Érthetetlen a kétmillió nyugdíjas csendje
„Az Orbán-kormány egy olyan tudatos kényszerpályát tervez kialakítani, amelynek a kárvallottjai a nyugdíjasok” – nem köntörfalazva így jellemezte a helyzetet Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója. Kifejtette, hogy a megismert számok ismeretében a nyugdíjak, nyugdíjasok helyzete már elérhette azt a végső pontot, aminek alapján kimondható, hogy nem csak a jelenlegi és a rövid távú kilátásaik ’tragikusak’, de még némi javulást sem remélhetnek az életminőségükben. „Ez mind szakmailag, mind pedig társadalompolitikai szempontból tarthtatlan”, és nem is érti, hogy a nyugdíjasok kétmilliós tábora és a politikai ellenzék miért nem emeli fel nap mint nap a szavát ez ellen.
Mind az Országgyűlésben jelenleg tárgyalt jövő évi költségvetés, mind pedig a bő hónapja az Európai Uniónak elküldött konvergenciaprogram adatai azt vetítik előre, hogy jövőre is folytatódik a nyugdíjak leszakadása a bérektől. A tervek szerint a nyugdíjak januárban 2,8 százalékkal emelkedhetnek, miközben a kormány előrejelzése szerint némileg lassuló ütemben ugyan, de kitart a dinamikus bérnövekedés: az idei 9,2 százalék után, jövőre 8,1 százalékosra teszik.
Ugyanakkor vannak ezt meghaladó prognózisok is, ezek közül a legfrissebb: Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke a Hír TV Magyarország élőben című műsorában szerdán azt mondta, hogy ha a 4 százalékos gazdasági növekedés teljesíthető, (ahogy egyébként az a büdzsé tervezetében is benne van), akkor jövőre tíz százalék körüli bruttó bérnövekedésre lehet számítani. Mindehhez csak 2,8 százalékos inflációt jeleznek, az idei 2,7 százalékos után. (Kérdéses persze, hogy ez mennyire tartható, hiszen az idén, az első öt hónapban a Központi Statisztikai hivatal adatai szerint 3,5 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedésének az üteme az előző év azonos időszakához képest).
„Már a konvergenciaprogramból is világossá vált, hogy a nyugdíjasok szempontjából a kormányzati számok divergenciát jelentenek” – szögezte le Barát Gábor. Az idei és a jövő évre vonatkozó, valamint a két-három évre szóló kivetített számok megvalósulása tragikus következményekkel járhat. Egyrészt tovább erodálódnak a nyugdíjak.
Másrészt tovább folytatódik a nyugdíjak már eleve drasztikus leszakadása a bérektől – s látható módon a kormánynak esze ágában nincs változtatni a nyugdíjindexálás módszerén, pedig az képes lenne bizonyos mértékig kezelni ezt a problémát.
Harmadrészt pedig a nyugdíjasok nem kapnak semmi plusz juttatást a gazdasági növekedésből. A 3,5 százalék feletti növekedés után adott nyugdíjprémium ugyanis nem más, mint „fékezett habzású csillapító injekció” – mondja Barát, rámutatva: „pozitív gesztus lenne, ha az egyébként járó összeg egy-tizenkettedét beépítenék a nyugdíjba, de igazán a vegyes indexálás visszaállítása lenne a korrekt, akkor a nyugdíjasok bérnövekedésből is arányosan részesülhetnének.
A képet még sötétebbre festi a szakember szerint az, hogy fokozatosan tovább csökkentik a nyugdíjak (és az egészségügyi ellátás) célzott bevételi lábát adó szociális hozzájárulási adó (leánynevén tb-járulék) rátáját, 2022-re 15,5 százalékra. S végül, de nem utolsósorban, Barát azt is „nevetségesnek” mondja, hogy mindeközben az állam nyugdíjkiadásait le akarják vinni a GDP 7 százaléka alá, pedig már most is alig haladja meg a 7 százalékos arányt. Egyértelmű, hogy a kormány tudatos kényszerpályát akar kialakítani, aminek a kárvallottja a nyugdíjasok – Barát szerint ezt egyértelműen jelzi, hogy mérsékelik mind a nyugdíjak fedezetét, mind pedig a nyugdíjkiadásokat.
És akkor még nem is beszéltünk arról az égető problémáról, amit a nyugdíjak közötti igazságtalanságok jelentenek. A régebben és az újonnan nyugdíjba vonultak ellátmánya között komoly igazságtalanságok vannak, s az olló az éves emelésekkel évről évre tovább tágul. A problémát már most kezelni kellene, de ennek nincsenek jelei. „Egy jól kidolgozott nyugdíjkorrekciós menetrendet kellene készíteni, 2-3 éves távlatra” – véli a szakember, aki szerint emellett felül kellene vizsgálni a szociális hozzájárulási adó rátájának csökkentési terveit is.
„Nem is értem az ellenzéki politikusokat, az érdekképviseleteket, akiknek és amiknek naponta bombázniuk kellene a kormányt és a közvéleményt, bemutatva a tényleges helyzetet, s azt, hogy mivel jár, ha ez így folytatódik tovább” – szögezte le Barát Gábor. Aki hozzátette: „a nyugdíjas társadalom is csöndben tűri a tudatos kényszerpályára terelését, igaz, az érintettek maguk nem látnak a számok mögé, megnyugszanak attól, hogy kapnak egy kicsi emelést az év elején, illetve novemberben egy kis kiegészítést, abba pedig már nem gondolnak bele, hogy ez mennyire elmarad a szükségestől”.
Persze – tette hozzá – a kétmilliós nyugdíjasból álló tábor nem egységes és nem is erős a hangja, a kormány pedig azt hajtogatja, hogy azt teljesítik is, amit ígértek, s megőrzik a nyugdíjak reálrétékét. Csak éppen azt felejtik el hozzátenni, hogy amikor ezt ígérték, még nem volt szó bérrobbanásról és a belső igazságtalanságokról – emlékeztetett Barát Gábor.
Az idén januárban egyébként az átlagnyugdíj összege 130 500 forint volt. Eközben a bruttó átlagkereset 343 500, a nettó átlagkereset 228 400 forint volt, mindkettő 10,6%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
