Erőltetett nemzettudat

Azonban mielőtt belemennénk ebbe a témakörbe, tekintsünk vissza egy kicsit a múltba. Amióta az Orbán-kormány először hatalomra került – 2010-ben –, az oktatásban nem változott szinte semmi. Nem nagyon sikerült sem a tehercsökkentés, sem pedig a pályát idejekorán elhagyó tanárok visszacsábítása. Ehelyett pedig olyan ötleteket erőltettek, mint például a lőterek meghonosítását az iskola falain belül, külön futballórát szerettek volna létrehozni, egyes kormánypárti politikusok már a sorkatonaság visszaállítását lebegtették be, és még sorolhatnám. 

Visszakanyarodva a jelenbe, az új Nat kalandja annyira izgalmas volt, hogy bármelyik kereskedelmi csatorna délutáni műsorsávjába megfelelő lenne mint szappanopera-pótlék. Már az elején rengeteg volt körülötte a kérdőjel, aztán a későbbi szivárgások pedig rámutattak arra, hogy vannak még javítandó hibák a projektben. Például a média kivételének ötlete váltott ki eléggé negatív visszhangot, továbbá sokan nevetségesnek tartották a tehercsökkentésnek hazudott heti 45 percet, amit az új Nat „megspórolt” számukra. 

Hiába menekült meg végül a média a végleges verzióban, az új alaptanterv fogadtatása relatíve negatív volt. Rengeteg aspektusból elemezték, azonban a végleges „alkotásnak” a bevezetőben feltett kérdésre még mindig nem sikerült választ adnia. Mielőtt leírnám a szubjektív véleményemet erről a témáról, először érdemes megtekinteni, hogy a 2020/21-es tanévben debütáló Nat hogyan áll ehhez a kérdéshez. 

Vegyük példának mondjuk az erkölcstan oktatását. Az etikáról mint tantárgyról így ír az alaptanterv: 

„Az etika tanulása során a tanuló megismerkedik a magyar, az európai és a világtörténelem etikailag is fontos eseményeivel, jelenségeivel, folyamataival és szereplőivel. Ez jelentős mértékben elősegíti, hogy a tanuló megismerje és elsajátítsa azt a kulturális kódrendszert, amely lehetővé teszi számára identitása, valamint a magyar nemzeti és a keresztény normarendszeren alapuló európai civilizáció iránti elkötelezettsége kialakítását és megerősítését" 

Mint az az idézetből tökéletesen kivehető, a fent feltett kérdésre a kormány egy igenlő választ adott. Hiába tűnnek ezek egyszerű, formális mondatoknak, a mögöttes jelentéstartalom nagyon fontos. Amit itt olvashatunk, az tömény indoktrináció, azaz egy ideológia (vagy éppen politikai cél) által befolyásolt tanítás. Életem első publicisztikája éppen arról szólt, ahogyan egy erkölcstanórán próbáltak megtéríteni a katolikus hitre. Magam ateista gondolkodású ember vagyok, ezért természetesen megpróbáltam vitába szállni a tanár által felhozott gondolatokkal, azonban mivel tanár és diák még mindig egy alá-fölérendeltségi viszony, nem sok esélyem volt. 

A kereszténység oktatásba való beerőltetése megér egy külön misét, bekezdést. Nyílt titok, hogy a kormány jobban támogatja az egyházi fenntartású iskolákat. Ezen iskolák több mint 4x(!!!) több pénzt kapnak, mint az átlagos állami fenntartású oktatási intézmények. Rengeteg szülő már eljutott odáig, hogy inkább egyházi iskolába íratta gyermekét, mert félt, hogy ráomlik szeretett csemetéjére a vakolat egy államilag finanszírozott iskolában. A kormány álláspontja szerint, az oktatás egyik legfőbb célja hogy „jó, keresztény magyar embereket neveljen". Ilyeneket kijelenteni alapból sem túl szerencsés (Hiszen a lelkiismereti szabadság alaptörvénybe foglalt jog), ám miután a Hintalovon Alapítvány felmérése rámutatott hogy öt gyermekből csak kettő tudja a jogait, egyenesen kijelenthető hogy a kormány fontosabbnak tartja a vallásos nevelést, mint a gyermekeket megillető alapvető jogok megtanítását.

  Az indoktrinált tanításra utaló jeleket egyébként találhatunk az irodalomoktatásban is. Amikor tudomásomra jutott, hogy Wass Albert művei szerepelnek a kötelező olvasmányok között, eszembe jutott egy írása. Ez a mű a „Patkányok honfoglalása” című, eléggé szélsőjobboldali nézeteket közvetítő alkotás, amelyben gyereknyelven próbálja Wass elmagyarázni a zsidók által okozott kárt egy nemzetben. Természetesen ez a mű nem része az oktatásnak, mégis elkeserítő hogy egy ilyen megosztó személyiség teret kap az oktatásban, míg például a beígért „könnyedebb” kötelező olvasmányok elmaradtak. Ráadásul, Herczeg Ferenc kiemelt prózaíró lett. Ugyan relatíve jó író, azonban egy, a Pesti Hírlapban megjelent cikkében a fasiszta diktátort, Benito Mussolinit dicsőítette. Úgy gondolom, hogy egy nyíltan fasiszta embernek nincs helye a kiemelt prózaírók között, főleg úgy, hogy olyan írók maradtak ki emiatt, mint például Kertész Imre.

A végére pedig – mint ígértem – leírom a saját véleményemet erről a kérdésről. Tegyünk először is tisztába két fogalmat. Úgy gondolom, hogy ameddig a hazaszeretet az ember szívéből fakad, a patriotizmus mint ideológia az ember elméjében fogalmazódik meg – természetesen nem mindenkinek. Attól még, hogy valaki hazaszerető, nem lesz rögtön patrióta. A hazaszeretet az érzelmi térben létező tevékenység, míg a patriotizmus a gondolati síkban foglal helyet, mint egy ideológia, mint egy értékrend.

A „hazafias" gondolkodás oktatásban való szerepeltetése elsősorban patrióta lépésnek tűnhet. Amit jelenleg a Fidesz csinál, annak már semmi köze sincs sem a hazaszeretethez, sem a patrióta értékrendhez. Talán a legjobban úgy tudnám összefoglalni, hogy patriotizmusnak hazudott nacionalizmus. A hazaszeretetből nem következik sem Wass Albert, sem Herczeg Ferenc. Az évek alatt pedig több mint észrevehető a tény, miszerint a Fidesz szép lassan elkezdte kitolni a tananyag, a nevelés spektrumát jobbra, ez pedig az új Nat-tal érett be, ahol Wass Albert van, de Kertész Imre nincs.

 A cikk elején feltett kérdésre a válaszom nemleges. Szerintem az oktatásnak az kellene legyen a célja, hogy elsősorban kritikusan gondolkodó, a jogaival tisztában lévő, a társadalomba beilleszkedni kész embereket neveljen ki magából – világnézetileg semleges módon.