Ez volt 2025: számvetés öt szemszögből

Inotai András: globálisan nehéz év volt, itthon meg folytatódott az országrombolás

Nagyon nehéz kiszakítani egyetlen évet egy hosszabb folyamatból, még akkor is, ha sok olyan dolog történt, amire esetleg korábban nem számítottunk. 2025 globálisan nagyon nehéz esztendő volt, a következményeit pedig majd 2026-ban és a még későbbi jövőben látjuk meg. Elsősorban Donald Trump második elnöksége okozta ezt, ami felforgatta a világot és az Egyesült Államokat is. Ugyanakkor Európa – legalábbis remélem – magához tért, s nem csak a saját pénzügyi, gazdasági, hanem a védelmi közösségét is ki tudja már alakítani a jövőben. Az orosz fenyegetés jelen van, nem is csak Ukrajnában, hanem máshol is. Ahogy Finnország elnöke, Alexander Stubb mondta a közelmúltban: az orosz medve néha elfárad és alszik, de azután feltámad és veszélyessé válik. Nem árt komolyan venni a figyelmeztetését: oda kell erre figyelni.  S ne feledjük: Európában a finneknek van a leghosszabb közös határuk Oroszországgal, amellyel vannak történelmi tapasztalataik is, ugyanúgy, mint a baltiaknak és a lengyeleknek. 

Ami Magyarországot illeti, nálunk folytatódott az országrombolás. Immár 15 éve tart a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, a környezetben, és ami a legfontosabb, agyilag, mentálisan. 8-10 év alatt egy dolog kivételével az összes területet újjá lehet építeni, sőt, van, amelyet rövidebb idő alatt, a nagy kérdés az, hogy mennyi időbe telik felkészíteni a társadalom mentális állapotát a 21. század kihívásaira. A választ erre éppen úgy nem tudom, mint arra sem, hogy mi kellene ehhez. Valószínűleg egy pénzügyi összeomlásra lenne hozzá szükség, ami egyébként bármikor bekövetkezhet, miként a gazdaság összeomlása is.

Katona Tamás: zsákutcában nem lehet repülőrajtot produkálni 

Nem akarom mondani, hogy katasztrofális év volt, de nyugodtan mondhatnám azt is. Látjuk, tapasztaljuk, hogy egymás után dőlnek le a dominók, s mondanak csődöt a közszolgáltatások. Talán az a legdurvább, hogy az állami egészségügyben nagyon széles körben nem lehet szolgáltatáshoz jutni, a közösségi közlekedés szinte katasztrofális, és a gyerekvédelemben – különösen az utóbbi hónapokban – már egymás után esnek ki a csontvázak a szekrényből. A legszomorúbb tanulság, hogy a kormányt mindez minimálisan sem érdekli. Például a gyerekvédelemben tízéves problémák halmozódnak, sorra jönnek ki a bizonyítékok, feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy mindenről tudott az ügyészség, a rendőrség, a kormány – és semmi nem történt. Pedig például a rendőrség ellentétes politikai instrukciók nélkül biztosan lépett volna. A politika hatalmi érdekek azonban mindent felülírnak.

Ez az utóbbi két évben vált a társadalom széles köre számára teljesen nyilvánvalóvá. Bizonyos szempontból reménykeltő, hogy nyiladozik az emberek szeme. Egyre többen érzik a saját bőrükön a gazdaság mélyrepülését. Régóta zsákutcában van a gazdaság, de ezt sokáig elfedte az uniós támogatás. A kegyelemdöfést a kormány 2022-es választás előtti mérhetetlen osztogatással adta a gazdaságnak, amely azóta is stagnál. A zsákutca azután egy növekedési válsággal tetőzött. Negyven éve nem volt olyan, hogy négyéves ciklusban ne bővült volna a gazdaság. Lehet persze hivatkozni a háborúra, de az más országokat is érint, s mégis, például a lengyel növekedés 3 százalékos, de az uniós átlag is 1-1,5 százalék lesz az idén, szemben a magyar 0,2-0,3 százalékossal. Az is katasztrofális, hogy a nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton még az előjelekkel is reménytelen küzdelmet folytat. Tudomásul kell venni, hogy zsákutcában nem lehet repülőrajtot produkálni.

Márki-Zay Péter: az év, amikor megbukott a Fidesz

Nagyon jelentős év volt az idei az ország szempontjából. Ez volt az az esztendő, amikor megbukott a Fidesz, remélem, ez jövőre formálisan is bekövetkezik. Óriási fordulatként kinőtt egy olyan ellenzéki párt, amelynek egész évben folyamatosan magasabb a támogatottsága az ország 80 választókörzetében – ez azt jelenti, hogy ha az idén lett volna a választás, akkor a Fidesz számára ez bukta lett volna. Nagyon dühödt ellenállás van már a korrupcióval és a pedofil bűnözőkkel szemben, az erkölcsi bukásuk egyértelműen túlmegy minden mércén. Az azonban még kérdés, hogy pénzzel és propagandával hova képes a Fidesz szelídíteni ezt. Meggyőződésem azonban, hogy már sem Trump, sem Putyin nem tudja megmenteni Orbánt. Ő és az egész rendszere erkölcsileg ugyanis már vállalhatatlanná vált.

