Fizetési sokk: a dolgozók fele szerint elolvadt a bérük
A magyar dolgozók fele elégedetlen a fizetésével, minden második munkavállaló szerint bére nem követte az inflációt, miközben a stressz-szint az egekben jár. A PwC friss felmérése és a munkaerőpiaci szereplők jelzései szerint egyszerre nő a bizonytalanság, keményednek a bértárgyalások, és az MI már a pályakezdők esélyeit is szűkíti.
Komoly csalódásként élik meg a magyar munkavállalók az elmúlt évek inflációját. A GKI Gazdaságkutató szerint a lakosság az áremelkedést ötször-hatszor magasabbnak érzi annál, mint amit a Központi Statisztikai Hivatal mér. A gazdaság stagnálása és a GDP évek óta tartó toporgása tovább rontja a hangulatot – írja a Népszava.
A PwC Munkaerőpiaci Körképében megkérdezett mintegy 2650 ember fele elégedetlen a bérével: 51 százalék szerint fizetése nem követte az inflációt, 48 százalék pedig kifejezetten kevésnek tartja a juttatásokat. A túlterheltség is tömeges élmény: 36 százalék napi szinten magas stresszről számolt be.
A Trenkwalder Magyarország stratégiai igazgatója, Nógrádi József szerint a stressz-szint „az egekben van”, amit a politikai légkör és a gazdaságpolitikai bizonytalanság is fűt. Sokan attól tartanak, hogy egy irányváltás esetén állásuk, pozíciójuk vagy elért bérszintjük kerül veszélybe – függetlenül attól, ki nyer választást.
A túlterheltség mögött gyakran „csendes elbocsátások” állnak: több cég a létszám csökkentéséből finanszírozta a béremeléseket, a kieső munkaerő feladatait pedig a maradók között osztotta szét, illetve automatizálta. Ez rövid távon költséghatékony, hosszabb távon viszont tovább növeli a belső feszültséget.
A bizonytalanság erős: a válaszadók 23 százaléka saját szakmai kilátásait is kétségesnek látja. Mindezek ellenére, a dolgozók összesített munkahelyi közérzete csak enyhén romlott (7,6-ról 7,4-re egy tízes skálán).
Új, aggasztó trend a pályakezdők helyzetének romlása. A mesterséges intelligencia a rutinfeladatok jelentős részét automatizálja, így épp azok a belépő szintű munkák tűnnek el, amelyek korábban gyakorlóterepet jelentettek. A Z generáció sokszor már magasabb pozíciókra pályázna, miközben hiányzik a „mester–inas” tanulási szakasz.
A PwC szerint a vállalatoknak „digitális tanulószobákat” kell létrehozniuk, hogy biztosítsák az utánpótlást. Csakhogy itt újabb ellentmondás feszül: évente 0,8–1,2 millióan váltanak állást Magyarországon, az átlagos munkaviszony 3–4 év. Rövid távra viszont kevés munkáltató ruház be komoly képzésbe – ami hosszabb távon a versenyképességet veszélyeztetheti.
A béralkuk sem indultak zökkenőmentesen. A győri Audi Hungaria esetében a menedzsment alapbéremelés nélkül és a cafeteria-rendszer fenntarthatatlanságát jelezve kezdte a tárgyalásokat. Az Audi Hungária Független Szakszervezet ezt elutasította, és a foglalkoztatás-biztonságot, a leterheltség csökkentését, valamint a jövedelmek védelmét nevezte prioritásnak.
Nem egyedi esetről van szó: több cégnél 0–1 százalékos ajánlattal indultak a tárgyalások. László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint ugyanakkor a legtöbb helyen sikerült elmozdulni erről a szintről: az idei megállapodások jellemzően 5–7 százalékos emelésekről szólnak, a tavaly kötöttek pedig 7–9 százalékosakról.
Egyértelmű trend, hogy a dolgozók az alapbéremelést részesítik előnyben a béren kívüli juttatásokkal szemben. A pótlékok és egyéb elemek a megrendelések visszaesésekor gyorsan csökkenhetnek – az alapbér nagyobb biztonságot jelent.
Sztrájk eddig nem volt a Vasas égisze alatt, bár négy sztrájkhelyzet kialakult. A felek érzékelik a gazdasági stagnálást, a dolgozók pedig – bár ragaszkodnak a reálbérek megőrzéséhez – egyelőre a racionalitás talaján maradtak. Némi optimizmus legkorábban 2027-re látszik.
