hogy szeretné tudni, mire, hogyan ment el majd’ 600 milliárd forint. Azt mondják az illetékesek: felülről nyitott kasszáról beszélünk, olyan pénzről, amely a védekezés érdekében, korlátlanul költhető, nincs felső határ. Ami természetesen érthető, hiszen mindannyiunk érdeke a járvány megfékezése. De – az esetleges haszonélvezőkön kívül – senkinek sem érdeke, hogy ez a költés átláthatatlanul történjen. Az én barátom pedig elkezdett számolni, mégpedig a következőképpen.
– 6000 lélegeztető gép, 200 millió sebészi maszk, 2 millió ruha, izolációs köpeny, 2 millió FFP2,1 millió FFP3, 400 000 teszt, kesztyű, sapka, piaci középáron számolva, hozzávetőleg 70 milliárd forintba kerül. (Egyikből sem jött még ennyi.)
– Volt még állítólag 50 repülési forduló abba a Kínába, amelynek a termékeit egyre több helyen 100 százalékban küldik vissza vagy dobják ki. Legutóbb, a minap, egy EU-s ország dobta ki az összes onnan jött tesztet, hét milliárd forint értékben, mert egyáltalán nem működtek. Az 50 repülési forduló 1.5 milliárd forint.
– A fenti 70 milliárd a mai piaci közép-felső kategóriába tartozik, de ha netán valaki a dupla mennyiséget venné, az ár akkor is csak 140 milliárd forint lenne,
– A kormány legutolsó, erre vonatkozó nyilatkozata szerint, (Szijjártó és Varga), „védekező eszközök" beszerezésére hozzávetőleg 580 milliárd forintot költött el.
Ebből az alábbi következtetések vonhatók le:
1. Vagy a közvetítő haver cégek ( egyre többről derül ki a NER-közeliség) és a szállító légitársaság kerestek 400 milliárd forintot az üzleten.
2. Vagy vannak olyan védekezési eszközök, amelyekről nem beszél a kormány, de akkor melyek azok?
3. Vagy egyszerűen nem tudja a kormány, mi történik...
4. Esetleg az 580 milliárdban benne vannak a balkáni haveroknak szánt védőfelszerelések is? Azok árát kifizetik nekünk? Nekik mennyiért és ki szállítja tovább? Azt ki fizeti?
A levélhez egy feltételezett árlistát is mellékelt a barátom, az így néz ki:
| 6000 lélegeztető gép | 20 Mrd |
| 200 millió sebészi maszk | 20 Mrd |
| 2 millió ruha, izolációs köpeny | 10 Mrd |
| 2 millió FFP2 maszk | 5 Mrd |
| 1 millió FFP3 maszk | 6 Mrd |
| sapka, kesztyű | 5 Mrd |
| 400 000 teszt | 4 Mrd |
Aztán megjegyzést is tett a levélhez. Azt mondja: legyünk nagyvonalúak, nagy a verseny a kínai piacon, és bár a mi kül- és kereskedelmi miniszterünk a kiemelten jó kapcsolataira hivatkozik, lehet, hogy a kínaiakat ez sem hatja meg, és kihasználva a piaci lehetőségeket, dupla áron adnak nekünk mindent. Igen ám, de még akkor is csak 140 milliárdnál tartunk, vagyis változatlanul hiányzik több mint 400 milliárd. Az vajon hol van?
Természetesen a kérdésre nem tudok válaszolni, a barátom közgazdász, neki kellene – félretéve az esetleges rosszindulatát – közelebb kerülni a megoldáshoz. De alapvetően mégsem ez a megoldás.
A megoldás pofon egyszerű: a kormánynak el kell számolnia minden egyes tétellel, a nyilvánosság előtt. Nem csak úgy általában, hanem precízen: kitől, hol, mennyit vásárolt és mennyiért.
Nyilván egy ilyen rendkívüli helyzetben nem hivatkozhatnak üzleti titokra, nem beszélhetnek a konkurenciáról. Igenis tudnunk kell, mit mennyiért vesznek – a mi pénzünkből. Tekintettel arra, hogy az Állami Számvevőszék rigorózus elnökére nem számíthatunk, nekünk kell megkövetelni a kormánytól a teljes transzparenciát. Vagyis: a kabinet hozza nyilvánosságra az eddigi vásárlásait – tételszerűen, darabra. Csak azért, hogy ne higgye senki, hogy máris eltűnt 400 milliárd, valahol magánzsebekben.
