Ennyi hazugság után Szijjártó nem maradhat
Nagyon súlyos biztonsági incidensnek tartja a Külgazdasági és Külügyminisztérium informatikai rendszerének orosz megtámadását Szent-Iványi István külpolitikai szakértő. A legnagyobb probléma azonban szerinte az, hogy két évvel az ügy kirobbanása után még mindig több a homály, és alig tudunk valamit arról, valójában mi történt. Nem csak az a baj, hogy az érintett tárca vezetői – élükön Szijjártó Péter külügyminiszterrel – nyíltan hazudtak, sőt, „kampányhazugságnak” nevezték a történteket, de arról sem tudható semmi, az érintettek hogyan reagáltak az esetre, például tájékoztatták-e a szövetségeseinket.
Az ilyen incidens nem egyedülálló a világban, hasonló orosz kibertámadások érték az elmúlt években Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát vagy éppen Lengyelországot is, ahol egy egész hacker-csoportot fogtak el. Ezekről az esetekről onnan tudunk – mondta a külpolitikai szakértő –, hogy az adott (uniós) országok azonnal tájékoztatták a közvéleményt, megtették a szükséges lépéseket a gyors elhárítás érdekében, ezzel kapcsolatban is információkat osztottak meg a nyilvánossággal és a végén tiltakoztak Oroszországnál. Németország májusban kérette be a berlini orosz nagykövetet, és saját moszkvai nagykövetét is hazarendelte, mert szerintük az orosz katonai hírszerzés kibertámadást követett el tavaly a Német Szociáldemokrata Párt ellen.
2022 óta nem tudjuk, hogy a kormány bármilyen lépést tett volna. Nem tudunk arról, hogy az orosz nagykövetet berendelték volna, holott Szijjártó imád nagyköveteket berendelni – már ha nem a baráti orosz diplomatáról van szó – és nem történtek kiutasítások. Az ország szuverenitására szavakban oly kényes magyar kormányzat azonban nemhogy nem ismerte el az orosz támadás tényét, hanem hazugságnak is nevezte azt. Szijjártó Péter a mai napig kitart amellett, hogy a kibertámadásról szóló hír „kampányhazugság”, a baloldali és ellenzéki média merényletéről van szó.
Sőt, ezt még most is mondják, amikor dokumentálható, feketén, fehéren bebizonyosodott, mégpedig Szabó Hedvig altábornagy, a Nemzeti Biztonsági Szolgálat vezetőjének leveléből, hogy 4 ezer munkaállomás, 930 szerver kompromittálódott. A szervereken keresztül óriási mennyiségű adatot szívtak le és továbbítottak Oroszországba. A Nemzetbiztonsági Szolgálat azt is megállapította, hogy a behatolást az orosz katonai és polgári titkosszolgálat, a GRU és az FSZB hajtotta végre.
Az érintett külföldi partnerek – adott esetben szövetségeseink – gyors és alapos tájékoztatása azért is fontos (lett volna), mert ennek elmaradása további károkkal járhat. A hallgatás ugyanis a partnerek körében bizalmatlanságot szül, ami Magyarország esetében fokozottan érvényes, mivel a kormányzatot a nemzetközi politikában gyakran éri a vád, hogy szoros kapcsolatot tart fenn Moszkvával. Szijjártó az orosz külügyminisztert, Szergej Lavrovot jó barátjának nevezte, büszkélkedett vele, hatszor találkoztak a háború óta, miközben ugyanezt egyetlen nyugati kollégája sem tette meg. Mindez komolyan felveti a cinkosság lehetőségét, vagyis azt a kérdést: volt-e magyar szereplője is a kibertámadásnak – tette fel az egyelőre megválaszolhatatlan kérdést Szent-Iványi István.
Közben az Egyesült Államok budapesti nagykövete annyit mondott az üggyel kapcsolatban, hogy „az minden benne lévő kormány számára aggodalomra ad okot”. Az RTL-nek adott interjúban David Pressman utalt arra, hogy az Egyesült Államok egy ideje már kapcsolatba lépett a magyar kormánnyal a témában, mivel „az eset is jelzi azt a fenyegetést, amit Oroszország jelent a szövetségeseinkre, a régióra és azt is, hogy milyen komolysággal kell reagálnunk erre a fenyegetésre.” Pressman megjegyzésére reagálva Szent-Iványi szerint felvetődik a kérdés, mikori a kapcsolatfelvétel Magyarország és az Egyesült Államok között, kik voltak a tárgyaló felek és nem utolsósorban a leglényegesebb, hogy ki kezdeményezte a megbeszélést.
A külpolitikai szakértő szerint nem lényegtelen az egész esetben, hogy az nem csak a mi titkainkat érinti, hiszen a külügyminisztérium közvetlen kapcsolatban van az Európai Unióval és a NATO-val, ahonnan érkezhettek olyan dokumentumok, amelyekhez hozzájuthattak az orosz titkosszolgálatok. Most ugyan azt mondják, hogy a belső rendszert nem érintette a betörés, tehát titkosított dokumentumok nem juthattak avatatlan kézbe, de az ügy súlyosságát jelzi, hogy nem egyszeri, váratlan volt a behatolás, hanem hosszabb ideje, folyamatosan zajlott.
„A parlamentarizmus viccé vált Magyarországon attól kezdve, hogy a nemzetbiztonsági és külügyi bizottságnak semmiféle érdemi rálátása nincs arra, ami történik” – fogalmazott Szent-Iványi, hozzátéve, hogy ennyi hazugság után Szijjártó nem maradhat a helyén, mivel elvesztette a diplomáciában kiemelkedően fontos szavahihetőségét.
