Ez történt a héten – Megszokott összeállítás – beszédes hallgatás
Temetés – külföldi látogatás – frakcióülés – kormányülés – „interjú” – egyre megy, mindegy mi az aktuális téma, amiról Orbán Viktor éppen beszámol a Facebookon megjelenő szokásos, heti összefoglalójában. Az „Ez történt a héten” is csak arra jó, hogy elpuffogtassa a minden fórumon az emberek képébe tolt frázisait, lózungjait, PR-paneljeit. Persze ez átlátszó minden szemfüles olvasónak, aki értelmezi és kontextusba helyezi ezeket a posztokat. De azért nem árt mellétenni azt sem, hogy mi minden történt valójában velünk, magyarokkal, s az országgal a magunk mögött hagyott héten.
Orbán szerint a világ június 12-18. között
Elment a nagy harcos – „Búcsú Silvio Berlusconitól: Mindig védtelek és mindig melletted fogok állni.” – ezt mondta 2019 márciusában Silvio Berlusconi Orbán Viktornak, amikor még azért küzdött, hogy a Fidesz bent maradhasson az Európai Néppártban. Így bíztatja a mentor a mentoráltját. S valóban, Berlusconi volt a mentor Orbán számára. Ő volt az, aki az első, 1993-as (!) találkozásuktól kezdődően példát mutatott Orbánnak, hogyan lehet talpra állni a vereségek után, hogyan lehet aljas manipulációkkal, az emberek legaljasabb ösztöneire játszva, s a médiát kihasználva politizálni, hogyan lehet demagóg módon vizet prédikálni és bort inni, hogyan lehet túlélni, újra és újra felállni, szexbotrányok és korrupciós vádak után is. Egyetlen egy elem megvilágítja mindazt, amit Berlusconi jelentett Orbán számára: a 86 éves korában elhunyt veterán olasz politikustól másolta a „Hajrá Magyarország!” szlogent – a Forza Italia ugyanis nem mást jelent, mint „Hajrá Olaszország!”. Még ez sem a saját – állítólagos – politikai zsenialitásának a terméke.
Frakcióülés – „A mai napon tájékoztattam a frakciót a brüsszeli döntés következményeiről. A kötelező migránskvóta elfogadása ellentétes a magyar emberek népszavazáson hozott döntésével. Brüsszel nem élhet vissza a hatalmával, senki nem mondhatja meg a magyarok helyett, hogy kivel kell együtt élnünk!” Persze nem eszik ilyen forrón a kását – ahogy azt megszokhattuk Orbánnál: az igazság ugyanis a kérdésben – a Telex összefoglalója szerint – az, hogy a tanácsi alku értelmében alapesetben évi 30 ezer menedékérőt osztanának szét, amit a tagállamok akár pénzzel, akár például személyzet küldésével is kiválthatnak. A nagy többséggel elfogadott tagállami egyezség egy szigorúbb, gyorsított határeljárással szűrné ki a megalapozatlan menedékkérelmeket és lazítana a visszaküldési szabályokon is. Ráadásul a jogalkotás még folyamatban van – ahogy arra az Európai Bizottság vezető szóvivője, Eric Mamert felhívta a figyelmet. A megelőző héten a tagállamok egy közös álláspontot fogadtak el, ami nagyon fontos, de köztes lépés. A következő lépcsőben egyeztet a két jogi társdöntéshozó, azaz a tagállami Tanács és az Európai Parlament, ahol támogatásként az Európai Bizottság is jelen lesz. Mindenesetre – ezt már mi tesszük hozzá – ez is egy kiváló apropót kínál nem csak a migráncsozásra, hanem a sorosozásra is. A migráns 15-ször, Soros 11-szer hangzott el Orbán pénteki „interjújában”.
Kormányülés – Amikor az összefoglaló készült, még nem lehetett tudni, hogy mi történt a kormányülésen, leszámítva azt, hogy kedden tartották és valamilyen okból hat nappal későbbre időzítették a kormányinfót. Azóta kiderültek a gazdasági akcióterv részletei. Magunk közt szólva, Orbán újabb és újabb grandiózus (akció)tervei olyanok már, mint voltak anno Gyurcsány Ferenc állandóan lobogtatott színes dossziéi... Mindenestere alkalmat kínálnak a migránsok és Soros állandó ismételgetésére.
