Felcsút felé tévúton
Nem igazán fogta vissza magát a Felcsútot is képviselő Tessely Zoltán, sőt, kifejezetten dicsekedett. Azzal hencegett, hogy a választókerületébe több mint 11 milliárd forintot sikerült „bevonzani”. Pontosabban, 11 milliárd forintot és még húszmilliót. „Ha a 106 választókerületet nézzük, akkor ott mi az elsők közt vagyunk. Ha nem a legelsők. De szerintem igen” – tette hozzá büszkén a honatya.
Tessely Zoltán gagyog, s ragyog. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az érdem nem az övé. Meg hogy nem is érdem az, amiről beszél, s nem dicsekednie kellene ezzel, hanem szégyenkeznie, hogy részese egy romlott rendszernek. Mert ami nekik jutott – többnyire fölöslegesen –, az máshonnan hiányzik. Nagyvárosok közlekedéséből, egészségügyi hálózatából, oktatásából, az említett ágazatokban dolgozók tisztes fizetéséből. Olyan települések rovására járt jól Felcsút és környéke, amelyek egy ideje büntiben vannak. Azért a büntetés, mert lakói rosszul – értsd: nem a kormánypárt jelöltjére – szavaztak.
Tessely úr elmondása szerint a legtöbb pénz a kormánytól érkezett, „kiemelt társadalmi igények kielégítésére szolgáló kormánydöntés", címén, 8,2 milliárd forint. Hogy ez a kifejezés mit takar, annak megfejtését nem bíznánk az olvasóra, mert hiába is kísérletezne vele, úgysem jutna semmire. De került pénz a magyar falu programból is, több mint 2,2 milliárd forint.
Tessely Zoltán úgy tesz, mintha nem tudná, hogy ezeket a pénzeket nem az ő rámenőssége, ügyessége, netán szakértelme folytán irányították Felcsútra és környékére, hanem azért, mert ez a falu Orbán Viktor szíve csücske. Ezért épült az 1800 lakosú faluban stadion, csónakázó tó, ezért fejlődhet jobban, mint az ország többi települése. És hogy neki – mármint Tessely úrnak – e pénzek megszerzéséhez csupán annyi köze volt, hogy nem ugrott félre, amikor a hatalmas összeg feléje tartott.
Mert azt is tudni kell, hogy a közpénzek nem maguktól, csak úgy, összevissza bolyonganak a gazdaságban. Irányítják őket, elvárások alapján terelik a támogatásokat. A nagy cégek, amelyek sok adót szoktak fizetni, mindenkinél jobban tudják, mi az érdekük. Leginkább az, hogy a hatalommal ne legyenek rosszban, vagyis, oda fizessék a támogatást, ahol annak a felsőbbség a legjobban örül.
Tessely Zoltán két dicsekvés között elgondolkodhatna azon, vajon miképp lehet az, hogy Felcsút több pénzt kapott az utóbbi években, mint a legtöbb nagyváros. Hogy miközben máshonnan ment a pénz, mert a járvány miatt a miniszterelnök közteherviselés címén elvonta a jogosan járó összegeket, a Felcsútot képviselő azzal dicsekedhet, hogy ők kapták a legtöbbet. (Ja, és mindeközben a falu híres szülötte, Mészáros Lőrinc, 185 milliárd forinttal gyarapodott.)
Régebben, a valamikor volt sárazsadányi szőlők idején, Orbán Viktor még nem volt ennyire telhetetlen. „Ne mi kapjuk a legtöbbet” – azóta szállóigévé vált az emlékezetes nem-taggyűlésen elhangzott mondat, amivel a miniszterelnök arra intette felesége vállalkozásának tajait, hogy érjék be a második hellyel. És tényleg nem ők kapták a legtöbbet, csupán az ezüstérem jutott nekik.
A kisgömböc – nem Orbánra gondolunk, hanem a NER-re – étvágya telhetetlen, bendőjének űrtartalma határtalan, ami elékerül, mind befalja.
Nem dicsekedni kellene tehát a több mint 11 milliárd forinttal, hanem szégyenkezni miatta. Elnézést kérni a Magyarország többi településén lakó emberektől, hogy valódi teljesítmény nélkül, csupán a lojalitás okán, ilyen irdatlan nagy összeget lehetett a Felcsút nevű falu felé irányítani.
