Félelem Budapesttől Brüsszelig

„Minden esetben, amikor a tudósítóink megpróbáltak belesni a színfalak mögé, európai és helyi illetékesek igyekeztek az útjukat állni” – számol be Twitter üzenetében az uniós agrártámogatásokból az új  magyar (és más országbeli) földesúri réteg korrupt kialakításáról tegnap a The New York Times-ban megjelent cikk készülésének a körülményeiről Michael Slackman, a lap nemzetközi ügyekért felelős helyettes felelős szerkesztője. A tegnapi cikket – amelynek kivonatát az amerikai lap, egyedülálló módon magyarul is közzétette – ma egy, annak a hátterét megvilágító újabb írás követte. Ebből megtudhatjuk, hogy nem csak Magyarországon nehéz kibányászni a sokak számára kellemetlen adatokat, tényeket.

Mint a Hírklikk is beszámolt róla, a kilenc országban végzett oknyomozó munka eredményeként megszületett cikk (amely angolul, teljes terjedelmében itt található) szerint az uniós agrártámogatási rendszer szándékosan zavaros, durván aláássa az Európai Unió környezetvédelmi céljait, korrupcióval és önérdekkel átszőtt. Orbán „az európai támogatást kegyúri rendszer fenntartására fordítja, amelynek segítségével gazdag embert csinál barátaiból és családtagjaiból, védi politikai érdekeit és megbünteti riválisait”.

Magyarországon ma – a kormány jóvoltából – homályos ügyleteken keresztül földhöz jutott oligarchák egy csoportjának és a politika kegyeltjeinek kedvez és juttat pénzt az EU. A feudalizmus modern változata jött itt létre, amelyben a munkát és a támogatást a szolgálatkész kapja, és büntetés a jussa annak, aki nem áll be a sorba – áll a többi között az eredeti cikkben, amelynek szerzői – nem véletlenül – kevés, a véleményét névvel is vállaló megszólalót tudtak csak találni.

Az újabb, a Brüsszelben állomásozó, kétszeres Pulitzer díjas Matt Apuzzo által jegyzett írásban megismerhetjük az alapos oknyomozó cikk kulisszatitkait. Megtudhatjuk belőle, hogy az újságírók még alapadatokhoz is nehezen jutottak az Európai Unióban. „Az EU eltitkolja a támogatások milliárdjainak az útját, ezért kerülő utakat kellett találnunk”, hogy az évi 65 milliárd dollár értékű uniós agrártámogatások ügyét kinyomozzák. 

Mindvégig ott lihegtek az illetékesek a nyakukban. Az olaszországi Isprában kezdtek: az európai bizottság emberei azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy videókonferencián csatlakozhassanak az EU kutatóközpontjában (Joint Research centre) a támogatások módszertanáról folytatott megbeszélésekhez. „Amint feltettünk egy kérdést, a mellettünk ülő tudósok figyelmeztettek minket arra, hogy kapcsoljuk be a mikrofonjainkat, hogy Brüsszelben is halljanak minket” – áll a cikkben.

Akadályfutás 

„Nem hogy őrjítő volt az, ahogy igyekeztek meggátolni a munkánkat egyenesen az abszurditás határát súrolta...különösen, amikor kormányzati adatokat próbáltunk megszerezni” – írja a szerző. A nemzeti kormányok ugyanis engedik a gyakorlatot, hogy a gazdálkodók fedőcég mögé bújjanak. Emellett a nyilvánosságra hozott adatok alapján nem azonosítható be, hogy mely föld a támogatott, s ez ellehetetleníti a pénz útjának a követését.

Az EU-nak ugyan megvan az ezeket az információkat tartalmazó adatbázisa, csak éppen vagy letagadják a létét, vagy azt állítják, hogy nem igazán lehet előbányászni azokat, s ha mégis, akkor arra hivatkoznak, hogy bizalmas adatokról van szó.
Így nem maradt más hátra, a témán dolgozó újságírók a nemzeti adatbázisokat kutatták, z abból kinyert információkat pedig a korábbi hivatalnokok, kiszivárogtatók és a helyi újságírók által elmondottakkal, feltártakkal egészítették ki. Számítógépes programokat írtak, s mintákat kerestek. Budapesti kollégájuk Novák Benjamin felvette a kapcsolatot Ángyán Józseffel, aki nagy halom földre vonatkozó adatot gyűjtött már korábban össze. 

„Sajnálatos módon azonban az így összegyűjtött adatok sem adják ki a teljes képet. Nem lenne szabad, hogy ilyen nehéz legyen a közvélemény számára megvizsgálni az egyik kulcsfontosságú európai politikai területet” – szögezi le a szerző.

Félelem 

„A bürokrácia csak egy volt az akadályok sorában, a félelem a másik” – állítja a szerző, aki beszámol arról, hogy első magyarországi útjaik egyikén kollégájával közösen egy, a mezőgazdaságra szakosodott környezetvédelmi szakértővel találkoztak. Amikor azonban a kutató megtudta, hogy min dolgoznak – a kormány és a támogatott gazdálkodók összekapcsolásán –, „a beszélgetés kínosan megszakadt”. A tudós közölte, hogy nem tud sokat a földhasználatról, s még azt sem tudja, hogy találhatók a földek. Nem akart beszélni a kutatásáról, s kérte, hagyják ki a cikkből.

„Ugyanaz volt az érzésem, mint Olaszországban, mintha valaki figyelne minket” – állítja Matt Apuzzo, aki csak hetekkel és sok-sok hét vidéki terepmunka után értette meg, hogy mi folyik az országban. Ami után megtudta a gazdálkodóktól, hogy a kormány bírálata egyet jelent azzal, hogy adóvizsgálatot kapnak vagy hogy támogatási feketelistára kerülnek. 

Bosszú

Ángyán József az egyik vezető agráregyetem professzora volt, ám azután, hogy nyilvánosan kiállt Orbán Viktor politikája ellen, az állami egyetem hirtelen beszűntette a kurzusait – mond egy konkrét példát. Azt követően az általa támogatott biogazdaság elveszítette a földbérlési jogát, traktorok szántották fel a hajtásokat és műtrágyával szórták be a földeket.

Ángyán egyébként komolyan hozzájárult ahhoz, hogy az oknyomozó csapat megértse, hogyan kerülnek az uniós milliárdok az oligarchákhoz. „Ám hirtelen ő is megszakította velünk a kapcsolatot”... hónapokkal később, egy kis falusi ház konyhájában egy helyi gazda, Teichel István adott magyarázatot a  miértre: a mezőgazdasági korrupció elleni fellépésével Ángyán mindent elveszített. „Nem akarja ismét viszontagságoknak kitenni a családját”.