Fehérvár nem vett zsákbamacskát a focicsapattal

Képes lehet a felszínen tartani a csapatot egy olyan mentőöv, amibe deklaráltan csak nagyon kevés levegőt pumpáltak?

Valóban az lenne a nagy kérdés, hogy a klub költségvetését mennyiben tudják finanszírozni a városi büdzséből. Nem árult zsákbamacskát a polgármester, megmondta előre, hogy közpénzt erre a célra nem tudnak adni. És abban teljesen igaza van, hogy ezt nem is rejtette véka alá. Az általa elmondottak alapján, azonban maradt annyi forrás a korábbi tulajdonostól, amennyi a következő bajnoki szezon túléléséhez egy nagyon kifeszített költségvetés mellett elengedhetetlenül szükséges.

Egy nagy hírű együttesnek már a másodosztály is trauma, nem állnak odébb a csapat kulcsemberei?

A futball mai élvonalában nagyon meg kell fizetni a játékosokat. Ha a bérüket nem tudja a korábbi szinten tartani a csapat, az első hívó szóra odébbállhatnak a legjobbak, nélkülük pedig a feljutás a korábbi szintre lehetetlen. A polgármester elmondása alapján, az NB II-es szerepléshez szükséges források rendelkezésre állnak, de az első osztályba jutáshoz lényegében NB I-es szintű költségvetés kell, a tulajdonosnak ehhez mélyen a zsebébe kell nyúlnia, a város pedig ezt nem tudja megtenni. 

Nem tekinthető méltatlan cserbenhagyásnak Garancsi hirtelen jött bejelentése? 

Az látszik, hogy ez nem egy váratlan döntés volt. Nem a kiesés miatti hirtelen felindultságban döntött úgy a tulajdonos, hogy elege van a sikertelen szereplésből, bár valószínűleg a kiesés felgyorsíthatta az elhatározását. Garancsi az elmúlt években már messze nem fektetett olyan összegeket a klubba, mint korábban, sőt, inkább kivett onnan. A korábbi befektetéseit szépen, lassan a játékosok eladásból visszaszerezte, ezzel az utóbbi években nagyon komoly összegeket vett ki a Fehérvár FC-ből. Mintha már évek óta tudatosan arra készült volna, hogy kiszáll a klubból.

Erre mi oka lehetett?  

Ezt nehéz megmondani. Azt látni lehetett, hogy amióta ő irányította a csapatot, ez a gárda – nyugodtan ki lehet jelenteni – gyakorlatilag folyamatosan alulteljesített. Amikor a 2010-es évek elején még gazdaságilag messze a legerősebb klub volt, folyamatosan nyerhette volna a bajnoki címeket, akkor is csak két bajnoki arany jött össze. Tényleg többet kellett volna nyerni, sikeresebbnek kellett volna lenni ahhoz, hogy vonzó legyen a csapat a befektetőnek. Amikor a Ferencváros elkezdett felemelkedni 2016-17 után, akkor még úgy tűnt, hogy a „Vidi” tartani tudja vele a lépést. Akkor még volt is erre reális esély, mégsem sikerült, egyértelműen másodlagos szerepbe szorult a klub, és miután a MOL szponzoráció is véget ért, teljesen elvesztette a korábbi státuszát a klub. Ez a fajta relatív eredménytelenség az oka, hogy nem sikerült igazából elérni azokat a potenciális eredményeket, amelyek benne voltak a csapatban, és amelyek a befektetett anyagiak alapján reálisak lettek volna. Emberileg valahol értető, ha Garancsi Istvánnak kedvét szegte ez a folyamat.

Nincs valamiféle összefüggés a korábbi évek tulajdonos-változásai között? A Szombathelyi Haladást működtető cég többségi tulajdonosa Homlok Zsolt volt, aki korábban Mészáros Lőrinc lányának volt a férje. Eladta a csapatot, a Haladás „belehalt”…

Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy-egy tulajdonosváltás a labdarúgásban teljesen általános dolog, és még csak nem is magyar specialitás. Ebben a sportágban a klubok mögött mindig ott vannak a tulajdonosok, akik azért jelentős részt vállalnak a finanszírozásból, a működtetésből. Ha ez a tulajdonos egy idő után kiszáll, vagy csak anyagilag meggyengül, akkor persze az a klubra is hatással van. Akár még meg is szűnhet emiatt. Ez a világ minden táján így van, és ez még csak nem is futball-specifikus jelenség, értelemszerűen a normális gazdasági működés következménye.

A magyar fociban ez most túl gyakori. Nem gondolja?

Ez más sportágaknál szintén jelen van. Volt egy ilyen váltás a Honvédnél, az Újpestnél, a győri ETO-nál, más csapatoknál is, de abban az értelemben jogos a kérdés, hogy a futballban ez feltűnőbb. Én ezeket a változásokat szigorúan gazdasági döntésként magyaráznám. A magyarországi körülmények annyiban mégis speciálisak, hogy a látványos sporteredményekre politikai igény is van. Ez adja azt a hátszelet, amelyet a sportba befektető vállalkozók politikai és gazdasági kapcsolataik erősítésére is igyekeznek kihasználni. A Videotonnál is valami ilyesmire lehet számítani. A fehérváriak problémáját igazából az okozta, hogy nagyon hirtelen jött a váltás, miközben már indult volna a következő szezon. Ennyiben ez azért nem egy hagyományos eljárás volt. 

Lát ma Magyarországon olyan anyagilag erős tulajdonos-jelöltet, aki szóba jöhetne a Videotonnál? 

Ha megnézzük a száz leggazdagabb magyar listáját, bőven találunk rajta olyat, aki még nem vállalt szerepet a magyar futballban. A Videoton egy értékes brand, komoly múltja van, szervezetileg nagyon jól felépített klub. Még azt is megkockáztatom, hogy mielőtt a Ferencváros felemelkedett a mai szintre, addig a Videoton volt a legszervezettebb és legjobban felépített csapat az országban. Ha most el is maradnak az eredményei, ez a szervezettsége megmaradt, ami még mindig óriás érték ezen a piacon.

A város által ígért segítség elég lehet addig, amíg megtalálják a befektetőt?

Egy ilyen hirtelen váltás mellett gyorsan kellett döntést hozni, tartós megtoldásra gyakorlatilag esély sem volt ennyi idő alatt. Bár hozzáteszem: azt sem tartom kizártnak, hogy esetleg a háttérben lehet ilyen jelentkező.