Félelmek és megosztottság: ez maradt Orbán után Erdélyben
A magyarországi politikai változás Erdélyben nem hozott áttörést, viszont felerősítette a megosztottságot és a félelmeket – erről beszélt Parászka Boróka a Klikk TV Mélyvíz című műsorában. Az újságíró szerint „nagyon nagy baj van”, és a kialakult helyzet kezeléséhez nem politikai gesztusok, hanem tudatos megbékélési folyamat szükséges.
Lejáratás és „cinkelépés”
Parászka Boróka egy személyes példán keresztül mutatta be, hogyan működik a politikai propaganda. A 2022-es választások idején Marosvásárhely közelében elégetett szavazólapokat találtak, amelynek helyszínére tudósítóként ő érkezett ki. Az ügy végül lezáratlan maradt, ám egy publicisztika – Bayer Zsolt írása – nyomán az újságíró maga vált a történet központi szereplőjévé.
„Azzal kezdte, hogy az én lakásomtól cinke lépésnyire találták meg a szavazólapokat. Ez elindított egy lejárató kampányt” – idézte fel. Mint mondta, azóta is tartó „boszorkányüldözés” zajlik ellene, amely egyszerű, könnyen ismételhető címkékre épít. „Az én eposzi jelzőm a szavazólap-égető lett” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezek a bélyegek a mai napig visszaköszönnek a nyilvánosságban.
Zárt információs tér, elmaradt áttörés
A magyarországi választási eredményekkel szemben Erdélyben nem történt politikai fordulat. Parászka szerint ennek egyik oka az információs elszigeteltség: „hermetikusan le volt zárva Erdély”, az ellenzéki kampány szinte egyáltalán nem jutott el a választókhoz.
Ezzel szemben a mozgósítás szervezetten zajlott. Az RMDSZ aktivistái házról házra jártak, segítettek a szavazásban és egyértelmű iránymutatást adtak. Ugyanakkor a gyakran emlegetett magas támogatottsági arány torz képet mutat. „Egy egymilliós közösségből 256 ezer ember szavazott” – emelte ki, vagyis a választás kimenetelét a közösség kisebb, aktív része határozta meg.
Parászka szerint áttörésről addig nem lehet beszélni, amíg nincs alapvető egyetértés az erdélyi magyar közösségen belül sem. „Iszonyú nagy a káosz” – fogalmazott, utalva a magyar–magyar viszony rendezetlenségére és az átláthatatlan támogatáspolitikára. Úgy látja, valódi változást csak egy közös, konszenzusos keretrendszer hozhatna.
Félelem és pszichózis a közösségben
A beszélgetés egyik legsúlyosabb állítása a félelem légkörére vonatkozott. Parászka szerint a propaganda mély és irracionális szorongást keltett az emberekben. „Pedagógusokkal beszélgettem… 10–12 éves gyerekek rettegnek attól, hogy el fogják őket vinni Ukrajnába” – mondta.
Hozzátette: nemcsak gyerekekről van szó, hanem felnőttekről is. „A tényeket felmérő emberek is meg vannak ijedve” – fogalmazott, jelezve, hogy az érvek gyakran már nem hatnak. Ezt a helyzetet „pszichózisként” írta le, amelynek feloldása komoly társadalmi munkát igényelne.
„Házról házra járni, megnyugtatni az embereket… ez egy tényleg nagyon komoly helyzet” – mondta, hangsúlyozva, hogy a politikai szereplőknek és intézményeknek is felelősségük lenne a feszültség oldásában.
A politikai jövővel kapcsolatban óvatosan fogalmazott. A Magyar Péter és Kelemen Hunor közötti egyeztetésekkel kapcsolatban úgy véli, nehéz lesz egyszerűen „lenullázni” a korábbi konfliktusokat. „Nem hiszek a spongyában” – mondta, utalva arra, hogy a múltbeli feszültségek tovább élnek.
Parászka az újságírás szerepéről is beszélt. Szerinte a jelenlegi médiakörnyezetben nem a közvetlen befolyás a legfontosabb, hanem a figyelem fenntartása: „nem hatni kell az emberekre, hanem nem hagyni, hogy elaltassák az éberségüket”. Úgy látja, a demokratikus működéshez elengedhetetlen, hogy bizonyos témák napirenden maradjanak.
A beszélgetés végén egy szimbolikus kép rajzolódott ki: a román médiában lobogó magyar zászlók és az üzenet, amely többször is megjelent a képernyőkön: „Isten hozott Európában, Magyarország.” Parászka szerint ebben a mondatban benne van a jelenlegi helyzet ellentmondása is – és talán egy lehetséges kiút iránya: „örülni egymásnak.”
