Ennyit a független igazságszolgáltatásról
Sajátságos helyzetet teremt az önálló közigazgatási bíróság felállítása: az állam és a polgárai közötti jogvitákban olyan bíráknak kell majd dönteniük, akik az igazságügy-miniszternek köszönhetik a talárt, s akiknek a vezetőit a miniszter maga nevezi ki. Lehet ebben a helyzetben az igazságszolgáltatás függetlenségéről beszélni? – teszi fel a kérdést Magyar György a blogján. Az írás percekkel azután jelent meg, hogy a fideszes képviselők botrányos körülmények között megszavazták az önálló közigazgatási bíróság felállításáról szóló törvényt.
Egyszer a magyar igazságszolgáltatás történetének fekete szerdájaként emlegethetik majd 2018. december 12-ét: több mint ötven más napirendi pont mellett a parlament ezen a napon – mintegy mellékesen – döntött az önálló Közigazgatási Felsőbíróság, illetve nyolc közigazgatási törvényszék felállításáról szóló törvényről is. S hogy miért kongatjuk a lélekharangot? Azért, mert Magyarországon több mint húsz esztendeje egyetlen politikus sem szólhatott bele közvetlenül a független bíróságok működésébe, bírák, illetve bírósági vezetők kinevezésébe. Most viszont új időszak veszi kezdetét – olvasható a blogon. Amely hangsúyozza: a közigazgatási bíróságok felállítása kapcsán egyértelművé tették, hogy ennek a szervezetnek a működése felett közvetlenül a kormány – az igazságügy-miniszter – gyakorol közvetlen felügyeletet.
Ki képes pártatlan és tárgyilagos – a legjobb szakmai meggyőződésének, saját lelkiismeretének megfelelő – döntést hozni akkor, ha a kvázi munkáltatója az alperes? – teszi fel a kérdést a blog, majd továbbiakat is. Például, hogy mi van akkor, ha egy törvény értelmezésre szorul, illetve bizonyos mozgásteret ad a jogalkalmazónak? Mi számít közérdekű adatnak? Milyen kérdésben lehet elrendelni népszavazást? Mikor lehet betiltani egy demonstrációt? Többek között efféle ügyekben kell majd dönteniük a közigazgatási bíráknak. Akiknek a főnökét az igazságügy-miniszter nevezi ki, és gyakorolja felettük a munkáltatói jogokat.
A blog megvizsgálja a jogszabályt, foglalkozik azzal, hogyan lehetnek a bírói pályázatok, milyen szempontok számítanak majd, ami alapján kimondható, hogy a kormányhoz nyilván feltétlenül lojális – közszolga nagyobb esélyt kap a bíróvá válásra, mint egy bírósági fogalmazó vagy titkár, aki mégiscsak belülről látja, miként működik az igazságszolgáltatás.
A Közigazgatási Felsőbíróság elnökét kétharmados többséggel a parlament választja ugyan, de a miniszter nevezi ki a nyolc közigazgatási törvényszék elnökét, és felettük maga gyakorolja a munkáltatói jogokat is. A tárcavezető határozhatja meg a közigazgatási bíróság létszámát, s maga készítheti el a szervezet költségvetésének tervezetét is.
Mindez igazából azért érdekes, mert ez a bírói fórum nem köztörvényes bűncselekményekben jár el, hanem az állam – és az önkormányzatok –, valamint az állampolgárok közötti jogviták eldöntése a tét. Ilyenek például az adó-, vám-, illeték- és építési ügyek – de még érdekesebbek a gyülekezési joggal, a választásokkal, a népszavazással, a közérdekű adatigénylésekkel kapcsolatos perek, mert ezek is a közigazgatási bíróság hatáskörébe kerülnek.