Tirana – Hivatalos látogatás Albániában – Ahogyan sodródik ki Orbán a kulturált demokratikus világból, egyre nyilvánvalóbban úgy helyezi át a fókuszát azokra a régiókra, országokra, ahol még szívesen fogadják, s ahol sütkérezhet önmaga fényében. Ilyen partnereket jószerint keletre, leginkább Ázsiában talál magának. Nem véletlenül járt a megelőző héten a sehol nem jegyzett Türkmenisztánban. Európában leginkább a Balkánon, azon belül is inkább a Nyugat-Balkánon igyekszik – a szó szoros értelmében – kavarni, a most taglalt héten éppen Albániában járt, ahol úgy érzi, még lehet némi keresnivalója. Ha már ott volt, gyorsan brüsszelezett is egyet, mondván: „Ezért kellő udvariassággal, de azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan és szégyenteljes, hogy milyen lassan halad ez a bővítési folyamat. Most megnéztem a naptárt, és azt látom, hogy Albániának tizenhárom évébe tellett, amíg eljutott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig... Ezért Magyarország erőteljesen támogatja a balkáni országok csatlakozását, Albánia tagságát.” Ennél több érdemi mondandóra és tartalomra nem bukkantunk az „útibeszámolókban”.
Itt az ideje a békének! – Habár itthon sem volt a hagyományosan pénteken reggel elhangzó Kossuth rádiós „interjúja” idején (miután Tiranában akadt sürgős dolga), azért csütörtökön még kihasználta az alkalmat és a szokásos mikrofonállványnak (Törőcsik Zsolt) elmondta az üzeneteit a népnek. Volt itt minden, mint a falusi vegyeskereskedésekben: háború és béke, az EU („Ezek a brüsszeli döntések, ezek a magyar jogrenddel nincsenek összhangban.”) és a NATO tagállamainak szidalmazása („egy rosszul kalibrált, rosszul felmért, elhibázott stratégia”, pedig „igazából a magyar álláspont és a NATO álláspont van egymással átfedésben”); a bűnvádi eljárás alatt álló Donald Trump védelme („A Soros-birodalom amerikai lába gőzerővel támadja Donald Trumpot, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az elnökké való megválasztását.” ); sorosozás („Új alkirály van a Soros-birodalom élén”); a nyáron elfogadandó „védelmi költségvetés” („Amikor kiszámíthatatlanok a dolgok, akkor minél több stabil pontra van szükség. Az egyik ilyen stabil pont, az maga a költségvetés”); migránskvóta („Sorosék föllázítják a migránsokat és egy komolyabb offenzívát kell majd visszavernünk a nyár során”). A saját száj szerint kifordított logika mentén elhangzott csúsztatások, hazugságok, nemtelen támadások, bődületes logikai bukfencek folyama – amire azonban a magyarok nem is kis része máig vevő. (Ha valaki a fenti idézeteken túl kíváncsi a teljes interjúra, itt megtalálja.)
Ez volt hát Orbán hete. De vajon milyen volt Magyarországé?
Státusztörvény, demonstrációk pályaelhagyás – Minden tiltakozás, folyamatos tüntetések, az oktatás összeomlásának fenyegető réme ellenére a(z egyelőre még) nem fegyverrel operáló hatalmi erőszak jottányit nem engedve, bevitte az Országgyűlés elé a státusztörvényt. Közben ötezer tanár letétbe helyezte a felmondását, deklarálva: ha a parlament megszavazza a bosszútörvénynek „becézett” jogszabályt, akkor élesítik a felmondást. Jelenleg 16 ezer tanár hiányzik a magyar oktatási rendszerből, velük együtt 21 ezerre nő ez a szám, ami szakértők szerint kezelhetetlenné teszi a hazai oktatási helyzetet. És a felmondások már megkezdődtek, több évtizede a pályán lévők máris léptek. Volt, aki a Kossuth téren, azon a tüntetésen jelentette be, hogy 31 év után otthagyja a tanári pályát, amit úgy időzítettek, hogy egybeessen a törvénytervezet parlamenti vitájának a kezdetével. A tüntetés ezúttal békés volt, a megjelent diákok, tanárok, szimpatizánsok azonban mérhetetlenül dühösek. És egyre dühösebbek.
Lázár János beismerése – „Lázár János kimondta, hogy miért nem jogállam Magyarország” – így kommentálta a Hírklikknek Witthinghoff Tamás budaörsi polgármester az építési és közlekedési miniszter minapi szavait, miszerint Hódmezővásárhely nem számíthat kormányzati támogatásra és együttműködésre, ha ismét Márki-Zay Pétert választja meg polgármesternek. Lázár kijelentése természetesen vaskos csúsztatás: a kormány nem teheti meg, hogy bosszúból nem ad támogatást az egyes, nekik nem tetsző vezetők irányította településnek. Bár, mint Witthinghoff is mondta: eddig sem lehetett kétségünk afelől, hogy a Fidesz tisztességtelen eszközökkel manipulálja, zsarolja a társadalmat.
