Ez lenne a jövő? Vissza a KGST-bankba?
Már az is jellemző a magyarok letargiájára, hogy nem keltett feltűnést a héten Szijártó Péter bejelentése: Magyarország újra belépne a moszkvai központú Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankba (IBEC). A külgazdasági és külügyminiszter azt persze nem tette hozzá, hogy ez nem más, mint az 1963-ban alapított KGST-bank. „Ha jó kedvünkben vagyunk, akkor kezelhetjük iróniával a belépést, ha nem, akkor bosszankodhatunk” – fogalmaz Felcsúti Péter.
A fiatalabbak tán már nem is emlékeznek arra, hogy volt egyszer egy KGST, azaz a volt szocialista országok „Európai Uniója”: az 1949-ben alapított és 1991-ben megszűnt Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelynek egyik bankja, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank (NGEB) a tagországok egymás közötti (kül)kereskedelmének lebonyolításáért felelős szervezetként működött 1963-tól. Multilaterális átutalásokat végzett transzferábilis rubelben, letéteket kezelt s egyéb szokásos bankműveleteket hajtott végre. Alapító tagjai Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió voltak, majd csatlakozott (1972-ben) Kuba is.
Nos ebbe a KGST-bankba tervez visszatérni most a 2010-es évek legvégén Magyarország. „Nem visszatérésről van szó” – pontosított Felcsúti Péter, aki szerint ez nem pusztán szóválasztás kérdése. A Magyar Bankszövetség volt bankvezér elnöke ugyanis emlékeztet arra, hogy újra részvényessé kell válnunk bankban, ha csatlakozni akarunk, ami azt jelenti, hogy be kell szállnunk az alaptőkébe, hozzájárulást kell fizetnünk, miközben nehezen elképzelhető, hogy valaha is megtérül majd a befektetés”.
Szijártó – a kormányportálon olvasható szösszenet szerint – azzal indokolja az újbóli csatlakozáshoz vezető tárgyalások megkezdését, hogy „Magyarországnak nyitott és exportorientált a gazdasága, ezért fontos, hogy minél több nemzetközi finanszírozási forrást vonjon be a gazdaság működésébe, különös tekintettel a beruházásokra és a külkereskedelemre”.
Nos a bank (International Bank for Economic Co-operation, IBEC) napjainkban – mint az egy kis utána-olvasással kiderül – nagyjából-egészéből megőrizte egykori tagságát; Bulgária, Csehország, Lengyelország, Mongólia Oroszország, Románia, Szlovákia és Vietnám mellé most majd csatlakozhat ismét Magyarország. A bank honlapján azzal büszkélkedik, hogy „univerzális pénzintézetként a tagországok és nem tagországok bankjai, cégei és intézményei egymás közöti külkereskedelmét hivatott segíteni. (Megjegyzendő, a jelenlegi tagok közül csak három nem tagja az Európai Uniónak.)
Az euró-elszámolású bank alaptőkéje 400 millió euró, a befizetett alaptőkéje ennek a fele. Habár nehezen hasonlítható talán össze az NGEB és mondjuk az EU beruházási bankja, az Európai Beruházási Bank (EIB), de a nagyságrendeket azért érzékelteti, hogy ez utóbbi alaptőkéje 239 milliárd (!) euró. A Fitch nemzetközi hitelminősítő intézet mindezidáig nem sorolja a leginkább befektetésre ajánlott kategóriába a moszkvai székhelyű bankot: a hosszúlejáratú devizaadósságát a Fitch stabil kilátásokkal az alsó-középkategóriás BBB mínuszon tartja, ami ugyan befektetési fokozat, de messze van a legjobbaktól, attól kilenc fokozattal elmarad.
„Nehéz elképzelni, hogy az NGEM bármilyen hasznot hajtana a magyar gazdaság számára, az újbóli belépésről tehát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ráció nincs benne, semmi másról nem szól, mint egy újabb gesztusról, valós gazdasági érdek nélküli politikai szimbólumról” – szögezte le a Sztárklikknek Felcsúti Péter. Hasonló lehet a többi, ehhez a bankhoz is csatlakozott uniós tagállam motivációja – fűzte hozzá.
A bank szabad szemmel nem látható, tevékenysége még a magyar gazdaság méretéhez képest is elenyésző, arról nem is szólva, hogy mi szüksége lehetne rá Magyarországnak, amely külkereskedelmében durván a négyötödét az Európai Unió országaival bonyolítja, miközben kereskedelmi forgalma Oroszországgal – az energiaimportot leszámítva – elenyésző (az importban 90 százalékot meghaladó értéket képvisel a durván 4,8 milliárd eurós forgalomban – tavaly a teljes magyar külkereskedelmi forgalom értéke közel 200 milliárd euró volt, ).
Felcsúti a rendszerváltás előtti időket felidézve emlékeztetett arra, hogy 1990 előtt más világ volt, az természetes volt, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak gazdasági együttműködését segítő szervezeteket is működtessenek, s ezt ki kellett terjeszteni a pénzügyekre is. Ennek részeként két bankot hoztak létre: 1963-ban az NGEM-et, valamint 1970-ben a Nemzetközi Beruházási Bankot (NBB).
Ez utóbbiban – amely fejlesztési projektekre és beruházásokra nyújt közép- és hosszú távú hiteleket – már 2014-ben megújította Magyarország a tagságát. Ugyanazok a tagjai, mint az NGEM-nek, kiegészítve egy további (volt?) szocialista országgal, Kubával. Befizetett alaptőkéje 319 millió euró. Oroszország és Bulgária után Magyarország lett a harmadik legnagyobb részvényese – derült ki, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter a nyáron bejelentette: az NBB új irodáját Budapesten nyitja meg
„Nehéz elképzelni, hogy bármiben is a magyar gazdaság hasznára válik a részvétel e két volt szocialista bankban” – szögezte le Felcsúti, hozzátéve: akkor sem hajtottak túl sok hasznot, marginális szerepet játszottak csupán a külgazdaságunkban; nélkülük is vígan lehetett volna kereskedni egymással, arról nem szólva, hogy az NBB zömmel szovjet gázvezetékek építésére nyújtott hiteleket. „Szerepük ma egyenese marginális, részvételünk benne a politikai törleszkedés kategóriájába tartozik” – összegzett.
Szerző: Vadász Zsuzsa
