Érdemes-e bezárni a kisiskolákat? (1. rész)
Úgy tűnik, a háttérben már készül a közoktatás racionalizálási programja – ami Magyarországon többnyire a kisiskolák bezárását jelenti –, és a Belügyminisztérium őszre elő is áll vele. Azt, hogy ez a finn példát követi-e, vagy a „fűnyíró elv” alapján működik majd, még nem tudjuk. Az biztos, hogy egy ilyen programot a Belügyminisztérium eddigi rutinja és az önkormányzati kapcsolatok révén végre tud hajtani, és az is, hogy a kiélezett gazdasági helyzet kedvez az intézményhálózat észszerűsítésének. Ezért a pedagógia és az iskola világát kiválóan ismerő szakembereket kérdeztünk arról, mi a véleményük a kisiskolák racionalizálásáról. Nahalka István oktatáskutató szerint gazdasági, pénzügyi okokra hivatkozni nehéz ebben az ügyben, a pedagógushiányra egy kicsit jobban lehet. Totyik Tamás, a PSZ alelnöke szerint az a kérdés, hogy a kistelepüléseken élő emberek hagyni fogják-e a bezárást.
Nahalka István oktatáskutató azt mondja: annak, hogy a kisiskolák racionalizálásán gondolkodnak, két oka lehet, az egyik a financiális-, a másik a pedagógushiány. A kisiskolákkal az a probléma, hogy fajlagosan drágák. Amikor kis létszámú osztályokban tanítanak, akkor azt ugyanúgy ki kell fűteni, ugyanúgy kell a megfelelő számú pedagógus hozzá. A drágasághoz hozzá szokták tenni, hogy pedagógiai szempontból is problematikus, miután nem lehet olyan erőket összpontosítani egy ilyen iskolába, a feltételek nem lehetnek olyan jók, mint egy nagyobb iskolánál. Az egy régi szociológiai tapasztalat – erről régebben voltak kutatások, de valószínűleg ma is az a helyzet –, hogy a kisiskolákban valójában nem is olyan sok pénz vész el, ugyanis nincs olyan sok belőlük. Pár darab van azért, valamennyi pénzt meg lehetne takarítani, ha integrálnák a nagyobb iskolákba azokat, de olyan nagyon sokat nem.
A pazarlás az oktatási rendszerben nemcsak a kisiskolákban jellemző, hanem a jóval nagyobbakban is. Például megtartanak három osztályt egymás mellett párhuzamosan, miközben a létszám osztályonként 15 körül van. Egyébként elvileg ezt hivatalosan nem is lehetne, de Magyarországon sok mindent meg lehet csinálni. Annak, hogy nem vonják össze az osztályokat a legkülönbözőbb okai lehetnek. A nagyobb iskolákban nagyobb volumenű a pazarlás, mint a kisiskolák esetében.
A racionalizálásnál fontos szempontnak kéne lennie, hogy tulajdonképpen minden egyes esetet egyénileg kellene kezelni. Egy falu számára fontos lehet az a pici iskolája, ami van. Ennek igenis felül kéne írnia azt a meggondolást, hogy mindenáron több pénzt kell megtakarítani ezen a területen. „Hangsúlyozom, hogy azért olyan nagyon sokat nem lehet megtakarítani ezzel az egésszel.” Vagyis a kisiskolák bezárásáról egyénileg kellene dönteni, és rá kellene bízni a döntést a helyi közösségekre. Az a baj – véli Nahalka –, hogy bármikor, amikor politikusok a kisiskolák megszüntetésén gondolkodtak, akkor ez a szempont szinte soha nem került elő. Megteremtve persze az érdekeltségeket, így az anyagi érdekeltséget is. Ha az az oktatásirányítás decentralizált lenne, és a decentralizált szervezetek érdekeltek lennének abban, hogy anyagi, financiális szempontból is racionalizálják a működésüket, akkor helyben meg tudnák fontolni a bezárást. Valóban lehet, hogy egy faluban meg lehet szüntetni az kisiskolát, mert olyan túl nagy érdek nem fűződik hozzá, hogy megmaradjon. Borzasztóan nehéz biztosítani a feltételeket a működéséhez, tehát az a jobb, ha „buszoztatják” a gyerekeket. A másik faluban viszont egyáltalán nem kellene megszüntetni azt a kisiskolát, amelyik egyfajta kulturális központja annak a falunak, ahol jó pedagógusok vannak, akik jól indítják el az odajáró gyerekeket az életbe.
A kisiskolák bezárása egyébként politikai buktató is, sok politikus gondolja úgy, hogy ebbe bele lehet bukni. Mert a bezáráson nem csak azok háborodnak fel, akik borzasztóan sajnálják a saját iskolájuk elvesztését, hanem mindenki, aki egy kis felelősséget is érez az iránt, hogy a kis falvakban is jól éljenek az emberek.