Farkas Flórián kritizálta a Fideszt (?!) – A hét nagy témája volt a külföldi vendégmunkások jelenlegi, s jövendő szerepe a magyar munkaerőpiacon, a magyar gazdaságban. Kisebb figyelmet keltett, bár több mint meglepő volt Farkas Flórián ezzel kapcsolatos megnyilatkozása. Mint az RTL Híradó tudósított: a kormánypárti Lungo Drom elnöke (aki az elmúlt években fülét- farkát behúzva kerülte a nyilvánosságot, több milliárd forintot érintő ügye miatt) egy szolnoki fórumon azt mondta: „Van itt több százezer cigány munkanélküli, csak nem tudnak róla, vagy nem akarnak róla tudni”. S hogy ez miért olyan nagy szám? Hát azért, mert Farkas, akit minden botránya ellenére Orbán nemtelenül megvédett, ezúttal ellent mert mondani (még ha finoman is) a kormánynak. Merthogy a kormány – a november 1-jétől életbe lépő vendégmunkás-törvény elfogadtatásával – éppen a héten könnyített tovább az unión kívülről érkezők foglalkoztatásán. Pedig már eleve megugrott a vendégmunkások száma: a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint 14 százalékkal. A hivatalos számuk 81 ezer, zömmel ázsiaiak jönnek. Szintén a héten jelent meg a „kis színes” hír, miszerint az indiai kormány segítségével toboroznak indiai nőket és férfiakat magyarországi kamionsofőri munkára.
A Libri felvásárlása – „Nagyon tragikus, az értelmiség, az olvasóközönség nagy része még fel sem fogja, hogy milyen nagy csapás ez a szabad kultúrára...ez a szabad könyvkiadás halála, ezen túl a politikai szempontok működtetik majd ezt a piacot is” – így kommentálta a Hírklikknek Vásárhelyi Mária szociológus a Libri Csoport tulajdonosváltását. A könyvkiadással és könyvkereskedelemmel foglalkozó cégcsoport új, csaknem száz százalékos tulajdonosa az Orbán Viktor kormányfő politikai igazgatója által vezetett, 500 milliárdos állami vagyonnal kistafírozott Mathias Corvinus Collegium. Értelmiségi körökben óriási a felháborodás, számos neves szerző máris közölte, hogy nem hajlandó együtt dolgozni a csoport kiadóival, otthagyja a Librit. Nem csak Vásárhelyi meggyőződése egyébként, hogy az elmúlt 13 év sémáját követve, kizsarolták a céget az alapító tulajdonosától.
Hatvanpuszta – Miközben az országot lerohasztották, az életszínvonal zuhan, s további komoly – nem megszorításnak nevezett – megszorításokat vezetnek be, adóemeléseket hajtanak végre, nos, eközben szerencsére Orbán Viktor és az ő saját lábán álló családja nem érzi a bajokat. Mindannyiunk pénzéből a klánnak csak sikerült tető alá hozni a hatvanpusztai uradalom projektjét. Mint Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő egy, képekkel gazdagon illusztrált posztban, a Facebookon tudatta: „Jó hír: már a kertészek is végeztek, a státusztörvény vitájának indulásának napjára teljesen elkészült a nagy mű. Már csak a medencéket (kettő van belőle) és a kerti tavakat (három) kell vízzel feltölteni és a pedagógusok végre megnyugodhatnak, hogy a miniszterelnök végre teljes pompájában élvezheti élete munkájának gyümölcsét.” A slusszpoén: szintén Hadházy adott hírt arról a közösségi platformján, hogy a Hatvanpuszta melletti birtok és Mészáros Lőrinc nyaralója között valaki harckocsival közlekedik. Hiába no, a miniszterelnök nem tréfál: ő és a köre szeret katonásdi játszani.
Tűzoltók biztosítás nélkül – A héten – a Telex jóvoltából – robbant a hír: április közepével megszűnt a tűzoltók csoportos baleset- és életbiztosítása. Magyarul: ha egy tűzoltó munka közben most sérül vagy hal meg, nem jogosult biztosítási kártérítésre. Ezzel a Belügyminisztérium törvényt szeg(ett), merthogy törvényi kötelessége lenne biztosítani a megbízásából dolgozó tűzoltókat. Dobson Tibor, a Magyar Tűzoltó Szövetség (MTSZ) elnöke szerint a Belügyminisztérium nem tervezi megújítani a korábbi szerződést. Állítólag ennek az az oka, hogy az erre kiírt közbeszerzésre benyújtott ajánlatok mindegyike magasabb árat tartalmazott, mint az erre szánt minisztériumi költségvetési keret. Tehát nem csak az oktatási és az egészségügyi dolgozóknak nem jut pénz, a tűzoltók biztosítására sem. No comment!