Ez egy ilyen kormány, saját támogatóira, széltolóira pazarolja a pénzt
A kormány a járvány negatív hatásainak enyhítésére létrehozott gazdaságvédelmi alapból, a rendkívüli kormányzati tartalékból, valamint a központi maradványelszámolási alapból a veszélyhelyzet bevezetése óta, a sportra 140,2 milliárd forintot, az egyházakra 103, milliárdot, a szó szoros értelmében is élet-halál harcot vívó egészségügyre csak 50,7 milliárd forintot csoportosított át. Közgazdászokat és egészségügyi szakembereket kérdeztünk arról, milyen kormány az, amelyik ezt megteszi?
Katona Tamás közgazdász, egyetemi tanár azt mondja, hogy a költségvetés mindig értékválasztás kérdése. Ez a kormány tíz éve láthatóan jóval többet költ a sportra, a sportberuházásokra, a presztízsberuházásokra, mint az egészségügyre. Mi nagyjából alig több, mint a felét költjük az Európai Unió átlagának. Ez következetes politikája a jelenlegi kormánynak. S, hogy közben tombol a járvány? A közgazdász azt mondja, 300 milliárdot költöttek lélegeztetőgépekre, ezek nagy részét valószínűleg soha nem fogják használni. Ez pont olyan, mint annak idején a Deutsch Tamás-féle sportstadion beléptető rendszer volt, azt is megörökölte a következő kormány, aztán selejtezni kellett. S, hogy mennyibe került? „Régi, szép idők, az csupán két milliárd forint volt.”
Katona Tamás szerint a költségvetés értékválasztásában az tükröződik, hogy a sportberuházásokat, a stadionokat, a városligeti hatalmas építményeket, a Karmelita kolostor és a Kossuth Lajos tér átalakítását nem csak az egészségügynél, de másnál is fontosabbnak tartják. Példának itt van a budapesti 3-as metró. Az is felújítás lett, és most már, tíz év távlatából látjuk, hogy mintegy tíz milliárd forintot lehetett megspórolni azzal, hogy Budapest nem új metrót kapott. De hát, úgy gondolta a kormány, hogy Budapestnek ennyi is elég, miközben a 3-as metró az ország legforgalmasabb vasútvonala, és egy nap alatt többen utaznak rajta, mint a MÁV összes vonalán együttvéve. Ehhez képest, ennyit szánt rá a kormány. Ez egy ilyen világ, ez egy ilyen kormány.
Mellár Tamás közgazdász, a Párbeszéd országgyűlési képviselője szerint ez az átcsoportosítás is jól mutatja, hogy milyen a kormány preferencia rendszere, mit tart igazán fontosnak, és mit nem. Úgy tűnik, hogy a sportot háromszor fontosabbnak tartja, mint az egészségügyet. Ezek az arányok még „békeidőben” is aggasztóak lennének, de most, amikor a járvány közepén vagyunk, Mellár Tamás úgy véli, szűkös eszközeinknek nagy részét épp, hogy az egészségügyre kellene fordítani, mert az emberéletek megmentéséről van szó. A kormányzati oldalon két dolog munkálhat, az egyik, hogy cinikusan nem akarnak szembenézni ezzel a problémával, úgy gondolják, lesz, ami lesz, aki túléli, az túléli, aki meg nem, az úgy járt. Ezt nagyon felháborítónak tartja. A másik, ami ezen döntések mögött lehet, hogy a sportcélú beruházásokból – mivel kiépített rendszer van –, sokkal jobban tudnak lopni. Jóval többet tudnak leszedni belőle, mert az ilyen beruházásoknál nem nagyon lehet ellenőrizni, hogy arra a költésre mennyire volt szükség, vagy nem. De ez is nagyon szégyenletes dolog!
Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter szerint, akármennyire is igyekeznek a hivatalos megnyilatkozások optimizmust sugallni, látszik, hogy rendkívül súlyos közegészségügyi válsághelyzet van, és hiába az orvosok és az egészségügyi dolgozók hősies küzdelme, az egészségügy működése a létszám- és a pénzhiány miatt is a teljesítőképessége határán van. Tudjuk jól azt is, hogy a kórházakban a katonai felügyeletnek az egyik feladata az, hogy az onnan kijövő információkat kontrollálja. Persze, azért a közösségi médiában nagyon sok minden megjelenik, és követhető, hogy igen nagy bajok vannak. Szemmel látható az is, hogy egyrészt bizonyos hobbikra – nyilvánvalóan a sporton belül elsősorban labdarúgásra –, másrészt más területen bizonyos támogatásokkal próbáljanak 2022-re a választásokra szavazatokat „bevásárolni”. Ilyen típusú átcsoportosítások történnek még akkor is, ha ez csak egy metszete annak, ami zajlik. Nagyon nehezen követhető.
Borzasztó dolog, hogy nem csak a járvány-adatokat nem lehet követni, mivel megbízhatatlanok, de tulajdonképpen már azt sem, hogy egy gyakorlatilag elfogadott állami költségvetés végrehajtása hogyan történik. Hiszen jó előre jóváhagynak egy következő évi költségvetést, amiből aztán összevissza csoportosítgatnak. Ilyen nálunk demokratikusabb országokban nincs. Ott nem szokásos parlamenti jóváhagyások nélkül hatalmas összegeket átcsoportosítani. Nálunk tényleg nagyon nehezen lehet átlátni, hogy néznek ki az állam pénzügyei, hogyan és mire fordítódnak valójában a közpénzek. Az sem véletlen, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint, az orvosok ebben az új szolgálati jogviszonyban – már aki oda belép –, megkaphatják ugyan január elsején az egyébként jelentős béremelést, amiről jogszabályok születtek, amiről beszélnek. De a mai napig nem lehet azt tudni, hogy a következő esztendőben ennek a körülbelül 300 milliárd forintos fedezete hol van. Mert az elfogadott költségvetésben még nincs! Erre nem csoportosítottak át, majd nyilván fognak. Valamilyen technikát, valamilyen megoldást majd kitalálnak.
Kökény Mihály szerint valóban furcsa, hogy amikor sportra rátesznek több mint 100 milliárd forintot, majdnem ugyanannyit az egyházakra, az egészségügyre a kettőnek az egynegyedét, de azért 58,5 milliárd forintos hitelt felveszünk az Európai Beruházási Banktól arra, hogy az egészségügy számára támogatást adjunk. Ez is mutatja azt a fajta zavarodottságot, áttekinthetetlenséget, ahogyan Magyarországon a közpénzeket kezelik. Az államháztartás egyre zavarosabb, és a kimutatásokban nyilván nincs benne, hogy különböző kormányközeli ilyen-olyan alapítványi intézmények mekkora összegeket, esetenként több százmilliárdot kapnak a veszélyhelyzeti időszakban. Ez botrányos!
Kökény Mihály szerint az is nagyon szomorú, hogy a társadalom ingerküszöbe e tekintetben már tényleg olyan magas, hogy elmegyünk az ilyen hírek mellett. Lényegében véve, már annyi ilyen ügy van, hogy ha az ellenzék kongatja is a vészharangot, már az sem éri el a társadalom ingerküszöbét. A volt egészségügyi miniszter azt mondja: „nem tudom, hogy mi mindennek kell még ahhoz történnie, hogy az emberek azt lássák, hogy ami Magyarországon zajlik, az tényleg példátlan, és egy olyan demokratikus országban, amelyik az unió tagja, egyszerűen megengedhetetlen!”.
Lantos Gabriella, az Új Világ Néppárt egészségpolitikusa az átcsoportosított pénzösszegeket hallva csak annyit mond: „Hát igen, mind a sport, mind az egyházak nagy bajban vannak. Sokkal nagyobb bajban, mint az egészségügy. Az egyházak is alig tudják túlélni, hogy reality miséket tudjanak tartani.” Azután hozzáteszi: „pofátlanok! A saját támogatói széltolóikra pazarolják a pénzt. Ezért kell eladósodnia az országnak! Megdöbbentő. Az egészségügy megint nem számít, csak a futballhuligánok meg a papok. Nem lehet rá szavakat találni! Remélem, nemsokára vége lesz!”
