Erőszak nélkül tiltakozz a diktatúra ellen!

Az erőszakmentes tiltakozások sikerének kétszer akkora a valószínűságe, mint az erőszakos konfliktusoké. Amikor a békés tiltakozásokban a lakosság legalább 3,5 százaléka folyamatosan részt vett, a célt mindig elérték, az egyszerű emberek polgári ellenállása győzedelmeskedett - ismertette a BBC a honlapján Erica Chenoweth, a Harvard Egyetem politológusának kutatását.

A tanulmány rámutat, hogy a polgári engedetlenség nem csak erkölcsi választás, hanem a nagypolitika formálásának messze a leghatékonyabb módja. Chenoweth részletesen vizsgálta a polgári ellenállási és társadalmi mozgalmak irodalmát, és elsősorban a rendszerváltás megvalósítására tett kísérleteket vette figyelembe. Egy mozgalmat akkor tekintett sikeresnek, ha egy év alatt teljes mértékben elérte célját, és a változás a mozgalom tevékenységének közvetlen következménye volt. 

A kutatás végül 323 erőszakos és erőszakmentes mozgalom adatait vette figyelembe. Az eredményeket könyvben publikáltak: „Miért működik a polgári ellenállás: az erőszakmentes konfliktusok stratégiai logikája” (Why Civil Resistance Works: The Strategic Logic of Nonviolent Conflict). A számszerű eredmény: összességében az erőszakmentes mozgalmak kétszer olyan valószínűséggel voltak sikeresek, mint az erőszakosak: a vizsgált időszakban 53 százalék politikai változáshoz vezetett, az erőszakos mozgalmak 26 százalékos eredményével szemben. 

Az egyik legfontosabb tényező a résztvevők száma. A kutatás azt mutatja, hogy az erőszakmentes kampányok nagyobb valószínűséggel sikeresek, mert egy széles demográfiai körből, sokkal többen vehetnek rész bennük, mint az erőszakos mozgalmakban, és a résztvevők nagy száma megzavarja, vagy megbénítja a normális városi életet és a társadalom működését.

Az erőszakmentes mozgalmak átlagosan mintegy négyszer annyi résztvevőt (200 000 ember) vonzottak, mint az átlagos erőszakos mozgalmak (50 000 ember). „A résztvevők száma meghatározó abban, hogy a hatalomhoz ragaszkodó szervezetekkel, erőkkel szemben a mozgalom olyan erőt képviseljen, amely komoly kihívást, vagy fenyegetést jelent” - mondta Chenoweth. Az erőszakmentes tiltakozás a legjobb mód arra, hogy ezt a széles körű támogatást elérje. 

Amikor a részvételi arány eléri a teljes lakosság körülbelül 3,5 százalékát, a siker biztos - állapította meg a kutatás, és számos legújabb kori ismert történelmi példát hozott fel. Az összes mozgalom, amelyik elérte a 3,5 százalékos részvételi arányt, sikeres volt, ezért a jelenséget 3,5 százalékos szabálynak nevezték el. Az okok között a kutatók felsorolták, hogy az erőszakos tiltakozások szükségszerűen kizárják azokat, akik távol akarnak maradni mindenféle vérontástól, míg a békés tüntetők magas erkölcsi szinten érezhetik magukat. Emellett az erőszakmentes tiltakozásokban való részvételnek kevesebb fizikai akadálya van.

A résztvevőknek nem kell edzettnek és egészségesnek lenni, ami feltétele egy erőszakos összetűzésben való sikerességnek. És bár az erőszakmentes tiltakozások sok formája is komoly kockázatot jelenthet a résztvevőknek, az erőszakmentes mozgalmakról sokkal nyíltabban lehet beszélni, ami azt jelenti, hogy az ezekről szóló hírek is sokkal szélesebb közönséget érhetnek el.

Ezzel szemben az erőszakos mozgalmakhoz fegyverre és utánpótlásra van szükség, és inkább titkos, földalatti műveletekre támaszkodnak, amelyekbe nem lehet nagyobb tömegeket bevonni. További ok, hogy a népesség széles körű támogatását maguk mögött tudó erőszakmentes mozgalmak nagyobb valószínűséggel tudják megnyerni a rendőrség és a hadsereg támogatását, pontosan azokét, akikre a hatalom a rend helyreállításában támaszkodik. A konkrét stratégiák tekintetében valószínűleg az egyik legerősebb az általános sztrájk, bár személyes áldozattal jár, míg a tiltakozás egyéb formái teljesen névtelen lehetnek.

A kutatók azt is megállapították, hogy bár az erőszakmentes mozgalmak kétszer olyan sikeresek, mint az erőszakos konfliktusok, az esetek 47 százalékában nem vezettek eredményre. Ennek oka az lehet, hogy a mozgalom nem állított maga mögé elegendő embert, vagy nem jött eléggé lendületbe ahhoz, hogy „az ellenállást tartósan fenntartsa, és az ellenfél hatalmi bázisát erodálja”. Bármely ilyen mozgalom csak akkor lesz sikeres, csak akkor ér el változást, ha az erőszakmentes tiltakozók száma folyamatosan, hosszabb távon is a mintegy 3,5 százalékos érték körül van. Ez nem kevés, de tény, hogy kizárólag az erőszakmentes mozgalmak képesek hosszú távon ilyen nagy létszámú ember elkötelezettségét fenntartani.