Ez is 2025-ben történt – az idén sem úsztuk meg (ál)nemzeti (ál)konzultáció nélkül
Emlékeznek még a régi reklámra, hogy „Nincs Karácsony Corvin nélkül”? Kicsit átformálva a szlogent: nincs esztendő (ál)nemzeti (ál)konzultáció nélkül. Merthogy a kétharmados Orbán-uralomban szinte nem telt el olyan év, amikor a rezsim ne hirdetett volna meg ilyet. Az ország érdeke szempontjából teljesen értelmetlen, ámde már a kérdések megfogalmazásától kezdve, az állítólag beérkező válaszok teljesen átláthatatlan kezelésén át, a felhasználásáig velejéig hazug módszer Orbán számára több szempontból is hasznos. Holott például az idei „konzultálgatósdi” valójában öngól volt. A „Tiltakozzunk az adóemelés ellen” szlogennel ugyanis az a kormány tüzelte a saját hívő tagozatát, amely az utóbbi 15 évben új adók sorát vezette be, s amely 2026-ra is több adóemelést, illetve újfajta terhet jelentett be.
A Fidesz számára mindig a cél szentesíti az eszközt, s az adott konzultáció kiötlött témája mindig egy meghatározott célt szolgál. Ez annyit jelent, hogy a kiindulási pont már eleve hazug, hiszen bárki beláthatja: a kormány érdeke nem egyenlő a nemzet, az ország érdekével. De hazug a lebonyolítás egész folyamata is – kezdve a kérdések irányítottságától az állítólag beérkezett válaszok számán és azok kezelésén át, egészen a torz témában megfogalmazott torz kérdésekre adott torz következtetések levonásáig, s persze azok propagandisztikus felhasználásáig.
Ugyanakkor Orbán és körei számára ez nagyon hasznos propagandaeszköz, alkalmas az emberek irányított hülyítésére és fanatizálására – nem véletlen, hogy nem más volt a módszer eredeti kitalálója, mint Adolf Hitler és bandája. És persze van számos járulékos haszna is ennek a Fidesz számára. Minden egyes ilyen akcióból sok-sok milliárd forint jut a slepp zsebébe, ezen túl tüzeli és irányba teszi a saját hívő tagozatát, harmadrészt pedig – s ez sem elhanyagolható szempont – Orbán hivatkozási alapként használhatja már nem is csak belföldön, hanem az Európai Unióban is a torz és hamis kérdésekre adott, ellenőrizetlen forrásokból érkező állítólagos válaszokból leszűrt „következtetéseket”, a nemzet véleményeként állítva be azokat.
Lehet választani: hazugság volt az idei (ál)nemzeti (ál)konzuláció vagy öngól. Hiszen a kormánygépezet által a Tisza Pártnak tulajdonított, valójában bizonyosan a rogáni boszorkányműhelyben készített és mesterséges intelligencia által generált 500 oldalas, „adóemelési program” ellen tüzelte az erre készeket, s tette ezt éppen az a kormány, amely propaganda-lózungokban ugyan az adócsökkentés kormánya, ám soha annyi adót, extraadót magyar kormány nem vetett ki a rendszerváltás óta, mint Orbánék. Mintegy hatvan féle adót fizetnek ma a magyar emberek és persze a különféle tulajdonú vállalkozások, holott folyamatosan azt sulykolják, hogy az adócsökkentés kormánya a jelenleg regnáló rezsim. Az adócsökkentésben tényleg van némi (i)gazság: Orbánék egyes adókat csökkentenek és bizonyos esetekben el is engednek, ám arról mélyen hallgatnak, hogy kiket, hogyan, s milyen adókkal sújtanak, kinek növelik a terheit (leginkább a legszegényebbekét), illetve kiknek segítenek (leginkább a gazdagoknak). Az előbbire példa a 27 százalékos élelmiszer-áfa, amit megfejel egy 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadó is. A kormány ezzel szemben például adókedvezményekkel jól megtámogatja a tehetősebbeket, akik persze arányaiban kevesebbet költenek a napi megélhetésre. De számos, a vállalatokra kivetett extradó – mint amilyen a pénzintézeteket sújtó plusz teher – is az embereken csattan, merthogy végsősoron mindig „a zemberek” zsebére megy az is.
Az (ál)nemzeti (ál)konzultáció tehát eleve hamis, torz és nemtelen eszköz. Az idei is ilyen volt. Október 1-jén vágott bele a kormány abba, hogy a lakosság véleményét kérje a sandán a Tiszával összefüggésbe hozott adóemelésekről – eleve ki az a hülye, aki szeretné, ha emelnék a terheit? Eredetileg kérdőíveken várták november 30.-ig a válaszokat postán, majd – vélhetően nem voltak elégedettek azok mennyiségével, így gyorsan – ismét lehetővé tették az online szavazást is. Ahogy megszokhattuk, mindehhez semmilyen komolyabb ellenőrzési mechanizmust nem kapcsoltak, egy ember akárhányszor is szavazhatott. Majd még gyorsan a határidőt is kitolták, végül december 7.-ig adtak lehetőséget a válaszok postai vagy digitális beküldésére. A kormány nem bizonyított és nem is ellenőrizhető állítása szerint 1,6 millióan töltötték ki a kérdőívet. Az persze már senkit nem lep meg, hogy a régi jó „kommenista” időket idéző 97+ százalékban a kormány álláspontját tették magukévá az állítólagos kitöltők. Ezt pedig a kormány óriási győzelemként állítja be – Orbán el is dicsekedett azzal, hogy „ennyien mondták el véleményüket a háborús adóemelési tervekről. Ezt viszem magammal jövő héten Brüsszelbe, ahol hangot adok a csendes többség véleményének”. Pedig ez a szám annyit jelent, hogy a nagy többséget teljesen hidegen hagyta ez a kikérdezősdi. Ahogy megszokhattuk, a szavazásra jogosult lakosságnak ezúttal is csak kisebb hányada volt hajlandó kitölteni, visszaküldeni vagy éppen digitálisan beküldeni az íveket: a szavazásra jogosult durván mindegy 8 millió állampolgárnak kevesebb, mint a 20 százaléka. Orbán szerint ez a csendes többség – erre mondhatnánk, hogy „így hazudtok ti”. Hiszen akárhogyan is, négyötödös vereséget szenvedett el a Fidesz...
És ez nem volt másképpen az megelőző 13 konzultáció esetében sem, ahogy azt, az alábbi grafikon is mutatja:
Forrás: Hírklikk-gyűjtés
Az (ál)nemzeti (ál)konzultációnak persze ára van. Nem is kicsi. Milliárdokba fáj a magyaroknak az, hogy álságosan megkérdezik a véleményüket.
Arra nem esküszünk meg, hogy a táblázatban látható összegek pontosak: ugyanis a kormány nem csak igyekszik elsumákolni a költségek közzétételét, hanem még trükközik is azzal, hogy az egyes elemeit hova könyveli, illetve egyáltalán lekönyveli-e. S gyanítható, hogy jelentős összegek tűnnek el kézen-közön. Már, ahogy a NER világában szokásos...
