Fegyverbe!

Akkor meg mivégre ez a nagy fegyvekezési kampány, aminek most már kormánybiztosa is van egy magabiztos, ambíciózus fiatalember, Maróth Gáspár személyében, akit a kormány – egy gyorstalpaló katonai kiképzés után – „haderőreformmal” bízott meg, ő pedig, mint szorgalmas pártmegbízott, végrehajtja.

A folyamat politikai oldaláról tudni kell, hogy a katonai-rendészeti beszerzéseket 2018 óta mentesítették a közbeszerzési eljárások alól, azóta az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti biztosságának tagjai sem tudhatják pontosan, hogy mit és mennyiért vásárol az állam, és amit mégis tudhatnának, az is nemzetbiztonsági adat, aminek kifecsegése a sarki sörözőben is súlyos bűncselekmény. A „reform” lényege éppen a nagyarányú beszerzés, amihez szokás szerint lényegében korlátlan pénzek állnak rendelkezése. Csak, hogy érzékeljük, milyen összegekről beszélünk: Maróth intézménye 1300 milliárd forintért rendelt német szárazföldi járműveket, többek között 59 Leopard harckocsit. Tudni kell, hogy maga a vásárlás és ez az összeg csupán a kezdet, hiszen ennyi tankot üzemeltetni és karbantartani kell, pénzt áldozni a személyzet kiképzésére és továbbképzésére, valamint hadgyakorlatokon próbára tenni a képességeiket. És mintha mindez nem lenne elég, a kormány szerény 60 milliárd forintot öl egy dúsgazdag német fegyvergyár, a Rheinmetall magyar egységének építésébe, a propaganda szerint ezzel „munkahelyeket teremtve”.

Vajon mi értelme van harckocsik vásárlásának békeidőben, amikor térségünkben fenyegetés nincs, hadat nem tervezünk üzenni senkinek, nincsenek területi követeléseink és szomszédainknak sincsenek ilyen követelései. A harckocsik szárazföldi bevetése tehát nem realitás. A Leopard a világ harmadik legjobb tankja, a maga nemében tényleg jó, bár – az általam megkérdezett szakértők szerint – harci tapasztalat kevés áll rendelkezésre. Ez a változat még egyáltalán nem vett részt valós harcban sehol a világon, erényei tehát inkább csak a gyakorlatokon és teszteken elért eredményekből vonhatók le. A harckocsi korábbi változatai számos országban álltak vagy állnak rendszerben, és van, ahol már le is selejtezték és továbbértékesítették őket. Ezek a típusok megfordultak a világ sok hadszínterén, ám kimagasló eredményt nem produkáltak. Számos veszteséget szenvedett velük a török szárazföldi haderő a szíriai El-Bab körüli harcokban. A Szíriában megfordult Leopard 2A4 harckocsik csaknem felét vesztették el, ezeket a szíriai erők amerikai TOW-2, illetve az orosz „Fagott” és „Konkursz” páncélelhárító fegyverekkel hatástalanították. A Leopardokat lényegében arra tervezték, hogy nagyszabású, szárazföldi összfegyvernemi ütközet során pusztítsák az ellenség erőit, oltalmazzák a saját erőt és mozgékonyságukkal biztosítsák a taktikai előnyök kialakítását és megtartását. Ilyen ütközetre a kurszki csata óta nem volt példa.

70 tonnát nyom, ergo a magyar utak és hidak többsége nem alkalmas arra, hogy ezeken mozgassák  őket. Biztos ezért is kellett venni hozzájuk a Leguán hídvetőket, ám azok is nehezek, ráadásul négy méter magasak, így nem férnek át a legtöbb vasúti átjáró vagy híd alatt, és vasúton is csak szétszedve szállíthatók, egy elképzelt páncélos csatánk győzelmi esélyei ennek alapján előre vélelmezhetők.

Nézzük tovább a fegyverkezési listát!

Modernizálni kell a légierőt, mert bizony, itt is vannak még hiányosságok. Maróth szerint a Covid-válság „bizonyította, hogy hiába indítottak körjáratot a magyar Airbusok, így sem tudtak minden magyart evakuálni a járványzónákból”. A mondatban semmi sem igaz: magyar Airbusok nem voltak, a Wizzair gépeit bérelte a kormány – nem tudjuk, mennyiért –, minden magyart nem kellett evakuálni, a fontos magyarokat, közöttük a Nagy Kiöregedett Kedvencet sikerült kormánygépen, diplomáciai útlevéllel kimenteni az Emirátusokban bérelt luxusházából.

Mindegy is, lesz két új szállítógép, a brazil KC-390, darabonként körülbelül 850 millió dollárért, amihez majd újabb kiadások csatlakoznak, hiszen üzemben-tartásuk és karbantartásuk nem kis összeget emészt majd fel. A gép még nem bizonyított a nemzetközi piacon (a prototipus lezuhant, de hát fogzási nehézségek mindig vannak), viszont a Grippenek utántöltésére is alkalmas, aminek előnyeit nem is tudjuk itt részletezni.

És lesz új rakétarendszer, a még mindig nem feltérképezett ellenség elrettentésére. Ez körülbelül fél milliárd forint kis- és közepes hatótávolságú rakétarendszer (norvég-amerikai NASAMS) telepítésére. Erre miért van szükség? Maróth készségesen beszél erről. „Valós katonai fenyegetettségeinket nézve, igényeinket egy ilyen rendszer kielégíti”. Most vajon milyen fenyegetettségekre gondol? Esetleg Ausztria támadna meg bennünket? Netán Ukrajna, amelyik éppen most szeretne a NATO tagja lenni? Netán Szlovénia? Ám Maróth megmagyarázza a dolgot, amivel teljesen elszakad a realitásoktól és már-már észak-koreai stílust idéző gondolatokat hangoztat: „A kelet-európai térség, akár tetszik, akár nem, a nukleáris fegyverrendszerek egyik ütközőpontja.”

Ez egészen egyszerűen ostobaság és tudatlanság. Ez a térség soha nem volt nukleáris ütközőpont. Soha.

És ezek után nem sorolom fel a fegyverkezési beszerzési listán szereplő további tételeket, mert úgy vélem, eddig bizonyított, hogy értelmetlen, rendkívül aggasztó és költséges folyamatok tanúi vagyunk.

De mégis van valami, ami még aggasztóbb ennél.

„Nyugalomban tartani a Balkánt. Ez a feladat”.

Csak nehogy magunkra vállaljuk.