Hogy végül is kik fognak ezzel jól járni, és kik isszák meg a levét, ha valóban bezárják a kisiskolákat? Ha fűnyíróelv alapján végzik, ha nagyon sok helyen rossz helyzetet teremtenek, akkor természetesen az egész ország rosszul jár, és azok a községek is, ahol az iskolát nem kellett volna megszüntetni. Ott, ahol egyedi döntés esetén nem szűnt volna meg az iskola, még fogcsikorgatóbban, de megteremtette volna a közösség a pénzügyi feltételeket, ott nagyon rosszul fognak járni. Az iskola elvesztése óriási veszteség egy község számára.
A racionalizálás egy kicsit enyhíti majd a pedagógushiányt, mert kevesebb osztály lesz, azokba pedig kevesebb pedagógus szükséges. Ha a racionalizálást egyedi döntések alapján hajtják végre, nálunk is ugyanúgy meg lehet szüntetni szép lassan a kisiskolákat, ahogy Finnországban. Másutt, például az USA-ban sincsenek kisiskolák, nagyon sok példát lehetne még erre mondani. Persze arra is lehet példát találni, ahol nagyon is vannak még, így Franciaországban, az ő iskolarendszerük nagyon szétszórt.
Amit azonban az iskolaracionalizáláshoz mindenképp biztosítani kell, az a gyerekek utaztatása. Vagyis ehhez kellene iskolabusz-program is. „Először tehát beruházás kell, és szerintem az csak lassan hozná be a ráköltött pénzt. Az az igazság, hogy gazdasági, pénzügyi okokra hivatkozni nehéz ebben az ügyben. A pedagógushiányra egy kicsit jobban lehet” – szögezte le az oktatáskutató.
*
Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint az állam minden további nélkül kimondhatja, hogy bezár egy iskolát. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a pedagógushiány miatt többet be is fognak zárni. Egyébként szerinte, ha most törvényességi ellenőrzésre küldenénk minden óvodát, általános iskolát, középiskolát, úgy becsüli, az egyharmadukat be kellene zárni, mert a működésüknek nincs meg a feltétele, így például nem mindenütt biztosítják a tanulóknak a szaktanári ellátást. Így a kisiskolákat is be kellene zárni. A nagy kérdés azonban az, hogy a kistelepüléseken élő emberek hagyni fogják-e ezt, a társadalom „benyeli-e” bezárást.
Az alelnök szerint jó lenne, ha felébredne a társadalom, és azt mondaná, hogy „köszönöm, ebből nem kérünk,” kimennének az utcára, vagy Budapesten az oktatás irányítását végző szervezeteknél fejeznék ki elégedetlenségüket.
Totyik Tamás szerint egyébként, ha bezárják a kisiskolákat, valamelyest ugyan csökkenni fog a most 13 százalékos pedagógushiány, de ezzel kapcsolatban további kérdések is fölmerülnek. Például, hogy a most a vidéki kisiskolákban tanító pedagógusoknak hogyan fogják biztosítani a másik településre való eljutást, mivel fog utazni a pedagógus egy másik faluba, városba? Ráadásul ők röghöz is vannak kötve, mert nem tudják eladni a lakásukat. A PSZ alelnöke úgy vélte, ezek a pedagógusok inkább felmondanak majd, és elhagyják a pályát. Emiatt nem fognak utazni. Az lehet, hogy az adott kis faluban nem fognak tudni elhelyezkedni, de a környéken levő nagyobb városokba be tudnak járni, és ha már utazni kell, akkor inkább több pénzért teszik azt.
Szerinte egyébként nem is ösztönzik arra a pedagógusokat, hogy utazó pedagógusok legyenek. A gyógypedagógusok között nagyon sok ilyen van. Csakhogy jelenleg, ha például egy szarvas belemegy valamelyikük kocsijába, akkor a gyógypedagógusnak kell a keletkezett kárt kifizetni, még ha Casco-ja is van. A tankerület semmilyen felelősséget nem vállal ebben a kérdésben. „Ki fogja akkor „utazó pedagógusként” ezt a rizikót is vállalni” – tette fel a kérdést. Hozzátette: egyébként az utazó pedagógusok sem oldanák meg, csak enyhítenék a pedagógushiányt, de, azért még mindig jobb egy utazó kémiatanár, mintha az énektanár tanítja a kémiát.
Ugyanakkor a kisiskolák bezárása azt a kérdést is felveti, hogy lesznek-e a gyerekek szállítására iskolabuszok, és lesznek-e azokhoz kísérők. „Vagy szükség van még egy tomajmonostori esetre, hogy meghaljon egy kisgyerek, mert a buszon „felejtődik”? Ott sem a buszsofőrt kéne hibáztatni, hanem megkérdezni, hogy miért nem volt kísérő a buszon” – mondta Totyik Tamás.
(Folytatjuk)