Ami Hódmezővásárhelyet illeti, az idei egy viszonylag nyugodt esztendő volt, azzal együtt is, hogy a mienk volt az egyetlen olyan megyei jogú város, amely nem részesült a Versenyképes Járások Program 500 milliós keretéből. Dolgoztunk rajta, lobbiztunk érte, s azt sikerült elérni, hogy már nem hagynak ki minket a jövő évi keretből. Megnyertük és így megmentettük a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt attól, hogy ellopják. Megjegyzem, összesen alig három olyan, közpénzekből felújított kastély van, amit ne loptak volna el, ne játszottak volna ki magánkézbe – többmilliárdos állami vagyont nyúltak így le. Ám Hódmezővásárhely kiállt, pályázott, és Lázár János meg is nyerette velünk a pályázatot, arra számítva, hogy visszalépünk, de nem tettük meg neki ezt a szívességet, ahhoz pedig már neki sem volt képe, hogy elvegyék tőlünk. Komoly sikereket értünk el egyéb téren is: az önkormányzatnál az idén is sikeresen gazdálkodtunk, fejlesztettünk, összességében konszolidált gazdálkodást folytattunk a központból irányított megszorítások ellenére is, sőt, takarékossággal több fejlesztést sikerült végrehajtanunk, mint tavaly. Mi a saját forrásainkból fejlődtünk. Jó év volt a lassan magunk mögött hagyott esztendő.

Herényi Károly: 2025 az árulás, a hitelvesztés és az elveszett remények éve volt

2025 az elveszett remények esztendeje volt. Nem sikerült a repülőrajt, a magyar gazdaság kritikus állapotba került, a versenyképesség láthatatlan, a gazdasági fellendülés negatívba fordult. És az év az árulás éve is volt – amit a magyar kormány tett az Európai Unión belül, az egyértelműen politikai árulásnak minősíthető. Orbán Viktor nemzetközi megítélése ma már a nullával egyenlő, az utazgatásai Washingtonba vagy Moszkvába csak annyit üzennek, hogy fogadják őt – a lényeg azonban az, hogy hogyan. Moszkva egy rettenetesen hosszú asztal legvégére ülteti, alig látótávolságba Putyintól, nem úgy, ahogy például a török elnököt, akivel egy kis asztalka körül tárgyalt az orosz elnök. Washingtonban sem járt jobban, az amerikai elnök meghazudtolta őt. Látszik, hogy abszolút a hitelét veszítette a nemzetközi színtéren, más szóval: 2025 egyben a politikai hitelvesztés esztendeje is volt Orbán Viktor számára.

És nem csak a nemzetközi színtéren, belpolitikai szempontból is ugyanezt szenvedte el. 2025 volt az első olyan év, amikor egy ellenzéki párt – jelesül a Tisza – messze jobban szerepelt a közvélemény-kutatásokban, mint a Fidesz. A gyermekvédelem, annak egymást követő botrányai, és azok folyományai terhelték az évet Orbán számára. Ugyan a kegyelmi ügy tavaly pattant ki, akkor kellett lemondania a köztársasági elnöknek is, de a botrány az idén tovább dagadt. Bebizonyosodott, hogy ez már annyira ráégett a Fideszre, hogy sem a párt, sem Orbán nem tud megszabadulni tőle.

Szent-Iványi István: gyengült Orbán befolyása az EU-ban, már rendre megkerülik

A legnagyobb fordulat a Nyugat egységében következett be, köszönhetően Donald Trumpnak. A nyugati világ veszélybe került, már nem csak kívülről vannak kihívói, hanem a belső egysége is megbomlott. A nemzetközi politikában ez volt az év legfontosabb történése. Gázában ugyan létrejött egy nagyon törékeny tűzszünet, ugyanakkor az oroszok által indított ukrajnai háború nem csillapodott, hiába hangoztatta Trump, hogy ő majd egy nap alatt békét teremt. Nemhogy 24 óra alatt, de száz nap alatt sem teremtett békét, s ez még csak nem is rajta múlik: Putyin nem akar békét és nem is fog belemenni békekötésbe. Rövid távon semmiképpen sem. Így mostanában nem is lesz békecsúcs, sem Budapesten, sem másutt. Azt pedig csak remélni lehet, hogy jövőre sikerül valami megoldásra jutni, de annak jobb alapokon kell nyugodnia, mint amiről most szó van. 

Az látszik, hogy Oroszország is fárad, ott sem könnyű a helyzet. Gazdaságilag nagyon komoly problémákba ütközik a háború, amelyben az oroszok is komoly veszteségeket szenved el, égnek az olajfinomítói, olajkikötői, rekord-alacsony szintre került a nemzetközi olajár, az oroszoknak ráadásul még a jelenlegi 60 dollár/egy hordó brenti olaj ára alá kell menniük, hogy el tudják adni az olajukat, olyan 40 dollárért értékesítik. Az mondjuk kérdés, hogy mi mennyiért kapjuk... Kína, India ennyiért veszi, de gyanítom, hogy Magyarország nem ezt az árat fizeti, hivatalosan legalábbis, persze a visszaosztást nem ismerjük. 

Ami Magyarország szerepét illeti: az egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Orbánék az oroszok szekerét tolják minden fontos ügyben, amiben uniós egység kellene. Orbán rendre megtöri az egységet, a többiekkel ellentétesen foglal állást – ugyan a szankciókat megszavazta, de felvizezte, nehézségeket gördített az útjukba. Azt látjuk, hogy Magyarország közvetlen uniós szövetségesei körében nagy a várakozás az iránt, hogy 2026-ban változás lesz a magyar külpolitikában, be is árazták a rendszert, mint ami megbukhat. Már nem úgy tárgyalnak Orbánnal, mint korában. Orbán befolyása 2025-ben gyengült, egyre többet kerülték őt meg.