Ez történt a héten – Szépen alakulgat az orbáni személyi kultusz vizuális megjelenítése

Orbán Viktor „Ez történt a héten” legfrissebb posztja nem sok információt tartalmazott arról, mi is történt a magunk mögött hagyott héten. Annál többet elárult azonban a valódi céljáról és arról, merre tart Magyarország.

A magyar kormány a béke pártján áll – illusztráció: Orbán-fotó hétfői parlamenti beszédéről;

20 intézkedést hozunk az infláció letörése és a családok védelme érdekében – illusztráció: Orbán, parlamenti beszédre készülve/vagy azt már elmondva (a kormányfő egyébként erről külön posztban is megemlékezett, ami külön is megér egy misét; no, nem a tartalma, hanem amiatt, amit jelez, s ami egyre inkább tetten érhető a kormányzati, helyesebben, orbáni propaganda-kommunikációban. De erről majd egy kicsit később...);

Magyarországra látogat Ferenc pápa – illusztráció: Orbán a pápával;

Együtt a békéért – illusztráció: Orbán Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnökkel;

Nekünk Magyarország az első – illusztráció: Orbán fotó.

Mielőtt rátérnénk a poszt tartalmi kivesézésére, nem tudjuk megállni: mindenféle pszichológiai, marketing-kommunikációs, történelmi-tudományos előképzettség nélkül, egyszerű, a rendszerváltás előtt már a „szocializmusban” is felnőttként élt magyarként az ember szemét kiszúrja az a hasonlóság, ahogy a propaganda felzabálja az egykor fiatal és demokrata (vagy önmagát annak mutató) Orbánt. Pontosabban: már fel is zabálta!

A hét krónikája még csak hagyján – bár, tegyük hozzá, egy kormányfő heti programjának összefoglalója azért szólhatna legalább egy csipetnyit az általa irányított (uralt?) országról és nemzetről is. De már ennek az „összefoglalónak” a képi megjelenítése sem szól másról, mint ORBÁN VIKTORRÓL, aki mindegyik képen ott díszeleg, s csak minden másodikon engedi a propagandagépezete, hogy valaki más is feltűnjön mellette. De ha lejjebb görget az ember Orbán Viktor Facebook profiljában, akkor megtalálhatja a heti összegzés egy pontjának („20 intézkedést hozunk az infláció letörése és a családok védelme érdekében”) a kibontását, a „Megvédjük a magyar családokat és a nyugdíjasokat!” című montázst. Ami még többet elárul az orbáni propagandáról, annak milyenségéről, arról, mire hajaz az valójában.

Ebben azután tényleg megismerhetjük a mi Kedves Vezetőnk számos arcát: mert a szöveg ugyan többes szám első személyben íródott, de a kibontásnál már – ahogy az egy valamire is való propagandaanyagtól elvárható – egyes számra vált. 20 – állítólagos – intézkedés, 10 Orbán-fotó, ezt kapja az olvasó. Orbán sétál, Orbán tömegközlekedik, Orbán magyaráz, Orbán találkozik, Orbán nők gyűrűjében, Orbán kisgyerekkel – mosolygó és komoly, a főnökre áhítattal figyelő arcok lesik minden szavát és mozdulatát, férfiak és nők, idősek és fiatalok...mi ez, ha nem a kibontakoz(tattat)ó személyi kultusz? (Megjegyzés: a tartalmi része egy külön misét is megérne, de ezt most hanyagoljuk, egyszer még visszatérünk rá, s tételesen elemezzük az üzenetet.)

Visszatérve az „Ez történt a héten” összefoglalóra. Amikor hetente – rendre hétfőn – górcső alá vesszük az éppen soros heti orbáni mérleget, általában azt is megnézzük, milyen reakciókat vált ki az olvasókból. A mostani felhozatal megfelel a poszt színvonalának, érdemi komment nem igazán érkezett hozzá. Az egyik kivétel – amelynek minden szavával egyetértünk – a következő volt: „Már megint semmi kézzelfogható”. Pedig voltak olyan történések, amelyek hosszú távon is meghatározzák, merre megy a világ, illetve Magyarország. Mi most egy-egy példát mondunk mind a kettőre.

Kezdjük Magyarországgal: a kormány, mintha a „minél rosszabb, annál jobbra” játszana (némi képzavarral élve) ismét nagyot ráncigált az EU bajszán. Emlékeznek arra, hogy tavaly novemberben fűt-fát megígértek az Európai Uniónak, azon belül a Bizottságnak annak fejében, hogy ne függesszék fel/ne vonják el az uniós pénzeket Magyarországtól? Nos, ha emlékeznek rá, az egyik ilyen vállalás az volt, hogy nagyobb teret engednek a társadalmi párbeszédnek, ez utóbbi nélkül nem születnek a jövőben törvények. Az egy dolog, hogy jószerivel még meg sem száradt a tinta a Brüsszelbe elküldött vállalásokat tartalmazó papíron (hiszen pár nappal utána egy nap alatt végigverték a százezrek életét negatívan befolyásoló kata ellehetetlenítését a Parlamentben) – de az, hogy ezt 2023 márciusában a MOK ellehetetlenítésével ismét megtették, csak egy dolgot mutathat. Orbán sejti, hogy egyhamar (ha uralkodása alatt egyáltalán) nem jut a zárolt pénzekhez. Kökény Mihály, korábbi egészségügyi miniszter fogalmazott a következőképpen a Hírklikknek: „A Fidesz ezzel a lépéssel nyilvánvalóvá tette, hogy itt számára csak és kizárólag a szándékainak megfelelően, őt lojálisan, gondolkodásmentesen kiszolgáló alattvalókra van szüksége.” Láthatóan tehát Orbán ma már semmi mással nem foglalkozik, mint, hogy egyre keményebb kézben tartsa a magyarokat...minek is szokták ezt hívni? Diktatúrának? És ugye a diktatúra kéz a kézben jár a személyi kultusszal, amiről fentebb már ejtettünk néhány szót.

Egy ilyen hatalmi játszmába nem illenek bele olyan fejlemények, amelyek nem felelnek meg a sulykolt narratívának. S miután a sulykolt narratíva az az álságos, hazug szöveg a békéről (lásd még a svájci Weltwoche hetilapnak a héten adott interjújának a szövege: „A béke a szívben kezdődik, el kell érnie a fejet, amely aztán a kezet vezeti. Ez a sorrend: kívánni kell a békét, aztán akarni kell, majd meg kell teremteni. Ma már hiányzik az akarat, legalábbis Nyugaton.”), ebbe nem fér bele az, hogy az általa a háborúban közvetetten folyamatosan óvott-védett Vlagyimir Putyin újabb, a világ destabilizálásának irányába mutató lépésével foglalkozzon. Oroszország ugyanis felfüggesztette a részvételét a Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződésben. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Hírklikknek megfogalmazott véleménye pedig általános a szakértők körében: „A START-egyezmény felmondása nem jó fejlemény, nem teszi biztonságosabbá a világunkat, ezután komolyabb veszélynek vagyunk kitéve, mint előtte voltunk”. Ez azonban Orbán számára nem tétel...