Felvételek cáfolják Müller Cecília mérhetetlenül cinikus állítását
„Nem egészen az én helyzetemre gondolhatott Müller Cecília, már csak azért sem, mert az enyém rosszabb volt, hiszen kétoldali tüdőgyulladással, alacsony véroxigén-szinttel hazaküldtek a kórházból – ahova magam mentem be –, mondván, nincs szabad ágy” – mondta a Hírklikknek Márton András színész, aki még novemberben fertőződött meg koronavírussal. Arra reagált, hogy az országos tiszti főorvos azt állította, „Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin”. Márton András leszögezte: „micsoda felháborító cinizmus azt mondani, hogy a kórház folyosóján nem volt beteg, persze, hogy nem volt, mert hazaküldték azt is, aki kórházi ellátásra szorult volna”.
Az operatív törzs napi tájékoztatói híján Müller Cecília más terepen folytatja PR-tevékenységét: kedden például a Tolna megyei Faddon vett részt egy PR-akcióban, kihasználva, hogy a Magyar Honvédség oltóbuszán második körös Pfizer-oltásokat adtak be. Az MTI tudósítása szerint a tiszti főorvos a magyar járványkezelést méltatva, azt bírta mondani, hogy „Magyarországon nem volt ellátatlan beteg, nem feküdt senki a kórházak folyosóin”.
Ennek hallatán, az embernek óhatatlanul az eszébe jutnak az olaszországihoz hasonló helyzetet mutató – a betegek vagy hozzátartozóik által rögzített – képek és videók, köztük a tavaly novemberben a Hírklikk által is bemutatott felvétel, amelyen szemmel láthatóan rossz állapotban lévő betegek láthatók egy kórházi folyosón, olyan is, aki összetolt székeken fekszik, egy kabáttal takarózva.
A felvételt Márton András készítette, aki akkor nyilatkozott is a portálunknak, valamint a KlikkTV-nek. Kíváncsiak voltunk arra, ő, mint szenvedő alany, hogy értékeli Müller Cecília mostani kijelentését.
„Micsoda cinizmus ez!” – reagált a színművész, aki felháborítónak tartja, mert bár ő nem feküdt kórházi ágyon, folyosón, de csak azért nem, mert odáig el sem jutott. Ugyanis 23 órányi folyosói várakozás és számos vizsgálat után hazaküldték, de nem azért, mintha nem szorult volna kórházi ellátásra, hanem azért, mert – s ezt kerek perec közölték is vele – nem volt szabad ágyuk. „Ez azért még rosszabb, mintha kórházi ágyon feküdtem volna, még ha a folyosón is” – szögezte le, hozzátéve: azért is ment akkor be a kórházba és kért segítséget, mert nagyon rosszul volt. Valóban nagyon beteg volt: ott helyben kétoldali tüdőgyulladást és alacsony véroxigén-szintet állapítottak meg nála („egy ponton még a szemembe is mondták, hogy nincs sok esélyem”).
„Nekem szerencsém volt, mert ha nem engedhettem volna meg magamnak, hogy egy kiváló magánorvost hívjak ki, aki kezelni kezdett, három napon belül meghaltam volna” – mondta Márton András. Ahogy erre sajnos komoly esélye lehetett mindenkinek, akit hozzá hasonlóan, betegen, kórházi kezelésre szorulóan hazaküldtek, csak éppen nem tudta megfizetni a magánorvost.
Márton András a saját bőrén tapasztalta meg, hogy az összeomlás határára jutott egészségügy nem volt felkészítve egy ilyen járványra. „Mert az nem lehet, hogy a leterhelt orvos verejtéke ömlik a szkafandere mögött, és közlik vele, hogy haza kell küldenie a betegeket, mert nincs elég ágy a kórházban” – szögezte le. Hozzátette: „minősíthetetlen ez az adminisztráció, az, ahogy működik”.
